–

Mester és tanítvány

Ha nem vagyunk szakértői a témának és nem töltöttünk el huzamosabb időt a társaságában, hajlamosak vagyunk a külsőségek alapján ítélni. Aki fehér ruhában jár, mindig üdvözült mosoly ül az arcán, és legfőképp sok követője van, azt további kételyek nélkül hitelesnek tartjuk. Az egyházakban persze megvan a megfelelő hierarchia erre, de a modern ember szeret maga példaképet választani, saját ízlésének és érdeklődési irányultságának megfelelően. Ezzel viszont a választás felelősségét is viselni kénytelen, és a tapasztalatok szerint nagyságrendileg többen döntenek rosszul, mint helyesen.

A jóga nyugati követői között különösen nagy a zavarodottság, mert ők kulturális gyökereiknél fogva egyszerre szeretnének gurut és szentet találni.

Csakhogy a guruk mindig is öntörvényűek voltak, a szenteket ezzel szemben éppen onnan lehet megismerni, hogy a végletekig betartják a szabályokat – ami már csak azért sem könnyű, mert ezek igen képlékenyek, kultúra- és szituációfüggők. Persze ahol kereslet van, ott kínálat is lesz, így bőven találunk keleti tanítókat, akik megfelelnek a szentek iránt támasztott kívánalmaknak is. Legalábbis messziről…

A másik probléma, hogy Nyugaton a jógának a testfejlesztésre, egészségmegőrzésre hangsúlyt helyező irányzatai a legnépszerűbbek, így a jógi egyszerre kellene, hogy rendkívül jártas legyen a fizikai test működésében, az energetikai folyamatokban, valamint a jógával kapcsolatos filozófiában, egyszersmind példamutató, tiszta, erkölcsös életvitelt is folytasson. Nem kis feladat, még egy jógi számára sem. És még ha mindez sikerülne is, az sem jelenti, hogy az adott tanító elérte a legvégső megvalósítást.

Ledőlt bálványok

A keleti mesterek nem feltétlenül halmozzák a tudást, hanem éppen ellenkezőleg: elképzelésük szerint a valóság felismerése egyetlen pillanat alatt történik meg, és minden erőfeszítés, tanulás és gyakorlás csupán ennek az előkészítésére szolgál. A tanító a tökéletes tudás egyetlen hiteles forrása, míg a tanítvány, bármilyen magasrendű megértés jellemezze is, nem érte el a végső felismerést, nem birtokosa az egyetlen igazságnak.

A jógaiskolák alapítói sajnos nem minden esetben vannak birtokában ennek a tökéletes tudásnak, sokszor csak a jóga egy területén alkottak kiemelkedőt, esetleg szimplán karizmatikus személyiségek és jó szervezők.

A tanítványok persze hajlamosak túlértékelni a mesterüket, főleg, ha az jó messziről jött, lehetőleg Indiából, ahol a kerítés is csodából van. Az ilyen tanítók aztán gyakran keverednek botrányokba, ami elkerülhetetlenül az adott iskola szakadásával is jár.

A legismertebb példa a közelmúltból Bikram Chouduryhoz, a forró jóga „feltalálójához” kötődik, akit több tanítványa vádolt meg zaklatással, sőt erőszakkal, de rasszista, hímsoviniszta és egyéb sértő megnyilvánulásai is hírhedtté tették. Mondhatnánk, hogy ő nem is igazi jógi, csupán a véletlen sikertől megszédült egyszerű indiai, de számos hasonló eset került elő komoly jógikról is a #metoo mozgalom erősödésével. Patthabi Joisról, az astanga jóga alapítójáról (aki gyerekkorától a legendás Krisnamacsarja tanítványa volt, és akit a modern jóga atyjaként szoktak emlegetni) néhány évvel a halála után derült ki, hogy a jógaórákon javítás címén molesztálta a nőket. Unokája, Sharath Jois, aki jelenleg az iskola vezetője, nyilvános levélben kért bocsánatot az áldozatoktól.

Ennek nyomán a szakmai fórumokon elszabadultak az indulatok: vádolták az áldozatokat, vádolták azokat a tanítványokat, akik nem álltak ki a társaik mellett, és vádolták az egész rendszert, ami lehetővé tette, hogy ennyi éven át titokban maradhassanak ezek az esetek. Sok tízezer tanítványnak kellett feldolgoznia a traumát, amit egy bálvány ledőlése okoz. Van, aki felháborodottan tagadja vagy mentségeket keres, de sokan fordítottak hátat az iskolának és az irányzatnak, és kerestek tisztább forrást, ahonnan tanulhatnak.

És bár ez a két botrány kapta a legnagyobb publicitást, időről időre más tanítókról is derülnek ki szégyenteljes dolgok. A jógamesterek viselt dolgainak pedig talán azért is nagyobb a visszhangjuk, mert a jóga filozófiájában előkelő helyet foglal el a tisztaságra és az erőszakmentességre való törekvés, így a tanítványok joggal várnak el magasabb morális színvonalat a mesterektől. Persze vannak szabadabb, sőt szabadosabb jógik, akik nyíltan vállalják a szabályoktól való függetlenségüket – az ő tanítványi körük így nyilván nem is várja el tőlük, hogy szentek legyenek.

A botrány, a kiábrándulás akkor a legnagyobb, ha a képmutatás lepleződik le. Talán azért utáljuk ennyire, ha becsapnak bennünket, mert kiderül, mennyire rossz az ítélőképességünk.

Annyira hinni akartunk valakiben, hogy ráerőszakoltuk a csodálatunkat. Mert mi emeltük őt érdemtelenül piedesztálra, mi tettük hamis guruvá, mi hazudtunk neki emberfeletti tulajdonságokat. Az ő szégyene bizony a mienk is.

Csak a tudást keresd!

Lelki érettségünk határozza meg, milyen példaképeket választunk. A nyugati keresők hajlamosak túlmisztifikálni a keleti tanítókat, mert tetszik nekik a tanítvány szerepe. Pedig ha a tanítványság csupán egy póz marad, a valódi változás szándéka nélkül, akkor tanítónak is olyat választunk, aki csak eljátssza a rá osztott szerepet. Az igazi mesterek közül kevesen próbáltak megfelelni a tanítványok elvárásainak, mert tanítvánnyá csak belső késztetés alapján lehet válni. Ha hiányzik a belső vágy, akkor a külsőségek válnak fontossá: fehér ruha, füstölők, szentképek, áradó szeretet. Még a mindent átható, közösen teremtett csend is lehet külsőség, főleg, ha csak bizonyos szent helyeken és szent emberek társaságában érezhető.

A bálványokat le kell rombolni, és ez sokszor fájdalmas folyamat, mert magunkkal, titkos vágyainkkal, hamis ideológiánkkal kell szembenéznünk. A valódi tanítókat pedig fogadjuk el tökéletlenségükben, mert az igazság felismeréséhez nem kell szentté válni.

A hamis guruk álszentsége és a valódi tanítók gyarlósága között nehéz különbséget tenni, ezért figyeljünk inkább arra, mit tanít: ha a valóságra mutat rá, kövessük, ha a vágyainkat használja ki, kerüljük. A helyes döntés minden gyümölcse a miénk lesz, ahogy a helytelen választás minden következményét is magunknak kell viselnünk, ezért legyünk óvatosak, kit követünk. Ugyanúgy hiba szemet hunyni a visszaélések fölött, mint elítélni egy tanítót, ha nem az elvárásaink szerint viselkedik.

Ne gurut vagy szentet keressünk, akit imádhatunk, hanem tudást, ami minőségi változást hoz. A tanítót pedig hagyjuk meg embernek. Nincs szüksége a mi csodálatunkra, számára a tudás átadása a cél.

 Németh Gergő