Az egyedülálló anyaság financiális valósága, avagy életem gazdasági légtornászként
Amióta (bő hat éve) egyedülálló anyuka lettem, ráadásul külföldön, azóta folyamatosan úgy érzem magam, mint egy artista. Egy vékony trapézon egyensúlyozom, miközben különböző tányérokat pörgetek a kezemen – hol több, hol kevesebb sikerrel. Mára már egész magabiztosan mozgok a levegőben, és büszkén állíthatom, sosem estem le a financiális trapézról. Pedig nincs sok érzékem az anyagiakhoz – inkább a szavak embere vagyok, semmint a számoké. Spórolni sem igazán tudok, de megtanultam egyben tartani a háztartást, beosztani a keresetet, egyensúlyozni a kiadásokkal, és priorizálni. Hatalmas büszkeségnek élem meg, hogy nincsenek tartozásaim, és hogy ezt az életet évek óta sikerrel fenntartom, ezért összegyűjtöttem a személyes, teljesen szubjektív tippjeimet, amelyek talán másoknak is segíthetnek a kötélen maradni. Kégl Ágnes írása.
–
Vásárolj kis adagokban!
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem szülőként belső ingerem a felhalmozás. Legyen otthon egy hadsereget is ellátó alapanyagkészlet, amiből főzni lehet, annyi vécépapír, hogy úgy tűnjön, mintha papírmanufaktúrát nyitottam volna, vagy éppen hónapokra elegendő mosószer. Pedig a valóság az, hogy ennek eredményeként sokszor kellett már kidobnom lejárt ételt, ami nettó pazarlás, és nem férünk el a felhalmozott tisztítószerektől. Így egyszer csak bevezettem azt, hogy inkább többször megyek boltba, és mindig csak azt veszem meg, amiről tudom, hogy néhány napon, maximum egy héten belül elfogy. Kicsit több időt töltök így munka utáni bevásárlással, de ez részben segít takarékosabban költeni, másrészt mindig azt veszem, amit épp kívánunk és valóban megeszünk. Hetekre előre ugyanis nem tudom sikerrel belőni, hogy épp milyen ételt fogunk favorizálni.
Használj ki minden kupont!
Tök bénán hangzik, de tényleg lehet vele spórolni. Beszereztem az összes olyan bolt hűségkártyáját, ahol rendszeresen vásárolok, és valóban használom is az ezekből nyert kedvezményeket, kuponokat. A tendencia az, hogy egyre több ilyen kártyát digitalizálnak, így már nem is mindig kell megtalálnom az épp szükséges hűségkártyát a kupacban, elég, ha előhúzom az applikációt a pénztárnál. Egy-egy nagyobb bevásárlásnál egész szép összeget lehet megspórolni ilyen módon, és ahogyan az elcsépelt mondás tartja:
„sok kicsi sokra megy”. Váltig állíthatom, hogy az ilyen apróságokon múlik a hó végi egyenleg, ugyanis a legtöbb pénzt ételre és háztartásra költjük.
Emellett feliratkoztam több kuponoldalra is, aminek köszönhetően kedvezményes mozijegyeket, kirándulásokat és ruházatot is vettem már az évek során.
Figyelem a szolgáltatókat és váltok
Na, ezt hosszú idő volt megtanulnom, de nagyon hasznos. Egyrészt sokkal elővigyázatosabb lettem, hogy milyen ajánlatra mondok igent. Ha például a telefonszolgáltatóm visszautasíthatatlannak tűnő lehetőséggel hív fel, sokkal jobban átgondolom, mint régen, amikor csípőből elfogadtam ezeket. Emellett figyelem, hogy az egyes előfizetések mikor járnak le, és azonnal hívom az ügyfélszolgálatokat. Ilyenkor általában valóban jó ajánlatokat kapok, hiszen minden cégnek célja, hogy az előfizető, és becsülettel fizető ügyfeleket megtartsák. Ugyanakkor körül is szoktam nézni, hogy máshol ugyanazt a szolgáltatást – legyen szó energiáról, telefonról, vagy épp biztosításról – mennyiért kínálják.
Előfordulhat, hogy nem a legjobb csomagban vagyok, vagy nem is a legjobb cégnél. Ilyenkor én bizony kíméletlenül váltok, és ennek köszönhetően komoly összegek maradnak a zsebemben.
Költségvetés minden hónap elején
Egy szép füzetlapra minden hónapban, a fizetés érkezése előtt sorban felírom, hogy milyen bevételekre milyen kiadások esnek. Ez segít abban, hogy átlássam, milyen hónapnak nézek elébe anyagilag, és milyen soron kívüli kiadásokkal kell számolnom. A tervezést is nagyban előrelendíti, hiszen kiderül, hogy mennyi marad a szórakozásra, a „szükségtelen”, de lelkemnek nagyon is szükséges kiadásokra, és rávilágít a valóban elkerülhető, kiiktatható kiadásokra is, amelyek kiugróan (és feleslegesen) magasak, amiknek érdemes utánajárni, és amiket lehetőség szerint érdemes csökkenteni vagy teljesen megszüntetni.
Visszafogom a hét közbeni költekezést
Akármennyire is próbálom, az előre csomagolt ebéd műfaja nekem a mai napig nehezen megy. Még ha elő is készítem, tízből tíz alkalommal hagyom a konyhaasztalon, jobb esetben a hűtőben (így legalább nem romlik meg). Viszont megtaláltam a munkahelyemen a legolcsóbb étkezési megoldást (minimalista leves zsemlével), aminek az árát havi szinten belekalkulálom a kiadásaimba.
A munkahelyi ebédek és kávézgatások meglepően komoly összeget emészthetnek fel, így például én nem is kávézom napközben, a teát pedig jó előre bevittem magamnak, hogy arra se költsek feleslegesen. Igen, megint a sok kicsi sokra megy.
Mit tegyünk? Közhely, de igaz.
Főzés kontra étterem
Nem vagyok egy konyhatündér, de az idők során sokféle ételt megtanultam elkészíteni, amiket a fiam is szívesen megeszik. Egyrészt megnyugtat, hogy tudom, mi van az általunk elfogyasztott fogásokban, másrészt nyilván sokkal olcsóbb, mintha étteremben ennénk. Persze annak is megvan a varázsa, ha az embernek nem kell sem előkészítenie az ételt, sem pedig elmosogatni a szennyes edényeket és eltakarítani a maradékot, de az étteremben, pubban étkezést inkább ünnepként kezeljük és nem mindennapos tevékenységként. Helyette megtanultam örömet érezni a saját konyhámban, a főzést pedig az otthoni közös étkezést élményként megélni. A gyereket is befogtam házimunkára (legnagyobb örömére), így nem marad rám minden feladat. Mára már ő is el tud készíteni magának egy egyszerűbb vacsorát, vagy épp egy rántottát. Leendő menyem remélem, majd kezet csókol nekem, addig pedig nekem anyagilag – és érzelmileg – kifizetődőbb ez a megoldás.
Mint említettem, a lista szubjektív és messze nem teljes. Mindezek a lépések valójában azt segítik elő, hogy nyugodtabban létezzek, szorongás nélkül tudjak aludni és élni a mindennapokat.
Az egyik legnagyobb tanulság az elmúlt évekből számomra az, hogy amennyire csak a lehetőségek engedik, önmagunkra nagyon fontos mindig költeni. A sportra, egészségre, azokra a dolgokra, amelyek a lelkünket táplálják. Ezek nem felesleges kiadások, hanem – véleményem szerint – a legfontosabbak.
A rengeteg feladat és a sok egyensúlyozás közepette ugyanis iszonyú fontos, hogy mi magunk fizikailag és lelkileg is épek, és a lehetőségekhez képest boldogak legyünk, mert a gyerekeinknek is így tudunk igazi érzelmi biztonságot teremteni.
Kégl Ágnes
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images