–

Ki az internetből, éljünk mi!

Egy világnapot kitalálni nem is olyan egyszerű, én is sokat gondolkodtam rajta, milyen ünneppel gazdagítanám a már meglévők listáját. Nem tudtam elvonatkoztatni az elmúlt évünktől, és mivel egy ideje már előrehaladott képernyőundorban „szenvedek” – erről meséltem egy hete a WMN hírlevelében, amire ITT tudsz feliratkozni –, ezért a munka ünnepének mintájára a „digitális jelenlét” ünnepét vezetném be.

Mivel az internet és a digitális eszközök a mindennapjaink szerves részei, a jelenlegi helyzetben pedig hatványozottan rájuk vagyunk utalva, így ez a világnap arról szólna, hogy ezen a napon ne használjunk semmilyen eszközt, ne menjünk fel a netre, töltsünk el 24 órát mindenféle kütyü használata nélkül. Kvázi egy világméretű digitális detox lenne, amikor mindenki lelkiismeret-furdalás nélkül kapcsolhatná ki egy napra a telefonját és a számítógépét. 

Egy kellemes tavaszi napot választanék erre az ünnepre, mondjuk, május utolsó napjait, és természetesen munkaszüneti nap lenne. Mindenféle szabadtéri programokkal, jelmezes parádéval és koncertekkel ünnepelhetnénk, hogy egy napig nem bámulunk semmilyen képernyőt.

via GIPHY

Szőcs Lillát is az elmúlt egy év ihlette meg, ő azt ünnepelné, hogy kibírtuk a vírushelyzetet.

„De minimum egy külön világnapot, esetleg hónapot szánnék az egészségügyi dolgozóknak. Klasszikus, piros betűs ünnep lenne sétánylezárással, felvonulással, maszklengetéssel.”

Édes semmittevés, gyere rám!

Kétségtelen, hogy járvány elleni védekezéssel járó bezártság mindannyiunk életét megnehezíti, különösen stresszes időszak áll mögöttünk, és sajnos még nem vagyunk a végén, így érthető, hogy több WMN-alkotó is a felszabadult semmittevésre vágyik. 

WMN-kvíz – Négy állítás, egy író: kitalálod, kire gondoltunk?

WMN Zizi – 2021. március 26. – SZL

 

Both Gabi először is a „büdöspizsamázós” napot vezetné be – Varró Dani után szabadon. „De ez sajnos lehetetlen addig, amíg Lujzi kutyánk nincs tisztában az angolvécé használatával. Pizsamában meg, ugye, mégsem sétálhatok a belváros közepén…” (Gabi, ha csak ezen múlik, szívesen bevezetjük neked a „tanítsd meg a kutyádat angolvécét használni” világnapot, és pizsamázhatsz napestig! – a szerző.)

Képszerkesztőnk, Kerepeczki Anna is csak egy jó nagy délutáni alvásra vágyik, ezért ő a „nemzeti szundinapot” vezetné be. „Egyes országokban van mindennapos szieszta, jó lenne, ha ez nálunk is szokássá válna. De ha nem lehet, akkor csak egyetlen napot szeretnék. Ezen a bizonyos ünnepen ebéd után egytől háromig teljesen nyugodtan szundizhatna az egész ország, a tévék, rádiók elhallgatnának – maximum relaxációs zenét játszhatnának –, az utcák kiürülnének, az egész ország pihenne. Olyan jó lenne!”

via GIPHY

Kell egy kis varázslat

Ahhoz, hogy Marossy Kriszta világnapja létrejöjjön, a politikusoknál komolyabb tárgyalópartnerrel kell dűlőre jutnunk: a biológiával – de ez most nem probléma, hiszen mindent megoldunk elméletben! Kriszta leghőbb vágya ugyanis mindannyiunk titkon áhított szuperképessége: bármit és bármennyit enni úgy, hogy nem hízunk tőle, és az egészségünk sem látja kárát. „Szívem szerint egy olyan napot tartanék, amikor rosszullét, hízás és egyéb egészségi kockázatok nélkül végigehetném a legdurvább valaha volt kedvenc édességeimet a vattacukortól a törökmézen át a tálcányi Rákóczi-túrósig meg a nagymamám fatörzséig. Ezek között pedig megehetnék egyet-egyet a barcelonai Pastisseria La Colmena meringue-jai közül.”

Pásztory Dóri is a büntetlen élvezetek világnapját hozná létre, amikor a gyerekneveléssel járó stresszfaktort is el lehetne engedni.

„Szeretném bevezetni a »szaranyák napját«, ami egyben a tökéletes gyereknap is lenne: egész nap cukorral és csipsszel tömhetném a gyerekemet a tévé előtt, pizsamában.

És nem is mosnánk utána fogat, telemorzsáznánk a kanapét, akkor mennénk aludni, amikor akarnánk. Sőt nem is mennénk aludni, hanem egyszer csak álomba ájulnánk a cukorsokktól. És ennek sem másnap, sem később nem lenne hatása az életünkre.”

via GIPHY

Tematikus elképzelések

Az elmúlt hetek szomorú történéseitől valószínűleg nem függetlenül Nyáry Luca a „girls night out” szó szerinti ünnepét honosítaná meg: „Csinálnék egy ünnepnapot, amin csak a nők mehetnek ki éjszaka az utcára, vagy legalább csak nőknek fenntartott estéket a szórakozóhelyeken. Nagyon felszabadító lenne anélkül bulizni, hogy oda kéne figyelni a piánkra, hogy ne sétáljunk egyedül, vagy hogy veszélyben vagyunk-e. Nyilván ez most is létezik bizonyos formában, de jobban örülnék, ha ez szervezettebb dolog lenne, amiben mind részt tudunk venni.”

Amikor hazatér Penyigére, Csepelyi Adri mindig átvált a helyi tájszólásra – erről EBBEN a Popfilter-epizódban mesélt –, így hát nem meglepő módon szívügye a nyelvi hagyományaink ápolása. „Szeretnék egy napot, amikor a dialektusokat ünnepeljük:

24 órán át mindenkinek a saját tájszólásában kellene beszélnie, szépen, ízesen, pironkodás nélkül, kettőshangzókkal és furcsa szavakkal meg mindennel, amiről azt tanították, hogy nem szép, nem helyes, mert nem köznyelvi. Imádnám!”

Kurucz Adri pedig a régi szerelmek ünneplésére szánna egy napot, hogy méltó polcra kerüljenek a korábbi kapcsolataink. „A régi szerelmek napját tartanám meg. Amikor megköszönné az ember igazából vagy gondolatban a volt szerelmeinek, amit kapott, tanult tőlük vagy okult a velük való találkozásból. Sose értettem, miért kellene lezárni ezeket az időszakokat kategorikusan, eltemetni magunkban a múltat, miközben a múlt révén vagyunk olyanok, amilyenek. Én majdnem minden exemmel jóban vagyok, a legjobb barátom a fiatalkori nagy szerelmem, ma négygyerekes apuka (nem általam). Szerintem igenis el kell néha mondani, milyen hálásak vagyunk neki(k), hogy lesz mire visszagondolni néni korunkban is, már ha épp nem akkor éljük a legviharosabb románcunkat, ami nem tűri a nosztalgiázást.”

Ó, élet, te csodás!

A WMN főszerkesztője és gyakorlott hedonistája, Fiala Borcsa e kérdés hallatán sem hazudtolta meg magát, ő az életnek való örülésre szánna egy napot egy kis kreatív programmal megfűszerezve. „Mindenkinek kellene/lehetne írni egy szerelmes levelet az életnek (fú, nagyon klisésen hangzik? Bocs!). Ebben elmondhatod, mik azok az apróságok, amiket szeretsz benne. És mindenképp kell a levélírás közben enni valami szörnyen finomat, aminek egy lényege van: nem kell táplálónak lennie, de IMÁDJAD. És persze mehet mellé egy finom pohár bor. Haladóknak üveg.”

via GIPHY

Fliákovity Radojka ünnepe pedig egy napra sutba vágná minden kötöttségünket, és arra biztatna, hogy érezzük jól magunkat úgy, ahogy az nekünk jólesik.

„A »nemzetközi who (the fuck) cares?!« napon mindenki azt csinálhatja, ami csak jólesik neki, persze anélkül, hogy másnak ebből bármilyen baja származna. Fittyet hányhatunk a konvenciókra és arra is, amit mások gondolnak rólunk. Szégyentelenül hódolhatunk a hedonizmusnak: pizsamában koktélozhatunk fényes nappal, reggelire ebédet eszünk, ha úgy tartja kedvünk, nem csinálunk semmit, lógathatjuk a lábunkat a hegyről, rámosolygunk a morcos szomszédra, oda utazhatunk, ahová csak szeretnénk.

Bátran mondhatunk nemet arra, amit nem akarunk, és még bátrabban mondjuk ki, mire vágyunk.”

Kettő (vagy három, vagy négy) kerékre fel!

Gyárfás Dorka az álmodozás helyett két lábbal (és sok keréken) állna a földön rajtra készen, hogy hódolhasson végre szabadon a kedvenc sportjának. „Nekem teljesen reális vágyam van, mégpedig hogy tavasztól őszig havonta egy estére – úgy nyolc és tizenegy között – zárjanak le pár sugárutat Budapesten (például az Andrássyt meg a körutat), és engedjék át a görkoris tömegeknek. Úgyis sokan lettünk a járvány alatt, és legyen egy nagy, közös vonulás, mint Berlinben, Párizsban, Barcelonában vagy a világ más nagyvárosaiban. Ez olyan szuper lenne, és igazán nem nagy ügy! Persze az is szép, hogy időnként az alsó rakpart a miénk (most épp a kormány akadályozta meg, pedig már hasíthatnánk rajta, aminél szabadabb érzés kevés létezik), de az túl kicsi szakasz, csak fel-le lehet korzózni rajta. Én ilyenkor egy szép, nagy kört szeretnék futni a kivilágított városban!”

  

Tóth Flóra személyében pedig kihívóra lelt a mai világnapot létrehozó páros, ugyanis rögtön négy ünnepötlettel is előállt: „Szeretnék egy ilyen nagy, össznépi »ne szólj hozzám!« napot, amikor mindenki békén hagy mindenkit.

Aztán egy »minden kötözködő komment helyett írj valami kedveset« napot, de szerintem ez a lehetetlenség határát súrolja.

És végül egy olyan hetet, amikor mindennap más jármű közlekedhet csak az utcákon, hogy egyik csoport se idegesítse a másikat. A teljesség igénye nélkül, csak az én vágyaimat figyelembe véve, így épülne fel a hét: 1. görkorisok; 2. biciklisek; 3. gyalogosok (esetleg futók); 4. autósok; 5. motorosok. Hétvégén pedig visszatérhetünk a megszokott közlekedési káoszhoz.

Ja, és lehetne még »nagy nemzetközi Cheat Day«, amikor mindent ehetsz és ihatsz, akár tíz energiaitalt és ötven zacskó csipszet, de semmi hatással nem lesz az egészségedre.”

Ti milyen ünnepnapot hoznátok létre? Esetleg melyik WMN-szerző világnapját tartanátok meg szívesen? Mondjátok el nekünk kommentben!

Dián Dóri

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Tara Moore