–

1. Franciaország

Meguntuk, hogy nem lehet menni sehova, úgyhogy elhatároztuk, hogy mi csak azért is utazni fogunk.

Az első úti célt a feleségem választotta ki, mivel már régen szeretett volna eljutni Párizsba, és volt itthon minden hozzávaló a francia hagymaleveshez, a quiche-hez és a csokimousse-hoz is. Én egyszer már átszálltam a Charles de Gaulle-on, úgyhogy részemről Párizs már kipipálva, de egy jó férj a Père-Lachaise-ig kíséri a feleségét.

Mivel a kisfiunk is velünk tartott, nem csak romantikus programokat terveztünk, így elkészítettük a francia zászlót, felépítettük az Eiffel-tornyot, és délután részt vettünk a Tour de France-on, vagyis bicikliztünk egy jót.

Én megpróbálkoztam a petanque-kal is, de az rajtam kívül senkinek nem tetszett, úgyhogy én végeztem az első, a második és a harmadik helyen is.

Az esti altatásnál La Fontaine volt a mese, majd a felnőtteknek következhetett a romantikus rész. 

2. Egyiptom

A következő utazás a fiam ötlete volt. Afrikába szeretett volna menni, úgyhogy végül Egyiptomban egyeztünk meg. 

Én ennek külön örültem, mert így végre újra felvehettem a tíz éve, Kairóban rám tukmált, majd kb. tizenöt percig hordott arab ruhámat. Aztán az örömbe üröm vegyült, mert előtte meg is kellett találnom…

Még reggeli előtt megismerkedtünk a hieroglifákkal, és immár mondhatom, hogy hagyományosan, elkészítettük az ország zászlaját.

Reggeli után eltevegeltünk a homokozóhoz, és megnéztük a szfinxet és a nagy piramist, majd utóbbit vulkánná alakítottuk, mivel kiderült, hogy a vulkánok miatt esett a választás Afrikára. A kisfiam valamiért úgy gondolta, hogy ott sok van. 

Mivel all inclusive-ra fizettünk be, ebédre visszatértünk a konyhába, és jóízűen elfogyasztottuk a vöröslencse-levesből, falafelből és bulgurból, padlizsánkrémes salátából álló ebédünket, amiből a gyermek a bulgurt választotta. Desszertnek basbousát kaptunk. Én próbáltam mást rendelni, de a feleségem nagyon rosszallón nézett.

Délután a bazárba mentünk, ahol ránk sóztak egy szőnyeget, és láttunk egy kígyóbűvölőt is. A gyerek szerint mindkét bácsi nagyon hasonlított apára, de nekem ez nem tűnt fel.

Fájó szívvel búcsúztunk a varázslatos Kelettől, de megfogadtuk, hogy ide még visszatérünk.

3. Anglia

Végre én jöttem a sorban, és választhattam úti célt, úgyhogy a feleségem úgy döntött, hogy Londont választom.

Korán indultunk, így a reggelinket már Londonban költhettük el.

Rögtön utána taxival elmentünk, és megnéztük a Big Bent, és most szerencsénk volt, mert nem volt felállványozva. Később balról jött egy autóbusz, de nem léptünk elé, hanem inkább felszálltunk rá, és néhány megálló után leszálltunk a nappaliban, ahol megcsodálhattuk az évezredek óta ott heverő építőkockákból épült Stonehenge-et. Amit utána többször fel is kellett építenünk az eredeti állapotára is, és ugyanannyiszor le kellett rombolni a mostanira. Szerencsére az őrök nem vettek észre semmit, még azt sem, amikor kihúztuk az Excaliburt a sziklából.

Ebédre húsos pitét ettünk, és…

A Buckingham-palotánál megvártuk az őrségváltást, öt órakor teáztunk, és hatkor meg már pogóztunk.

A punkzenét leszámítva egész nap brit popdalokat hallgattunk, aminek különösen a feleségem örült a sok arab zene meg francia sanzon után.

 4. Japán

Végre eljött az én hétvégém. Most én választhattam! Irány Japán!

A japán zászlót lényegesen egyszerűbb elkészíteni a britnél, de nem ez volt a fő motiváció.

Az írásjelekkel már más a helyzet, de miután kipróbáltam őket, már nem is tűntek olyan bonyolultnak, sőt sok hasonlóságot fedeztem fel a mi latin betűinkkel. Legalábbis az általam választott kandzsi jelekkel.

Korán keltem, így mire a család felébredt már mindenkinek ott volt a névtáblája japánul a reggelizőasztalon. Ebédre szusit terveztünk készíteni az apartmanban, amit egy banktól béreltünk, de előtte

még jó programnak gondoltam, hogy a gyerek kipróbálja a taiko dobolás művészetét, ami persze ilyenkor teljesen hidegen hagyta, de a következő héten, amikor anyának és apának egyszerre volt online meetingje, akkor bebizonyította, hogy igazi őstehetség.

A szusihoz szerencsére majdnem mindent kaptam a heti egyszeri bevásárlótúrámon, de sajnos pácolt gyömbért nem. Nem állítanak meg az ilyen apróságok, a részletekhez viszont ragaszkodom, úgyhogy nem volt mit tenni, pácolnom kellett. A recept két hét érlelést írt, nekem egy napom volt.

KIcsit sárga maradt, kicsit kemény lett, de a miénk volt.

Az ebéd elfogyasztásakor a felnőttek megtanultak pálcikával enni, és azt is, hogy hogyan lehet kibontani a rizst az algalapok öleléséből, mert a gyerek szerint a prospektusban az külön is szerepelt az étlapon.

Délután megnéztünk egy torii kaput és azt is, hogy Godzilla lerombolja Tokiót Puff Daddy és Jimmy Page közös számára, a Come with me-re. Ez utóbbi annyira jó program volt, hogy többször is meg kellett ismételnünk.

Később a japánkertben egy nindzsával is összefutottunk, aki a fiam szerint nagyon hasonlított a kígyóbűvölő bácsira. 

Ez olyannyira meglepett, hogy az esti online házibulin innom kellett rá egy szakét a barátokkal.

5. Olaszország

Mint utólag kiderült, a gyerek a vulkánok miatt akart Afrikába utazni, ezért mentünk végül Egyiptomba. Mivel ott nem találtunk tűzhányót, ezért most Olaszországban próbálkoztunk.

Délelőtt megmásztuk az Etnát, és még azt is sikerült elintézni, hogy kitörjön, hiszen a gyerekért, ugye, mindent IS.

Átugrottunk Pisába, és megtámasztottuk a ferde tornyot. Ha Pisa, akkor pizza! Egy kis családi étterembe ültünk be, ahol előttünk készítették a tésztát. A feleségem szerint finom volt, de szerintem olyan rágós volt, mint egy szőnyeg. A profiterol viszont fantastico volt!

Ebéd után irány Firenze, ahol rengeteg a látnivaló, de mi most csak a Dávid-szobor miatt mentünk. Nemcsak megnéztük, de a másolatát is elkészítettük. Én voltam a modell. Még soha nem kellett ilyen sokáig visszatartanom a levegőt. Azt hiszem, a következő utazáson megpróbálkozom a gyöngyhalászással.

Lazításnak a feleségem és a gyerek teljesítette a Giro d’Italia egyik szakaszát, vagyis elmentek biciklizni. Én pedig béreltem egy Ferrarit, aminek szerenádot adtam, majd lenyírtam vele a füvet, mert még ilyen extrája is volt.

Este, már otthon, Aperol Spritzcel koccintottunk a remek hétvégére.

(Az egész utazós dolog egyébként a feleségem szuper ötlete volt, aki már sokadszor dilemmázott azon, hogy „mi az istent főzzek már megint?”, és aki korántsem olyan sárkányos, mint a fentiekből gondolható. Ő az, aki az angol reggelit és a szusit leszámítva elkészítette azt a sok finom ételt, és ő az, aki most itt áll mögöttem, és diktálja ezt az utolsó bekezdést.)

Bikás Zoltán, avagy Punkzdad

A képek a szerző tulajdonában vannak