Introvertáltnak lenni jó – Ötletek és tapasztalatok szakértőktől és érintettektől

–

Tudatosítsd és használd az erősségeidet!

Az introvertáltaknak számos jó tulajdonságuk lehet, mint a lényeglátás, a kitartás, az empátia, a másikra való odafigyelés, hogy csak néhányat említsünk. Emellett általában jobban kontrollálják a viselkedésüket, és kisebb valószínűséggel vállalnak olyan kockázatot, amivel akár maguknak, akár másoknak kárt okozhatnak, és a problémamegoldásban is ügyesebbek. Mindez annak köszönhető, hogy nagyobb és vastagabb a szürkeállományuk az absztrakt gondolkodásért és a döntéshozatalért felelős agyi prefrontális kéregben. 

Introvertáltként jó eséllyel rád is jellemző a fenti tulajdonságok némelyike, vagy akár mindegyik. Légy ennek tudatában, és keresd a lehetőséget a kamatoztatásukra. Máris van egy – vagy inkább több – előnyöd ebben az extrovertált világban!

Társas események – ezt tedd small talk helyett!

A bőrödből természetesen nem bújhatsz ki, érdemes azonban valamennyire alkalmazkodnod a környezetedhez, amibe a társas eseményeken való részvétel is beletartozik. A jó hír, hogy ez is egy készség, ami különféle módokon fejleszthető. Dave Ursillo coach és író szerint például csupán el kell határoznod, hogy kilépsz a komfortzónádból. Könnyű azt mondani, gondolhatod, de valójában kivitelezni sem olyan bonyolult.

A lényeg, hogy az ottlétet ne valamiféle teljesítendő feladatként éld meg, hanem lehetőségként, amelynek révén érdekes és izgalmas embereket ismerhetsz meg.

Ily módon máris csökken a feszültség, amit a helyzet generál benned. Akár segítséget is kérhetsz egy extrovertált barátodtól, hiszen az ő „oldalvizén” eleve nagyobb biztonságban tudhatod magad. Ráadásul neki bizonyára nem esik nehezére megtenni az első lépést egy ismeretlenhez, és ha ezen túl vagytok, te is könnyebben bekapcsolódhatsz majd a beszélgetésbe. Felesleges lenne a small talkot erőltetned, inkább kérdezz az illetőtől, és hallgasd meg őt – a legtöbben hálásak ezért a fajta figyelemért. Ügyelj a testbeszédedre is, például ne tedd keresztbe a kezed és a lábad, mert ez a zárkózottság benyomását kelti. Ajánlott viszont a mosoly, ami, mint tudjuk, a legrövidebb út két ember között.

Senkit sem kell túlkiabálni

Intorvertáltként valószínűleg nehezebb megmutatnod a munkahelyeden, hogy mit is tudsz valójában. Vicki Salemi karrierszakértő szerint azonban a látszólagos hátrányból itt is előnyt kovácsolhatsz.

Neked is lehetnek olyan kollégáid, akik szeretik hallani a saját hangjukat, te pedig bizonyára nem tudod és nem is akarod túlkiabálni őket – de nincs is erre szükség.

Ha csak lehet, kommunikálj inkább írásban, hiszen az valószínűleg eleve jobban fekszik neked, ráadásul így szebben megfogalmazhatod a mondanivalódat, és több szempontból megközelítheted ugyanazt a problémát. Könnyen lehet, hogy így többet teszel hozzá az adott dologhoz, mint azok, akik előtérben vannak.

A megbeszéléseken figyelj, jegyzetelj, gondold tovább az elhangzottakat, és dolgozz ki megoldási javaslatokat. Mindebben az alaposságod, a következetességed, a kreativitásod egyaránt segítségedre lehet. Jó ötlet még olyan bonyolultabb, időigényesebb projekteket elvállalni, amikért a többiek nem feltétlenül tolonganak – neked viszont nem esik nehezedre a fókuszálás, az elmélyedés. Így nemcsak azzal vívhatod ki az elismerést, hogy elvégzel egy kevésbé népszerű feladatot, hanem azzal is, hogy kiemelkedően teljesítesz bizonyos területeken.

„Hét közben veszem ki a szabadnapjaimat”

Persze nem csupán alkalmazkodásból áll az élet, legalább ilyen fontos a töltekezés is. Az általunk megkérdezett introvertált emberek mindkettőre adnak tippeket.

Sterr Judit Eszter manuális szoftvertesztelő az évek folyamán kialakította a maga rutinjait, amelyek megkönnyítik a mindennapjait.

„Keveset mozdulok ki, és arra is figyelek, hogy ne akkor menjek valahová, amikor a többség. Így például az akciókat is kihagyom. Akkor kelek, amikor mások még alszanak, hogy picivel nyitás után érjek a boltba – nem nyitásra, mert akkor sor van.

Ha lehet, inkább hétvégén dolgozom, a szabadnapjaimat pedig hét közben veszem ki, és máris nyugisabb minden.”

Judit állatmentő is, hét patkány talált nála otthonra. (Kéretik nem felszisszenni ezen a ponton, a patkányok ugyanis a rossz marketingjük ellenére intelligens, kedves, tiszta jószágok.) Adódik a kérdés, hogy mindez áll-e valamilyen kapcsolatban az introvertáltságával – hiszen az állatkák nem igénylik a folyamatos interakciót:

„Hű… hát, jobban szeretem őket, mint az emberek nagy részét, de alapvetően nem emiatt lettek. A kapcsolatomban nagyon rátelepedtem a másik félre, aki extrovertáltként nem akart otthon ülni, és így jobban kiélhettem magam. Aztán a kapcsolatnak vége lett, az állatok pedig maradtak, de ez így jó.”

„Jól jön a karantén”

Fábián Emese újságíróként és szerkesztőként jó ideje otthonról dolgozik.

„Én úgy látom, a mai világ szerencsére bőven ad teret az introvertáltaknak is, például az otthoni munka lehetőségével, a karantén meg kimondottan jól jön. Az 2020-as év talán kicsit nekünk kedvezett. A másik, hogy én amit lehet, inkább megírok, mint hogy telefonáljak – általában erre is van lehetőség –, valamint én is inkább a kevésbé zsúfolt napszakokat választom a kimozdulásra, amit könnyen megtehetek, mert hétköznap is van szabadnapom. A rugalmas munkaidő is nagy áldás.”

„A főnökeim tudják, hogy mit tudok”

Sarudi Ágnes szerkesztő számára inkább hátrányt jelentett az introvertáltság, főleg a munkában – szerencsére azóta változott a helyzet:

„Amióta az eszemet tudom, a saját kis belső világomban érzem jól magam, ami egy biztonságos, jól ismert, komfortos »terep«. Ugyanakkor sokszor kaptam olyan jelzést a külvilágtól, hogy miért vagyok ilyen titkolózós, titokzatos, kevés beszédű, visszahúzódó. Voltak időszakok, alkalmak, amikor ezt hátrányként éltem meg. Például a munkahelyemen soha semmilyen jutalmat nem kaptam, mert nem nyüzsögtem, csak tettem a dolgomat. Megjegyzem, azért ez az utóbbi pár évben változott, a mostani főnökeim tudják, hogy mit tudok, mit csinálok, »pofázás« nélkül is. A pasizásnál is volt azért hátránya az introvertáltságnak, de az egy másik történet.”

Érti és elfogadja az extrovertáltakat – de van egy pont, amikor elég.

„Mivel szinte az egész életem a szemlélődésből állt, mármint állandóan figyelem az embereket, úgy érzem, azt is értem valahol, hogy ők hogy működnek, mi a különbség köztünk.

De bevallom, van, amikor zavar például a túlzott harsányság, a sok beszéd. Iszonyatosan el tudok fáradni tőle, a szó fizikai értelmében is. Ilyenkor becsukom az ajtót magam mögött, és kész, egyedül vagyok a macskáimmal. Bár ezt vehetjük egyfajta menekülésnek is, de vállalom.”

Előcsalogatta az extrovertált oldalát

Fodor Kata asztrológus és a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők sajtóreferense már csak a munkájából fakadóan is sok emberrel van kapcsolatban. Még régebbi ismeretség esetén sem mondaná meg róla senki, hogy – legalábbis részben – ő is introvertált.

„A horoszkópom szerint is van bennem egy kettőség. Mindig azt gondoltam, hogy introvertált vagyok, másfelől viszont jól kommunikálok, és jól kijövök másokkal – ez két különböző dolog.

Tapasztalataim szerint az introvertáltság gyakran az alacsony önértékelésből és az önbizalomhiányból fakad.”

Rádöbbent, hogy ahhoz, hogy érvényesülhessen a hivatásában, láttatnia kell, pontosan mit csinál, ezért elkezdte előcsalogatni az extrovertált oldalát is – ahogy ő fogalmaz, megtanulta a PR-t. Önismeret, önszabályozás, elmekontroll, lelki gyakorlatok, önmagunk határainak tiszteleben tartása – ezeket ajánlja a sorstársainak.

„Sokat segített és segít az asztrológia, de a védikus irodalom tanulmányozása is. Ezektől mindig éppen jókor kapok egy-egy mondatot, ami rezonál a bennem lévő kérdéssel. Nemrégiben hallottam például egy idézetet, aminek a lényege, hogy Isten ne a problémáktól óvjon meg minket, hanem a problémákból adódó félelmektől. Ugyanígy olvasom a szakirodalmat is, például a Happy Brain mozgalom kutatásait vagy Bruce Lipton sejtbiológus írásait – vagyis az agyamat is trenírozom.”

Elfogadta saját magát

„Az áttörést az előző munkahelyem hozta el: a főnököm, Gáspár Kati bátorított, miközben a hibáimra is felhívta a figyelmemet, de ezt kedvesen, viccesen tette. Így átlag fölötti teljesítményt tudtam nyújtani. Az introvertáltak ugyanis jól használhatók, csak inspirálni kell őket.”

Sokat változott az évek során, de az introvertált énje azért továbbra is dolgozik – ő azonban elfogadja így saját magát:

„Az első cikkeim végére még nem mertem odaírni a nevemet, aztán már kitettem magamról egy-egy jobban sikerült képet, pár videót is készítettem – helló, ez vagyok én. Oda tudok menni valahová, meg tudok szólalni, bár ez most is nagyobb erőfeszítést igényel a normálisnál. Ha egész napos tanfolyamatot tartok, estére úgy érzem magam, mint akit kimostak: csak fekszem, és bámulom a plafont. A háromnapos Krisna-völgyi búcsúk után pedig vagy egy hétig nem megyek sehová a bolton kívül.

Nemcsak a lelkem jelzi, hogy nekem nem jó sok ember között lennem, hanem a testem is: ilyenkor könnyen összeszedek valamilyen megfázást vagy légúti betegséget.

Félig a kirakatban, félig a háttérben élek: sajtósként vagy asztrológusként arról beszélek, amit képviselek, a magánéletem viszont nem tartozik a nyilvánosságra, például az oldalamon sincs kint a kapcsolati státuszom.”

„A legfontosabb az egyedül töltött idő”

Mostanra tudatosan kialakított egy nagyjábóli egyensúlyt az életében.

„Tizenöt éve home office-ban vagyok, és sokkal hatékonyabb vagyok így, mintha nap mint nap be kellene járnom, és közösségben lennem. Az online világ egyébként is az introvertáltaknak kedvez, hiszen ott csak annyit mutatunk meg magunkból, amennyit akarunk. A mai napig inkább megírok tíz e-mailt, mint hogy egyszer telefonáljak. Mivel négyféle tevékenységem van, azt is beosztom, hogy mikor melyiket csinálom, illetve mikor mire reagálok.

Rájöttem ugyanis, hogy ha mindenkinek azonnal válaszolok, nem akkor foglalkozom az illető dolgával, amikor én érek rá, hanem akkor, amikor ő.

A legfontosabb pedig az egyedül töltött idő, bár van néhány ember az életemben, akit ide is be tudok engedni.”

Sokat bántották

Varga Eszter marketinges sem kelti introvertált ember benyomását – ebben azonban rengeteg munkája van.

„Gyerekként nagyon magamba forduló voltam, sokkal jobban szerettem egyedül ülni a szobámban, és olvasni. A környezetem sokat bántott emiatt – bármily hihetetlen, leginkább a szüleim. Veszekedtek, hogy ilyen meg olyan vagyok, és szégyenkeznek miattam. Mert a környezetünkben lévők kérdezgették, hogy mi van velem. Ők meg nem voltak elég felvilágosultak ahhoz, hogy azt mondják, semmi baja, ő ilyen.”

Eszter maga is elhitte, hogy ő rossz, mert nem olyan, mint a többi gyerek. Pedig kitűnő tanuló volt, és még kamaszként sem lázadt, sőt. A hétvégi bulizások helyett például Pestre járt konferenciákra. Aztán, hogy elkerülje a bántást, igyekezett tudatosan másképp viselkedni.

„Figyeltem az embereket, és megtanultam az üres csevegést, csak hogy beilleszkedjem. Azt hiszem, bátran mondhatom, hogy nagyon jól megy. Állítólag rendkívül barátságos, nyitott, szociális lettem.

Meg is találom a hangot mindenkivel. Úgy tűnhet, hogy ez könnyedén jön, pedig valójában nehéz. Nagyon sok időre van szükségem, amit egyedül töltök. Olyankor töltődöm fel.”

A párkapcsolatában is érzi az introvertáltság hátrányát: „Tibi nagyon bújós, állandóan puszilgatna, ölelgetne. Nekem ez már sokszor teher. Persze, engedem, mert tudom, hogy neki erre szüksége van. Valahol megkeresem a határt, hogy ne is bántsam meg, de nekem se legyen ez kényszer, mert akkor csak gyűlik bennem a feszkó.”

„A hazugságot nagyon hamar észreveszem”

Ahogy ő fogalmaz, fura hibridnek tartja magát – és továbbra is sokat tesz azért, hogy minél jobb viszonyban legyen a környezetével:

„Most is figyelem az embereket, aminek az a plusz jó oldala, hogy például a hazugságot nagyon hamar észreveszem. Ha valaki azt mondja, szép a mosolyom, azt szoktam mondani, hogy sokat gyakoroltam – mert gyerekként, ha nem így tettem, megszóltak.

Pár éve történt valami, amin mélyen megdöbbentem. Anyukámmal beszélgettem, és egyszer csak azt mondta, ő tudja, hogy nekem milyen sok munkámba és energiámba kerül ilyennek lenni. Meglepett, ugyanakkor jól is esett, mert nem gondoltam, hogy ő ezzel tisztában van.”

Mezei M. Katalin

Olvassátok el Szőcs Lilla korábbi írását is a témáról: 16 dolog, amit feltélenül tudnod kell, ha egy introvertálttal beszélgetsz!

Források: ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Jasmina007