WMN-ajánló: Ezekre a filmekre és sorozatokra kattantunk rá idén nyáron
Az idei nyár a szerkesztőség tagjai közül sokaknak csapott át egy elnyújtott film- és sorozatmaratonba (hiszen utazás helyett mi mást lehet csinálni, mint büntetlenül binge watchingolni). Vannak köztünk olyanok is, akik már bemerészkedtek moziba, Gyárfás Dorka kollégánk serényen írja a filmkritikákat, úgyhogy érdemes időnként a kultrovatunkra is rápillantanotok. Azoknak pedig, akik az otthonuk kényelmét élvezve szeretnének bitang jó filmeket/sorozatokat nézni, a következőket ajánljuk. Szőcs Lilla gyűjtése.
–
Fiala Borcsa – Umbrella academy (Netflix)
Én most az Umbrella Academyre vagyok rápörögve. Az első évad is parádés volt, bár idegesített, hogy nem zárták le, de ennek most utólag nagyon örülök, mert a második az valami fenomenális! Imádom a hét gyerek karakterét, mindegyik más, mindegyik szerethető a maga módján, bitang jól ki vannak dolgozva, nagyon klasszul felelgetnek a jellemek egymásra, a cselekmény is pörgős, mégis iszonyat sok poén van benne.
Nyáry Luca – Crazy Ex-Girlfriend (Netflix)
Crazy Ex-Girlfriend. Méltatlanul kevesen ismerik, a CW-n ment Amerikában, itthon a Netflix viszi. Egy romantikus vígjáték-musical, ami elsőre lehet, hogy nagyon-nagyon szarul hangzik, de valójában csodálatos. A főszereplő, Rebecca Bunch (akit a zseniális, Emmy-díjas Rachel Bloom alakít) egy menő ügyvédi állást hagy ott New Yorkban, hogy a szívét követve elköltözzön egy random kaliforniai kisvárosba, és összejöjjön a tizenöt éves kori volt pasijával, akit azóta egyszer látott az utcán. Nagyon vad az egész, fülbemászók és kiválóan összerakottak a dalok, soha életetekben nem láttatok még ilyet, ezt garantálhatom.
Valamint a BoJack Horseman mellett a legszebb, legrészletesebb bemutatása a depressziónak, illetve a borderline zavarnak, olyan szeretettel és elfogadással tárja fel ezeket, ahogy csak nagyon kevés alkotás tudta.
Ahányszor csak megnézem, azt érzem, minden rendben lesz, hiszen valahol létezik ez a támogató, inspiráló, de nagyon is valóságos világ, amit a képernyőn látok. Durva, hogy szinte senki sem ismeri, itthon meg pláne nem, pedig kéne, mert igazán különleges.
Kerepeczki Anna – Good Girls, In the tall grass, The Witcher/Vaják (Netflix)
Könnyed nyári sorozatnak ajánlom a Good Girls című sorozatot a Netflixen. Három anyukáról szól, akik kétségbeesésükben kirabolnak egy kisboltot, amiről nem is sejtik, hogy pénzmosoda, úgyhogy elég nagy káosz lesz hirtelen. Vicces és izgalmas sorozat, már három évaddal elérhető.
Filmes kincs nekem a Netflixen az In the tall grass, ami Stephen King és a fia, Joe Hill története alapján készült. Borzongós agymenés, de aki szereti a King-világot, annak biztosan bejön.
Fantasy terén a The Witcher című sorozatot ajánlom, nem csak Henry Cavill miatt. Izgalmas a világ, a történet, és a látvány is. Sok magyar helyszínen forgattak a sorozathoz, így magyarként jó látni az ismerős helyeket. Annak is élvezetes, aki nem olvasta a Witcher/Vaják könyveket vagy nem játszotta a videójátékot. (Na jó, csak Henry Cavill miatt is megéri!)
Szabó Anna Eszter – The Letdown (Netflix)
Ennek a sorozatnak minden percével lehet azonosulni. Humoros, de olykor megrázó etűdök az anyaságról. Néha vonyítva nevettem, máskor meg hörögve bőgtem. Nagyon szerettem.
Szőcs Lilla – Eurovíziós Dalfesztivál: A Fire Saga története (Netflix)
Stip-stop Eurovíziós Dalfesztivál! Tudom, hogy többen is látták már a szerkesztőségben, úgyhogy lecsapok erre a filmre. Szerintem az utóbbi évek legjobb vígjátéka lett (vagy csak nem néztem elég filmet), nem tudom, mikor röhögtem utoljára ennyit és ekkorákat. Mivel az Eurovíziós Dalfesztivál része volt a gyerekkoromnak, ezért minden apró utalást imádtam, amivel parodizálták a versenyt és magát a zeneipart. Ehhez pedig tökéletes páros a filmben Will Ferrell és Rachel McAdams.
Ők a történet szerint egy izlandi énekpárost alakítanak, akiknek az az életcéljuk, hogy bejussanak a Dalfesztiválra, és megnyerjék. A gond csupán annyi, hogy rettenetesen énekelnek. Egy véletlen folytán mégis sikerül bejutniuk (drámai aláfestő zene helye).
A filmben szerepel még Pierce Brosnan, mint Will Ferrell pofátlanul jóképű, cinikus apja, akinek szintén baromira jól áll a vígjáték műfaj és az izlandi kötött pulóver. Nézzétek meg, de tényleg, ha másért nem, hát Pierce Brosnanért.
Gyárfás Dorka – A mi fiaink (HBO Go)
A sorozat, amiről még nem írtam külön cikket, pedig nagyjából az elmúlt fél évem legnagyobb élménye volt: A mi fiaink az HBO Go-n. Az izraeliek egy ideje hasítanak a sorozatpiacon (tőlük származik a Társasjáték és a Terápia „licence”, és óriási rajongótábort szerzett a Fauda is – a Shtisel sem rossz, de az már csak egy szűkebb réteghez jutott el), szóval úgy tűnik, kitanulták a módszert, amivel nézőket lehet a székhez szegezni estéről estére. A mi fiaink szerintem a legkomplexebb, legigényesebb, legmegrázóbb produkció onnan, ami egy közelmúltban megtörtént eseményt dolgoz fel: amikor egy arab terrorista akcióra válaszul az ortodox zsidók is terrorcselekményt követtek el, noha azt gondolnánk (és ez így is van), hogy ezt a vallásuk tiltja. A sorozat a bűncselekményt (egy palesztin kamasz fiú elrablását) és a nyomozást követi végig, közben pedig bemutatja azt az elképesztően bonyolult társadalmi és politikai helyzetet, ami Izrael jelenét adja. Nem túlzok: fantasztikus.
Pásztory Dóri – Bezzegszülők (HBO Go)
Nekünk csak akkor van hozzáférésünk HBO Go-hoz, amikor a családunk különböző tagjainak lakhelyein héderelünk, és a nyaralásunk igen fontos eleme a sorozatdarálás a „ki tudja, mikor jövünk legközelebb” attitűd jegyében.
Az idei nyár legnagyobb slágere a Bezzegszülők, ami egy londoni kétgyerekes család életét mutatja be a páratlan brit öniróniával, minden szülő számára ismerős szituációkkal, és a komikus jeleneteket teljes precizitással balanszírozva családi drámákkal.
Már az első jelenet beszippantja az embert, mert nem létezik, hogy van olyan szülő, aki ne került volna ilyen helyzetbe.
Számunkra azért is rendkívül szórakoztató, mert vicces önkritikákkal reflektál a társadalomba mélyen beágyazott szülői mintákra, túlkapásokra és kelet-európai szemmel sokszor érthetetlen reakciókra bizonyos helyzetekben.
Ja, és imádjuk Martin Freemant!
Filákovity Radojka – Gracie és Frankie (Netflix)
Nemrég írtam is róla, hogy teljesen rákattantam a Ghibli Stúdió rajzfilmjeire, és azóta valahogy nem is sikerült még visszatérni az élőszereplős filmekhez. De ha már újra lesz kedvem az emberekhez (haha), akkor tuti, hogy ezt a sorozatot fogom elkezdeni, és nemcsak azért, mert a Jóbarátok alkotója jegyzi, hanem azért is, mert IMÁDOM Jane Fondát. Ámen!
Dián Dóri – Sex Education/Szexoktatás (Netflix) és Sötét vizeken (CinemaCity)
A Sex Education sztorija igen szerteágazó, az alaphelyzet abból indul ki, hogy van egy srác, akinek az anyja szexuálpszichológus, otthon dolgozik, ezért a főszereplő, Otis is sokat tud már a témáról. Erre rájön a suli „ribanca”, Mave, ők ketten pedig elkezdenek terápiát tartani a diákoknak a szexuális problémáik témakörében. Az első két rész nem sikerült túl jól, majdnem abba is hagytam „Mi ez a klisés cucc?!” felkiáltással, de milyen jó, hogy nem tettem, mert az egész egyre csak jobb lett.
A már megjelent két évad után csak azt tudom mondani, hogy végre egy kamaszok szexproblémáiról szóló alkotás, ami nem ragad meg az Amerikai pite vicces-bizarr stílusánál, hanem őszinte, nyílt – a szó minden értelmében – és valós problémákat feszeget.
Kamaszokat nevelő szülőknek kötelező sorozat, meg mindenki másnak is, aki volt valaha tinédzser.
A filmekkel pedig pont fordítva állok, mint a sorozatokkal, rendszeresen járunk moziba a barátommal. Hosszú hónapok után végre megint visszaülhettünk a nagyvászon elé, a választásunk pedig a koronavírus-járvány kezdetén, február végén bemutatott, most újra műsorra tűzött Sötét vizeken című filmre esett. Az igaz történeten alapuló sztori egy ügyvéd megpróbáltatásait mutatja be, aki rájön, hogy egy amerikai kisváros lakosságát az ivóvízen keresztül évek óta mérgezi a közeli nagyvállalat, mégpedig úgy, hogy a cég vezetői tudnak róla, mégsem tesznek ellene semmit.
Végig az járt a fejemben, hogy Tom Cruise már a huszadik percben lángoló autókon ugrálna félpucéran, ha ez egy kitalált történet lenne. De nem az.
Aki kíváncsi rá, hogy hogyan is néz ki egy akciófilmbe illő konfliktus a valóságban – kevesebb látványos robbantás és szuperügynök, több szív és fájdalom –, az semmiképp se hagyja ki.
Gyurkó Szilvi – Snowpiercer, History 101 (Netflix)
Egy disztopikus sci-fi arról, hogy az emberiség maradéka egy hatalmas vonaton utazik körbe-körbe. Semmi más élet nincs a földön. Minden megfagyott egy balul sikerült klímaválság-kísérlet miatt. A sorozat első része olyan, mintha krimi lenne, majd átcsap társadalomkritikába, meg morális kérdések fejtegetésébe. Én imádom a sci-fiket, és ez abban a kategóriában szerintem kifejezetten szórakoztató, és rengeteg kérdést vet fel a fennálló világrendről is.
Aztán van egy History 101 sorozat is a Netflixen, ami igazi alfa generációs ismeretterjesztő sorozat.
Nagyon rövid epizódokban dolgoz fel egy-egy történelmi kérdést. Vállaltan egy vezető narratíva szerint foglalkozik a témákkal, és nem akarja elhitetni a nézővel, hogy az a teljes igazság, amit megmutat, inkább figyelemfelkeltő jellegű sorozat. A huszonegyedik század történelmét például a műanyagon, a gyorséttermeken, a genetikán és a robotikán keresztül határozza meg, tök izgalmasan.
Szőcs Lilla
