A bikini világnapján feltesszük a kérdést: a tökéletes test kultuszának végleg befellegzett?

–

Sosem voltunk, vagyunk és leszünk tökéletesek

Te hányszor voltál elégedett a testeddel, amikor fehérneműben vagy fürdőruhában álltál a tükör előtt? Hányszor érezted azt, hogy „na, ez igen, anyukám, atombomba vagyok, most aztán tényleg irtó szexi, dögös, tökéletes minden porcikám”? Egyáltalán volt ilyen pillanat az életedben? Mert ha teljesen őszinte akarok lenni, akkor nagyon meg kell erőltetnem magam, hogy eszembe jusson legalább egy hasonló momentum. És még csak azt sem mondom, hogy olyan rettenetesen érzem magam a bőrömben, mert most például jól vagyok, de az alkatommal szembeni kritikusságom nem szűnt meg teljesen. 

Sőt, a körülöttem lévő szuperszexi, atombomba nők, a barátnőim, kollégáim, családom tagjai is mind ugyanilyenek. Nincs olyan nő a környezetemben, akitől azt hallottam volna egyszer is az életben, hogy „na, igen, most megállunk, mert itt van már a Kánaán, nem akarok többet faragni az alkatomon, így vagyok jól, ahogy most vagyok”.

Kit okolunk ezért?

Az a fránya média, ami önti ránk a tökéletes testeket! Az tehet mindenről! Ugye, milyen könnyű erre fogni az egészet? És nagyrészt igazunk is van ilyenkor. Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a húgommal csillogó szemmel vártuk a Victoria’s Secret Fashion show-kat, aminek részben a hatására lett például a tesóm fitneszrajongó (na, én nem, rajtam nem fogott ki néhány szupermodell), mennyire más volt még a világ. Az Instagram jószerivel a fasorban se volt, de a világ egyik vezető fehérnemű márkájának kifutóján már filterezve vonultak az angyalok. Mit vonultak, lebegtek két méterrel a földi halandók feje felett. És azt mondtuk, ilyen nincs, ennyire tökéletes, éteri teremtmények egész biztos nem születnek a földre, tutira káprázik a szemünk. 

Hát a szemünk ugyan nem káprázott, és a turpisság is kiderült szép lassan. Előbb csak a kegyetlen felkészülési időszakról olvashattunk cikkeket, amikből kiderült, a tökéletes kinézetet bizony nem adják ingyen. Micsoda brutál meló van mögötte! Ehhez már nem elég a genetika, az egész egy kőkemény kiképzés, ráadásul ahogy haladtunk előre az időben, úgy szigorították körülöttük is az elvárásokat. (Ne felejtsük, ezek azok az idők, amikor a plus size modellek szinte csak „cirkuszi látványosságként” voltak jelen, és Kim Kardashian feneke is normál méretű volt még.)

A női test tárgyiasítását léböjtkúrába keverik

A VS márka nagy hatalmú márkaigazgatója, Ed Razek miután a sok évig tartó csillogás után pár éve kijelentette, hogy sem transznemű, sem plus size modell nem kerülhet a kifutóra, távozni kényszerült a posztjáról 2019-ben, és a VS-nek úgy tűnt, be is fellegzett. A korábban kilencmilliós nézettséget hozó show-ja a végén már csak hárommillió nézőt tudott a képernyők elé ültetni, be is zárták egy időre a bazárt.

A női test tárgyiasítása, húspiacra kilökése már nem menő. Ahogyan az sem, hogy egyféle sémába próbálják behatárolni az alakot. 

A Victorias Secret pedig erről szólt: itt vannak ezek a brutáljó csajok, akik közé te soha a büdös életben ne fogsz bekerülni. De még ezek a csajok se úgy néznek ki, mint ahogyan a kifutón láthatod őket. Mert az egész egyszerűen tarthatatlan és egészségtelen is. 

Új szelek

Ahogyan a közösségi média elkezdte kitermelni a maga hamis alterverzumát, úgy érkeztek meg az ellenkampányok is. A felhasználók, instagrammerek, influenszerek elkezdték megmutatni a maguk valóságosságát, és ebből is egyfajta trend lett. A realisztikus árbázolásmód, a hibák konkretizálása és kirakatba helyezése, a filter nélküli valóság is divat lett, pont annyira, mint ahogyan a Kardashian-klán behozta a trendbe a jóval vaskosabb testalkatot (ami azóta már inkább amorf irányba haladt).

A Victorias Secret pedig két hete bejelentette, hogy elbocsájtja angyalait éteri pozícióikból, és új nagyköveteket mutatott be: Valentina Sampaio transznemű modell és LMBTQIA-aktivista, Priyanka Chopra Jonas színész, Adut Akech ausztrál-szudáni modell, Megan Rapinoe amerikai futballista, és Paloma Elsesser plus size modell. 

Gondolom, érzitek, mennyire messze van ez a korábbi hitvallástól. Konkrétan a szöges ellentéte. Mi pedig üdvrivallva tapsolunk neki, hiszen teljesítették a kvótát, amit a „píszí” világ megkíván. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Victoria's Secret (@victoriassecret) által megosztott bejegyzés

De tényleg elég ennyi?

Ha innentől kezdve a sokféleséget látjuk, az valóban remek. Felmerül azonban a kérdés: mennyire reklámfogás csupán mindez? Mert egyébként – ne feledjük – valójában egy üzleti vállalkozásról van szó. De elégséges ez a cselekedet? És a polcokon tényleg lesznek nagyobb melltartóméretek? Vagy megállunk a 85 C-nél, és akkor onnan nincs tovább? 

A márka azt is kihirdette, hogy egy rákkutatási alapot is létrehoz, aminek keretein belül minden évben ötmillió dollárt ajánl fel jótékony célokra, ezért is jár a taps. Hátha sikerül visszarántani a márkát a süllyesztőből, mielőtt végleg eltűnne.

Merre tovább?

Mindeközben pedig hírül adták, hogy Kim Kardashian márkája, a Skims biztosítja az amerikai olimpiai csapat alsóneműit, hálóruháit és melegítőit a nyári olimpiai játékokra, ami eléggé nagy szó, pláne a multimilliárdos üzletasszony brandépítésében. Kardashian márkája eddig is éppen a VS-angyalok ellenkezőjét, a sokféleséget, a természetes formákat hirdette. Az ő modelljei között tényleg mindenféle testalkat megtalálható a kezdetektől, még akkor is, ha érezni némi ellentmondást a tulajdonos tökéletesre faragott és filterezett formája között. Ráadásul nemcsak a kirakatba teszi mindezt, hanem valóban rengetegféle méret megtalálható a palettáján. Most pedig az egyik vezető sportcsapatot fogja viselni a ruháit, ami több mint jelentőségteljes momentum.

Beyoncé márkája is hasonló vizeken evez. Az Ivy Park az Adidasszal közösen dobott piacra egy fürdőruha kollekciót, amiben többféle női testet vonultatnak fel egymás mellé. De mi mellett teszik mindet?

A képeken a három különböző női testalkat között kizárólag tökéletes testű férfimodellek vannak. Nekik továbbra is így kell kinézniük? Rájuk nyugodtan pakolhatjuk azt a nyomást, hogy ez az ideális, amíg a női testtérkép piacát már alaposan átrajzolják? Igaz, a férfiak testalkata soha nem volt annyira terítéken, mint a nőké.

Most akkor baj az, hogy jó nőket nézünk a kifutón és a címlapokon, vagy nem?

A tökéletes test alapvetően nem rossz. Soha nem is volt az. A probléma mindig is azzal volt, amire használták. A tárgyiasításával van probléma, azzal, ahová emelik, és amit tettek vele az elmúlt évtizedekben. EBBEN a cikkemben írtam arról, hogyan formálódott a női testkép az amerikai popkultúrában, és ennek a folyamatnak a következő lépcsőit senki nem tudja megjósolni. 

Sokan szeretnének karcsúak, szőrtelenek, selymes bőrűek, hosszú lábúak lenni, de valakiből egész egyszerűen nem lesz az, mert nem azt dobta a genetikai lottó. 

Szóval felteszem ismét a kérdést: baj az, hogy ezeket a nőket kell néznem a címlapokon és a kifutókon? Szerintem egyáltalán baj, hiszen a szépben jó gyönyörködni!

Csak miattuk fogom sanyargatni magam? Nem, nemcsak miattuk, pont elég nyomást gyakorol rám rajtuk kívül is néhány keresetlen mondat, de a legjobb motiváció önmagam számára vagyok, amikor a kitartó munkám meglátszik, és abban örömöm lelem.

Fogom magam valaha elégedettnek érezni? Persze hogy fogom, de nem attól, hogy kockás lesz a hasam, vagy vékonyabb lesz a combom, hanem a mentális állapottól, amit a fizikai erőnlétembe fektetett munka hoz meg.

A fehérneműpiac pedig szépen átalakul. És reméljük, nemcsak marketingfogás lesz túlnyomó részben ez a sokféleség, és ez a sok jó ügy, mert akkor nem lesz olyan átütő erejű a változás.

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/jacoblund