Mit keres a Főkukac a Bem rakparton vagy egy holdjáró a Hold utcában? – Felfedezőséták Budapesten az apró szobrok nyomában
Egyre többen rajonganak a Budapest-szerte fellelhető cuki miniszobrokért. A közösségi médiának köszönhetően már rájuk bukkanni sem olyan nehéz, és azt sem övezi talány, ki lehet a készítőjük. Kolodko Mihály alig néhány hete fedte fel legújabb gerillaalkotását a kíváncsi közönség előtt, szóval épp itt az idő, hogy megismerd őket te is, ha még nem hallottál róluk. Felfedezésük tökéletes kikapcsolódás, és remek elfoglaltság gyerekekkel is – gyermeklelkű felnőttként meg végképp, ha a zöld helyett inkább az urbanizmus adta lehetőségeket használnád ki. Az alkotót sajnos nem értem utol, de Tittel Kinga Kilátók és miniszobrok (2021) című zsebkönyve betekintést adott néhány titokba. Deli Csenge egy izgalmas sétára invitál.
–
Monumentális helyett miniatűr
Mihail Kolodko, azaz Kolodko Mihály a kárpátaljai Ungváron született, édesanyja révén félig magyar származású. Szerencsére a Duna TV hatósugara még épp elért hozzájuk, így ő is azokkal a legendás rajzfilmfigurákkal nőhetett fel, mint a szüleim: az első „magyar barátai” a Főkukac, Mekk Elek és a Kockásfülű nyúl lettek. Tanulmányait egy művészeti iskolában folytatta, diplomát pedig a Lembergi Művészeti Akadémián szerzett monumentális szobrászatból. Ismerve jelenlegi munkásságát ez elég ironikusnak és kacagtatónak tűnik, de egy interjúban azt mondta, ez az aprócska méret „éppoly drámaian hat”, mint az óriási szobrok.
Fiatal felnőttként egyre többször fordult meg a budapesti kulturális életben kiállításokon és koncerteken, majd a feleségével és két kislányával 2016-ban Magyarországra költözött. Legelső gerillaszobrát is ekkor helyezte el nálunk: a Főkukac volt a „puding próbája”, egyfajta „csali” a járókelőknek. Abban bízott, hogy miután felfedezik a kedvelt rajzfilmfigurát az emberek, talán elkezdenek jobban odafigyelni az őket körülvevő világra, és nyitottabb szemmel és szívvel közlekednek majd a mindennapok forgatagában.
Személyes ihletése saját gyermekkori élményén túl még az is volt, hogy a lányainak egyfajta hidat alkosson a régi és új otthonuk között – A nagy ho-ho-horgász Bem rakparton bámészkodó Főkukacának párja ugyanis Ungváron csücsül, amelyet ott sokan tévesen, a mesét nem ismerve az Aliz Csodaországban hernyójával azonosítanak…
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Tovább a rakparton…
Tittel Kinga nemrég megjelent könyvében időrendben veszi sorra a szobrocskákat, én viszont inkább földrajzilag fűzöm őket össze, és nem is mutatom be mindegyiket. Szóval a virtuális sétánkon szépen sasszézzunk tovább a Duna budai oldalán északi irányban, így pár száz méterrel később eljutunk Rubik Ernő bűvös kockájáig. Nem véletlen, hogy Kolodko olyan hátteret választott, hogy senkinek ne legyen majd kétsége afelől: ez az okos találmány hozzánk, magyarokhoz köthető. Ugyanis elég nehéz úgy képet csinálni a Rubik-kockáról, hogy ne szerepeljen a fotón a Parlament ikonikus épülete vagy a Duna. Eredetije szintén Ungváron található.
Tartva az irányt néhány tíz méter múlva egy szomorú, lógó csövű minitankra lehetünk figyelmesek. Az '56-os szovjet megszállásnak emléket állító szobrocska a Parlamentet veszi célba. Kolodko egy fénykép alapján helyezte el a „félállandó Duna-híd” budai hídfőjénél a lánctalpas apró másolatát a „Ruszkik haza!” felirattal, amit azonban az orosz elnök 2019-es budapesti látogatásakor lekapartak. Később a szobornak is lába kélt, de a művész pótolta a felirattal együtt.
A várat célba véve egy újabb kedves ismerősre bukkanhatunk: a Kockásfülű nyúl ugrásra készen várja, hogy valami megoldandó helyzethez kelljen repülnie propellerfüleivel. Távcsövével vizslatja a nyüzsgő várost, erősen a Lánchídra koncentrálva. Talán ő is hallott a felújítást övező konfliktusokról, és csak a megfelelő pillanatot várja a közbeavatkozásra. (Fun fact: amikor felkerestem, már lezárták a gyalogos forgalom elől a szóban forgó hidat, pedig a szakdolgozatomból kiszakadva nagy sétatúrát terveztem, ám az nem volt bekalkulálva, hogy kerüljek, így muszáj volt buszra pattannom).
A Széll Kálmán téri Mekk Elek-szoborral kicsit megint visszanyúl gyökereihez. Ennek ellenére sokan politikai állásfoglalást próbálnak belemagyarázni a kis figurákba: az ezermester képével azt gondolták, hogy a tér felújítását bírálja a művész. Pedig annak a sok névtelen kárpátaljai vendégmunkásnak állít emléket, akik számára a „mindörökké-Moszkva-Moszkva tér” volt a város közepe, ahol nap nap után várták a sorsukat egy kis munka reményében. Az embertelen emberpiac központja volt ez a hely.
A helyválasztás is üzenetet hordoz
A miniszobrok amellett, hogy költséghatékonyak és egy kis műhelyben is elférnek, sokkal nagyobb művészi szabadságot biztosítanak az alkotónak, illetve az elhelyezésük is jóval könnyebb a hagyományos méretű szobroknál. Kolodko azt is mindig nagy gonddal tervezi meg, hol bukkan fel következő remekműve, sokszor lányaival választja ki az ideális helyszínt. Aztán ott a lehető legnagyobb titokban (talán az éj leple alatt?!), hivatalos engedély nélkül, gerilla módjára helyezi el az apróságait.
A Jászai Mari tértől néhány lépésre található Columbo szobor mögött egy furcsaságra lehetünk figyelmesek. Egy piciny öngyilkos mókus fekszik szinte rejtőzve itt, a bűntény helyszínét jelző fehér körvonal az időjárási viszontagságoknak köszönhetően már eltűnt. Kolodko egyszerre adott új értelmet a megoldandó bűnténnyel a sorozathős bronzszobrának, és tiszteleg Maurizio Cattelan előtt nagyon hasonló alkotásának felidézésével. Ars longa, vita brevis, azaz: a művészet örök, az élet rövid – így szól az alkotás címe, ami újabb talányokat vethet fel.
Szabadság, szobrocskák
Maradjunk most már a pesti oldalon, ahol egy kupacban találjuk a következőket: a Szabadság tér szoborrengetegében apró termetükkel egyfajta fricskaként tűnnek ki.
A volt tévészékházzal szemben, annak hátat fordítva a bokrok között ücsörög egy kis béka. A szemfüles járókelőknek feltűnhet, hogy ő bizony Breki a híres Muppet Show-ból, amit ebből az emblematikus épületből sugároztak. Ahogy az alkotás címe is hirdeti, End of the show: a tévszékház költözésével Brekinek is más lehetőségek után kell kutatnia, így egyelőre visszatért a természetbe. Az Amerikai Nagykövetség felé tekint – lehet, hogy már szeretne hazamenni.
Az ikonikus épület homlokzatán állt egy szintén ikonikus duó: Bodrogi Gyula Süsüjelmezben. Azonban legnagyobb szomorúságomra ezt a művet ellopták. Az a hír járja, hogy az alkotó mindig több darabot készít azonos témában, hogy ha eltűnne a bronztömb, pótolhassa azt. Bízom benne, hogy mindenki híres egyfejűjének és magyar hangjának lesz majd utánpótlása.
Kicsivel odébb állt egy díszpárnára helyezett csillagos usánka (téli katonai fejfedő), amelyet néhány műértő megint csak félreértelmezett, így a baltával széttiport kis emlékmű a Dunában végezte. Pedig csak a kommunista birodalom mohó területfoglalására akarta felhívni a figyelmet, semmi magasztos nem volt benne. Ám Kolodko értette a célzást, és nem akart további indulatokat kiváltani, így nemes egyszerűséggel egy baltát formált meg a szőrsapka helyén, melyet ugyancsak egy díszpárnán helyezett el.
Kolodko állítása szerint Magyarországra való költözésük – enyhe túlzással – olyan élmény volt, mint az első holdra szállás lehetett az emberiségnek… Első budapesti otthonukat pont a Hold utcában bérelték, így adta magát, hogy ez a tapasztalás is formát öltsön. Természetesen a mögöttes tartalom és tiszteletadás ebben az esetben sem maradt el: a holdjárók feltalálója is egy magyar mérnök volt: Pavlics Ferenc igazgatósága alatt folytak a munkálatok a NASA-projektben. Az általa kialakított különleges holdjárókerekek lehetővé tették az űrhajósoknak, hogy minél nagyobb területeket felkutassanak.
A közelben van egy híd is, amely a Szabadság nevet viseli, a legújabb gerillamunka is itt kapott helyet. A régi és új találkozásának jegyében, a korábbi Ferenc József híd névadója előtt tisztelegve, valamint a Szabihíd-mozgalmat éltetve alakult ki ez a furcsa kompozíció. A nyugágyban lazuló, söröző Ferenc József valóban eszünkbe juttatja a fülledt nyárestéket és a hídfoglaló törekvéseket. Kolodko zsenialitása, hogy a lokáció megint ott van a topon, a fotókon a háttérben a Gellért-hegyről magasodik a Szabadság-szobor. Nagyon leleményes a fricska is, hogy a hídhoz rögzítést két lakattal oldotta meg a művész, egyfajta utalásként a szerelmesek megkérdőjelezhető szokására.
Felkészülés a világ meghódítására
A művész könnyen beazonosítható bronzszobrocskáival pedig már nemcsak a fővárosban vagy szülővárosában, Ungváron találkozhatunk, hanem Veszprémben vagy Tihanyban, sőt Stockholmban és Princetonban is. Bár ezek többsége már nem hordozza magán a gerillajelleget, hiszen megrendelésre készültek, értékükből és ötletességükből ez mit sem von le.
A közönség lelkesedését a művek iránt mi sem bizonyítja jobban, hogy milyen odaadóan gondoskodnak a meseszereplőkről: télen sálat és sapkát kap a Főkukac, Mekk Elek és Breki is, a Tihanyban ücsörgő Gombóc Artúrt pedig gyakran kerek, szögletes, édes és sós csokikkal halmozzák el, ám legtöbbször stílszerűen Balaton szeletet kap.
Még nekem is kimaradt jó néhány alkotás, de előbb-utóbb biztosan sort kerítek majd a búvárra, a tizennégy karátos autóra és a piszoárra is. Városi cipőt fel, és jó felfedezést nektek is!
Deli Csenge
A kulisszatitkok forrása: Tittel Kinga – Kilátók és miniszobrok (Kolibri Kiadó, 2021)
A képek a szerző tulajdonában vannak
