Balatoni József: Dinnyétől maszatos arc, tánc fröccsel a kezedben – WMN-naplók

–

Végre július elsején számunkra is megkezdődött a nyári szünet, bedobozoltuk az utolsó dolgozatot is, leadtuk az utolsó statisztikai táblázatot is, beírtuk az e-naplóba az utolsó záradékot is. Nagyon vártuk mindannyian ezt a pillanatot. Minden évben várjuk, de most talán még jobban, mint eddig bármikor. Nagyon nehéz, és igazán küzdelmes éven vagyunk túl…

Augusztus 13-ig most szabadok vagyunk, már amennyire a jelen körülmények között azok lehetünk. Másfél hónap, amit igyekszünk a lehető legtöbb pihenéssel, a leghasznosabban eltölteni. És hogy milyen is lenne (szerintem) az ideális nyár? Íme!

1. Hullám csakis vízen

Nagyon szeretem a vizet, a tavakat, a tengert, az óceánt. Idén győzött a józan ész a szív felett, fájó szívvel döntöttünk úgy, hogy nem megyünk külföldre pihenni. Évek óta minden évben legalább egyszer elutazunk külföldre. Nagyon hiányzik, hisz már tavaly óta készültem arra, hogy az idén is sétálunk az óceán partján, Tenerifén, és magunkba szívjuk azt a csodát, amit a sziget ad. Idén marad a Balaton, a Velencei-tó hűsítő vize, csodálatos színei, semmihez sem hasonlítható illata, ami szintén szuper. Szóval nyaralás lesz, mert anélkül nem lehet folytatni a következő tanévet.

Olyan jó volna, ha minden pedagógusnak lehetősége lenne évente legalább egyszer igazán pihenni. Sőt, minden embernek. Én szerencsésnek érzem magam, hogy megtehetem. Örülnék, ha mindenki megtehetné…

2. Hírmentes

Tudom, híreket olvasni nem kötelező, de sajnos kikerülhetetlen, hogy eljussanak hozzánk. Nem jó, hogy szinte naponta jön olyan információ, ami elszomorít: hol megalázó jutalmakról, hol ki nem nevezett igazgatókról, hol hibás tankönyvekről, hol beígért, de mégsem úgy alakuló béremelésről. Nem, egyszerűen nem akarok ezzel foglalkozni.

Annyira jó lenne, ha legalább ebben a másfél hónapban nem történne semmi, ami az iskolát érinti. Tudom, vágyálom. De mikor álmodozzunk ilyesmiről, ha nem nyáron?

3. Félelem nélkül

Igen, az idén mindent áthatott a vírus és a bizonytalanság, na meg a félelem is. Én már nem hagyom, hogy ez határozza meg az életemet, de sajnos nem tudom teljesen kiiktatni. Hisz itt dübörög a fejünk felett a második hullám lehetősége, és óhatatlanul is gondolkodnunk kell, mi is lesz ősszel, ha újra bezárunk. Hogyan készüljünk fel a szeptemberre, miként oldjuk meg újra ezt a hatalmas feladatot?

Miként tudok én majd igazi közösséget formálni az új osztályommal, ha elveszik tőlünk a személyes jelenlét lehetőségét?

Nem akarok ezzel foglalkozni, de mégis kell. Inkább a gólyatáborra koncentrálok, amit addig nem vagyok hajlandó lemondani, amíg valami miatt nem lesz kötelező. Mert ennek meg kell lennie, így lehet csak elindítani egy újabb, izgalmas négy évet.

4. Zenével és tánccal

Hónapok óta nem voltunk koncerten, nem élvezhettük a zenét sok emberrel közösen, nem ülhettünk be színházi előadásra. Már szabályos elvonási tüneteim vannak… Szóval amint lehetett, azonnal szereztem jegyet az Őrült nők ketrecére – nem, nem múlhat el év, hogy legalább egyszer ne lássam –, sőt, igencsak pozitívan előretekintve, több nyári koncertre is megvan már a belépőnk. Hiányzott a közösségi élmény, a kapu előtti sorban állás, a kézben tartott fröccsel való táncolás, az idegenekkel való egymásra mosolygás a placc közepén. Igen, enélkül nem múlhat el nyár. És nagyon bízom benne, hogy nem is fog…

Ahogy nem lehet nyár dinnyétől maszatos arc, szúnyogcsípés, a grill illata, fagyi, forró, főtt kukorica, naptejjel keveredő strandillat, étterem teraszán elköltött vacsora nélkül sem. Akkor is, ha éppen világjárvány tombol, akkor is, ha izzadunk a maszk alatt, akkor is, ha óvatosabbnak kell lenni. Mert a nyár az nyár. Nekem, neked, nekünk. És mindenkinek…

Kell az erő, a lendület a következő tanévhez. Honnan is szerezhetnénk ezt meg, ha nem a nyárból és a közösségi élményekből? Nagyon bízom benne, hogy az új tanév most más lesz, mint az idei volt…

Balatoni József