Az örökbe az azt jelenti, hogy örökre – Egy új könyv és egy esztelen törvényjavaslat szerencsétlen találkozása

–

Ez tényleg az a könyv, amit mindenkinek el kellene olvasni

Nem vagyok érintett az örökbefogadás témájában, három kamaszom van, de mindig nagyon érdekelt azoknak a gyerekeknek a sorsa, akik valamilyen okból nem élhettek a saját családjukban. Sok olyan barátom van, aki gyerekvédelemmel, gyerekjogokkal foglalkozik. Mártonffy Zsuzsa könyvének szerkesztője, Bárdos Zsuzsa is közéjük tartozik, noha ő nem ezen a területen dolgozik, de már tíz évvel ezelőtt is hosszan beszélgettünk arról, milyen segítő mesekönyvek születhetnének azoknak a gyerekeknek és családoknak, akik érintettek ebben a kérdésben.

Örökbe.hu

Mártonffy Zsuzsa, a könyv szerzője komoly szakemberré képezte magát az örökbefogadás témájában. Az ő hathatós segítségével kezdtük el a közbeszédbe beemelni az addig súlyosan tabusított örökbefogadást, igazi közösségek születtek munkája nyomán, és íme, most itt van ez a könyv is, ami épp akkor jelent meg, amikor sok egyéb – az örökbefogadást megkönnyítő – rendelkezés mellett egy olyan törvénymódosítási javaslat született, ami súlyosan borzolja a kedélyeket, de erről kicsit később.

Mártonffy Zsuzsa hat éve kezdte írni a blogját

Mára több mint ötszáz poszt jelent meg az oldalon. Többnyire ezek közül válogattak az alkotószerkesztő Bárdos Zsuzsával a frissen megjelent könyvbe, de teljesen friss írások is vannak köztük. A kötet valóban minden oldalát körbejárta a témának. Megmutatja a nyers valóságot és az igazán felemelő pillanatokat is. Minél tovább olvassa az ember, annál biztosabb lesz abban, hogy ez egy végtelen út, mindig akad újabb terület, ami még ismeretlen.

Az a gyerek, aki bekerült vagy beleszületett a gyermekvédelmi rendszerbe, sokszor már az anyaméhben olyan sérüléseket szerzett, amelyek egész életében végigkísérik. Rengetegen jöttek világra eltitkolt terhességből, alkohol vagy kábítószerfüggéstől szenvedő anyától vagy apától, mélyszegénységben, bántalmazó kapcsolatban, vagy éppen erőszakból fogantak.

Éheztek, fáztak, elhanyagolták, verték, megerőszakolták őket. És mégis mindannyian szenvednek attól, hogy nem a saját családjukban élnek. Akkor is, ha ezerszer jobb körülmények között vannak most, mint amibe beleszülettek. 

Nem találják a helyüket. Mert nincs helyük a világban. Ezért viselkednek úgymond „helytelenül”.

Ezt a rendkívül találó gondolatot Bajzáth Máriától vettem kölcsön, aki mesepedagógusként éveken át dolgozott intézetekben nevelkedő gyerekekkel. Tőle rengeteg – számomra máig feldolgozhatatlan – történetet hallgattam végig a kiszolgáltatottságról és a végtelen erőről, amellyel ezek a gyerekek olyan helyzeteken is képesek felülemelkedni, amelyekkel még egy felnőtt sem birkózik meg túl egyszerűen.

Kötelező vagy fakultatív?

Nem gondolnám, hogy Mártonffy Zsuzsa az évekkel ezelőtt készített mélyinterjúkban, melyeket a könyvében olvashatunk, direkt felhívta volna a figyelmet arra törvényjavaslatra, amely néhány napja született, és az eddig kötelező negyvenórás örökbefogadói tanfolyamot fakultatívvá tenné. 

Az interjúkban mégis folyamatosan visszatérő elem, hogy az örökbefogadásra készülő szülőknek milyen sokat jelentett ez a tanfolyam. Kivétel nélkül mindannyian úgy hivatkoznak rá, hogy enélkül biztosan nem birkóztak volna meg azokkal a gondokkal, amelyeket elképzelni sem tud az, aki a vér szerinti gyerekét neveli. Ezeket most nem taglalom, inkább azt javaslom, hogy olvassátok el a könyvet.

Annyi bizonyos, hogy amire a törvényjavaslat módosítása hivatkozik, miszerint megkönnyítené és lerövidítené az örökbefogadás procedúráját, ha nem volna kötelező ez a negyvenórányi tanfolyam, nehezen értelmezhető annak tükrében, hogy olykor éveket kell várniuk azoknak a leendő szülőknek, akik örökbefogadásra vállalkoznak.

Pont ez a negyven óra tenné rövidebbé a várakozást? Épp az a tanfolyam van útban, amely a döcögő gyerekvédelmi rendszerben valóban kifogástalanul működik?

Azok szerint, akik már túl vannak rajta, épp ez a negyven óra szükséges ahhoz, hogy aki ekkora változásra szánja el magát, önismeretet tanuljon, és megvizsgálhassa, milyen nehézségekkel kell majd szembesülnie, honnan kaphat segítséget, mire kell felkészülnie.

A törvényjavaslat módosítása sajnos magában hordozza a rengeteg kudarctörténet lehetőségét.

Elveszett biztonság

Az a gyerek, aki eddigi rövidke életében még soha nem tapasztalhatta meg a biztonságot, végre azt hiszi, révbe ér, de ha olyan családhoz kerül, akik nem kapták meg a szükséges és elengedhetetlen felkészítést erre a helyzetre, akkor ez mindannyiuk számára hihetetlen sok gyötrelemmel járhat utóbb.

A gyerek visszakerülhet a gyerekvédelmi rendszerbe, elveszítheti a hitét abban, hogy változhat a sorsa, még kezelhetetlenebbé válhat, mint eddig, és így már megint azzal kellhet szembesülnie, hogy „nincs számára hely”.

Talán a család egész további életében szenvedni fog a lelkiismeret-furdalástól.

A rendszerben dolgozó alulfizetett, kiégett emberek elfelejtik a rengeteg tennivaló között, hogy életekről, sorsokról, emberekről döntenek egy-egy tollvonással. „A sok bába között elvész a gyerek.” És újra indul a végtelen körforgás.

Ha netalántán egy gyerek olyan családhoz kerül, akik nem voltak kellőképpen felkészítve a fogadására, és megint vissza kell térnie a nevelőintézetbe… El tudjátok képzelni, mit jelent ez számára? 

Kiszolgáltatott, egyedül van, senki nem segít neki. Úgy nő föl, hogy egyetlen pillanatig sem érezhette biztonságban magát. Szerintetek hova mehet majd tizennyolc évesen? Igen, az utcára. És mi történik vele? Igen, ő is szül egy, kettő, akárhány gyereket, akiket a szegénység miatt elvesznek tőle, ők pedig ugyanarra a sorsra jutnak, mint a szüleik.

Ez egy végtelen körforgás, amelyet meg lehet törni azzal a negyven órával.

Mire volna szükség, hogy kikerülhessen a gyerek az ördögi körből?

Másként, okosabban szabott pénzügyi keretre. Szakemberek képzésére, eszközökre, tudásra. Az elhivatott szakemberek is belefáradnak az örökös szélmalomharcba, amelyeket emberséggel és hihetetlen áldozatok árán ideig-óráig pótolni tudnak.

A gyerekek gyerekkora pedig véges. Úgy nőnek föl, hogy soha nem lehettek igazán gyerekek, nem tapasztalhatták meg a biztonságot, mindvégig a rendszer kiszolgáltatottjai maradtak. 

A kellően felkészített örökbefogadó szülők is megtörhetik azt az ördögi kört, amivel egy hihetetlen hátrányokból induló gyereknek szembesülnie kell. Hiszen életében először örömmel várnák őt, helyet teremtenének nekik a világban. Teremtenének, ha megkönnyítené nekik a törvény.

ITT tudod aláírni a törvényjavaslat ellen tiltakozó petíciót. Két kattintás.

ITT pedig azt, amely béremelést követel a szociális szférában dolgozóknak.

Both Gabi

Mártonfy Zsuzsa írását is olvasd el, amit a törvényjavaslat módosításának hírére írt: Adnánk jogsit bárkinek KRESZ-tanfolyam nélkül?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images