Popherceg úr nem bízta a véletlenre – Justin Timberlake 40 éves!

–

Amerika kis kedvence

Idehaza erről a korszakról tudunk a legkevesebbet, hiszen a tévéműsorról legfeljebb a Bravo magazinból értesülhettünk a kilencvenes években, de azóta persze sok archív felvétel fellelhető a YouTube-on erről a gyerekeknek szóló, zenés show-műsorról. Ha párhuzamot keresünk, nagyjából úgy kell elképzelnünk, hogy ha Justin Timberlake magyarnak született volna, a karrierje a Kölyökidőben indul.

A Mickey Mouse Club 1955-ben indult, és 1959-ig sugározták. A 70-es években elővették és átfazonírozták a formátumot, aztán újabb nagy szünet után 1989-től 1994-ig futott a széria.

Hogy mennyire népszerű és életeket megváltoztató show volt ez, azt remekül mutatja a névsor, amelyben Justin Timberlake-é is szerepel: többi közt Ryan Gosling, Britney Spears és Keri Russell karrierje is itt indult.

A szereplők (a musketeers, azaz muskétások és a mouse, azaz egér szóból alkotott néven „mouseketeerek”) humoros jeleneteket adtak elő és popslágereket dolgoztak fel, és elképesztő méretű rajongói bázisra tettek szert – így aztán a zeneipar hülye lett volna nem kihasználni ezt. És itt a kihasználás a lehető legrosszabb értelemben értendő.

Tinisztároké a világ

Mit tegyél, ha lassan lecseng a sikeres show, és te szeretnél további bevételforrásként tekinteni a tévében befuttatott szereplőkre?

a) hozz össze két szereplőt;
b) alakíts belőlük együttest;
c) mindkettő.

A Mickey Mouse Club körül sertepertélő menedzserek ha lúd, legyen kövér alapon igyekeztek kimaxolni a sikert. A Mouseketeerek között ott volt JC Chasez is, aki Timberlake-kel együtt 1995-ben bekerült az NSYNC együttesbe. Nyilván olvasóink között is sokan vannak, akikben még élénken él az NSYNC–Backstreet Boys-ellentét:

a két floridai fiúbanda elementáris hatással volt a tizenévesekre, működésük nyomán gombamód nőttek ki világszerte az előrelátó módon összeállított és gondosan fazonírozott boybandek (helló, Kozsó!).

Emellett pedig heti rendszerességgel olvashattuk a magyar nyelvű tinimagazinokban is annak részleteit, milyen boldog együtt Britney Spears és Justin Timberlake, a Mickey Mouse Club álompárja, Amerika kis kedvencei. Az énekesnő, akinek karrierje párhuzamosan épült Timberlake-ével, mindenhol elmondta, hogy ő bizony őrzi a szüzességét a házasságig – mert hát, ugye, mi más is lehetne a végkifejlete egy ilyen égben írt forgatókönyvnek. Nos, ma már tudjuk, hogy sajnos nem a kamuszüzesség volt a legbizarrabb és legszomorúbb fejezete Britney Spears életének, és érdemes is azon elgondolkodni, hogy egy ugyanonnan induló férfi előadó vajon miért tudta jobban alakítani a saját karrierjét, mint az egyébként minden adottsággal megáldott Britney Spears. (Erről itt írtam bővebben.)

Timberlake volt az NSYNC Nick Cartere (badumm-tsss), ám innen, Európából sokáig úgy tűnt, a floridai pálma mégiscsak a Backstreet Boysé lesz. Bizonyos szempontból így is lett: a BSB a mai napig aktív, az egészségi, függőségi és egyéb problémák dacára is.

Az NSYNC viszont Justin Timberlake-et adta nekünk, aki az ezredforduló után lerázott magáról minden sallangot (jó, majdnem mindent), és igazi, klasszikus értelemben vett popsztárrá vált.

Márkázd újra magad

A BSB és az NSYNC tagjai közül szinte mindannyian megpróbálkoztak a szólókarrierrel – ahogyan a zenetörténet legtöbb boybandjének legtöbb tagja is. Ahhoz azonban, hogy valakiből markáns és fontos előadó váljék saját jogán, sok minden kell. Nem véletlen, hogy a piac nincs tele tinibandákból előlépett popsztárokkal: igazi, nagy sikersztori alig néhány van csupán, például Robbie Williamsé.

Robbie Williams mindig is a renitens volt a Take Thatben, és – hangozzék ez bármilyen furcsán – épp az vált a hasznára, ami a feszültségforrás volt az együttesben. A kilépését ugyanis sokan a hitelesség zálogának látták, azaz úgy fogták fel, hogy Robbie leszámolt a nyálas imázzsal és a rá kényszerített cukimuki kötelezettségekkel, és végre a saját útját járja.

Igen ám, de mi van egy olyan tinisztár esetében, mint Timberlake, akinek az egész addigi karrierjét a tündibündi jófiú-imázsra húzták fel? Ha a házasságig nem szexelő kisfiú hirtelen felrúg mindent, az nyilvánvalóan inkább megvetést szül.

Vagy olyan cikkeket, hogy „Timberlake-et beszippantotta a show-biznisz züllött világa” – a kiadó feladata tehát immár az volt, hogy szép lassan levakarjanak az aranytojást tojó tyúkjukról mindent, ami azt fenyegeti, hogy Justin Timberlake egy komolyan vehető, felnőtt nők számára vonzó, férfiak nagy részét nem taszító előadóvá válhasson.

A 2002-ben megjelenő Justified szólóalbumnak már a címe is ezt a fajta bizonyítást sugallja, és persze igen nyilvánvaló jeleit láthattuk annak, hogy a zeneipari fejesek bőszen dolgoznak Timberlake imázsán. Más kérdés, hogy jó ötlet volt-e egy huszárvágással letépetni vele Janet Jackson fél melléről a ruhát a Super Bowlon – gyorsan kiderült, hogy nem.

Ugyanakkor Timberlake ráérzett arra, hol lehet elmenni a teljesen kommerciális elvárások között a surranópályán: állati jó zenét kell csinálni. Hangozzék ez bármilyen szürreálisan az ezredfordulón a popzenét illetően. 

Kivett hát némi szünetet, és filmezgetett, hogy aztán 2006 szeptemberében óriásit robbantson a FutureSex/LoveSounds című lemezzel, amelytől elaléltak rajongók és kritikusok egyaránt (joggal), de még azok is elfogadták, hogy a kis Mickey egérből érett előadó lett, akik amúgy addig herótot kaptak Justin Timberlake-től. A SexyBack a kétezres évek egyik emblematikus dala, a dalszövegből mém lett, a nyolcvanas éveket idéző, mégis modern hangzás egy rakás előadót mozdított ebbe az irányba akkoriban, szóval Justinka felnőtt, és legitimálta magát.

Aki álmában is karriert épít

Mindezek mellett Timberlake egyik nagy erénye, hogy remekül tudott akkor is a felszínen, a köztudatban maradni, amikor elvileg nem zenélt. Talán a korai tévés tapasztalat, talán alapvető érzék, annyi mindenesetre biztos, hogy mindig aszerint építkezett, hogy „képernyőn” legyen.

Ha nem turnézott, akkor forgatott, ráadásul nem feltétlenül filmtörténeti remekműveket, de olyasmiket, amik sok embert mozgatnak meg. Például A közösségi háló című Facebook-történeti filmet, ami főként a témája miatt volt mindenhol címlapon, vagy A rossz tanár címűt, ami meg Cameron Diaz flegmasága miatt vonzott tömegeket a mozikba (kettejük románcáról meg nem is beszélve).

Emellett igen hasznos, ha az embernek olyan barátai vannak, mint Jimmy Fallon – lehet ugyanis például olyan vicces produkciókat kiötölni együtt, mint a History of Rap címen futó sorozatuk, amely egy olyan raptörténeti egyveleg, amely egyszerre vicces, és egyszerre segített finomhangolni Timberlake imázsát: nahát, ez a cuki srác jó zenéket tud kívülről, és még rappel is!

Tádámm: arasd le a babérokat!

Szép munka volt, Justin, gratulálunk! Most pedig dőlj hátra, és zenélj közösen mindenkivel, akivel érdemes manapság – de úgy, hogy neked most már mindent szabad. Anderson .Paak? Meek Mill? Pharrell? Chris Stapleton? Sima ügy.

A branded önjáró, a felépített birodalmad értéke 250 millió dollár (annyi, mint az egyébként kiváló üzleti érzékkel gazdálkodó többi négy NSYNC-tagé összesen), haverod a korábbi amerikai elnök (Obama, nyilván), új számot adsz elő a jelenlegi beiktatásán, a feleséged Jessica Biel, a baráti köröd uralja a fél zeneipart. Vagy az egészet.

Van néhány éttermed, zsíros szponzori szerződéseid, kisebb vagyonokat tudsz eljótékonykodni, vettél egy kosárlabdacsapatot.

Faladon és polcaidon:

• 10 Grammy;
•   4 Emmy;
•   7 American Muic Award;
• 11 MTV VMA.

Összesen: 176 díj (2020-as adat).

Justin Timberlake negyvenéves korára – úgy tűnik – ott van, ahová vágyott, és igen kényelmesen érzi ott magát. Két dolog nem vitatható el tőle: a kemény meló és az istenáldotta tehetség. És amúgy (ezt most nagyon fáj leírni, mert én keményvonalas Backstreet Boys-fan voltam…) ez tulajdonképpen még vissza is adhatja némileg a hitünket, nem?

Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/Christopher Polk