Hogyan menthetsz meg sok állatot nem egészen egy óra alatt? Ivartalaníttass egyet!

–

Napi több tízezer kölyök is születhet

Magyarországon több millióra tehető a kóbor kutyák és macskák száma. A kvázi szerencséseknek még csak-csak jut pár falat, netán egy pince vagy padlás, ahol meghúzhatják magukat, a többség azonban úgy boldogul, ahogy tud – általában nem is időznek túl hosszan ezen a világon. Addig azonban, amíg élnek, kontroll híján számos utóduk lehet.

A párzási időszak után akár napi több tízezer kis jószág is születhet a semmibe, kapacitás híján pedig csupán kis százalékuk helyezhető el. A többinek éppúgy a nyomorúságos kóborlét jut osztályrészül, ahogy a szüleiknek is, hiszen éppen a nyakló nélküli szaporodás miatt jóval több a kutya és a macska, mint a fogadóképes gazdijelölt.

Csak a prevenció segíthet

A megoldást a prevenció jelenthetné – vagyis az ivartalanítás, ám ez sajnos nem elég elterjedt, ami nagyrészt a forráshiányra vezethető vissza.

A világ számos pontján az állam érdemben támogatja a felesleges szaporulatok világra jöttének megelőzését, és nemcsak tőlünk nyugatabbra, hanem például Törökországban is. Nálunk azonban főként állatmentő szervezetek és magánszemélyek próbálnak segíteni legalább azokon, akiken tudnak.

Ezek az elhivatott emberek nagyrészt saját zsebből, illetve jószívű civilek adományaiból vagy licittárgyak értékesítéséből fizetik a gazdátlan állatok műtétjeit, és gyakran a saját otthonukban lábadoztatják őket – aztán jön a ki tudja, meddig tartó gazdikeresés.

E téren eleve hendikeppel indulnak a felnőtt, különösen az idősebb állatok, hiszen a legtöbb gazdijelölt kölyökben gondolkodik. Hasonlóan népszerűtlenek a maradandó károsodást szenvedettek, a krónikus betegek, valamint a feketék, mivel a XXI. században még mindig sokan nem választják őket: babonából. Szinte behozhatatlan hátrányból indulnak még a lelki sérültek, pedig ugyanolyan csodálatos teremtmények ők is, mint bármelyik társuk, és türelemmel elő lehetne csalogatni a valódi énjüket. Azok, akik senkinek sem kellenek, sokszor egyik ideiglenes befogadótól a másikig vándorolnak, vagy jobb híján visszakerülnek oda, ahol befogták őket.

Így aztán sohasem tapasztalhatják meg, milyen szeretni és szeretve lenni, de legalább nem szaporodnak tovább.

Az önmagában sem éppen szívderítő helyzetet tovább súlyosbítják a házi szaporulatok. Ugyanis az, aki ivartalanítás helyett hagyja párzani az állatát, hiába keres jó helyet az így születő kicsiknek, végső soron a gazdátlanok elől veszi el a helyet. Nem beszélve arról, hogy vannak, akik kegyetlen módokon szabadulnak meg a nem várt jövevényektől, vagy kiteszik és sorsukra hagyják őket.

Ezt teszi egy civil mentő

A tatai Auer Ildikónak eredetileg egy cicája volt, de az udvarukba betévedő gazdátlanoknak a sorsát is a szívén viselte: befogta, ivartalaníttatta, majd elengedte őket. Ha tehette, különféle állatmentő csoportokat is támogatott hol pénzzel, hol fuvarozással, miközben ő maga is ideiglenes befogadó lett.

Az évek során megfogalmazódott benne, hogy szervezeti formában hatékonyabban működhetne – így hozták létre férjével a Pelyhes Peti Alapítványt. Az elnevezést inspiráló Petike mindössze öt hetet érhetett meg – mégis, az alapítvány amellett, hogy őrzi ennek a korán eltávozott kiscicának az emlékét, négyéves tevékenysége során rengeteg hasonló tragédiát előzött meg.

Ildikó, mint mondja, nem a tűzoltásban, hanem a megelőzésben hisz – éppen ezért szorgalmazta azt már magánemberként is, az alapítvány fókuszában pedig szintén az ivartalanítás áll.

A tevékenységük azonban jóval összetettebb, hiszen a gondozottjaikat parazitamentesítik, szűretik, oltatják, a betegeknek pedig folyamatos orvosi ellátást biztosítanak. A szocializáció alatt állókat a többiektől elkülönítve tartják, ahogyan a vírushordozókat is. Itt meg kell jegyezni, hogy a „macskavírusok” más állatra, illetve emberre nem veszélyesek, sőt maguk a fertőzött cicák is nagy valószínűséggel megérik az öregkort, ha szépen tartják őket. Így másik, ugyanolyan vírust hordozó cica mellé vagy egyedüli kedvencként minden további nélkül örökbe fogadhatók.

„Ha nagyon fáj, elmegyek egy szép templomba gyertyát gyújtani”

Ildikó igyekszik a gondozottjainak végleges megoldást találni, de nem mindenáron. Állatot csak olyan jelentkezőnek ad, aki láthatóan képes és akar gondoskodni róla, ami messze túlmutat az etetésen és az almozáson. Elvárás egyebek mellett a rendszeres oltás, illetve a benti, macskabiztos kert esetén pedig a kinti-benti tartás. A frissen gazdásodókat maga szállítja új otthonukba, és néha végigzokogja a hazautat – valamennyi mentettje a szívéhez nő, de éppen az ő érdekük, hogy első-második cicaként a gazdi szeme fényei lehessenek, és ne sok-sok társukkal kelljen osztozniuk a törődésen és a figyelmen.

Az alapítvány ugyanis jelenleg negyvenhat cicáról gondoskodik, maga Ildikó körülbelül hatszázötven cicát ivartalaníttatott összességében. Persze nincs állatmentés kudarc nélkül – mindig akad, akit minden erőfeszítése ellenére sem sikerül megmenteni. Ám az meg sem fordul a fejében, hogy feladja:

„Minden egyes szörnyűséggel és halállal megerősödik bennem, hogy az ivartalanítás az egyetlen helyes út, és még elszántabb leszek. Ha nagyon fáj, elmegyek egy szép templomba gyertyát gyújtani, így tudom elengedni a démonjaimat és a halott kis lelkeket.”

Az pedig, amit tesz, egyfajta mintaként is szolgál: a környékbeli falvakból is egyre többen élnek az akciós ivartalanítás lehetőségével.

Tévhitek és valós veszélyek

Az ivartalanítás kapcsán sokaknak vannak fenntartásaik. Mint dr. Papp Karina állatorvostól megtudtuk, valójában a műtéttel nemcsak a felesleges szaporulat megelőzéséért, hanem kedvenced testi-lelki egészségéért is sokat tehetsz – igaz, szuka kutyák esetében lehet bizonyos veszély, de még így is több érv szól a beavatkozás mellett, mint ellene.

Sokan magukból kiindulva utasítják el az állatuk ivartalanítását, mondván, nem akarják megfosztani őt a szex örömétől. „Meg kell élnie az anyaságot”, „mit mond majd a csajoknak?” – ez csak két példa a rendszeresen felhozott ellenérvek közül.

Azt tudni kell, hogy a kutyáknak és a macskáknak valójában nem esik jól a szex, csupán az ösztöneik hajtják őket.

Sőt, a macskák péniszén hátrafelé álló tüskék találhatók, amik a párzás elején („befelé”) még nem jelentenek gondot, „kifelé” azonban már fájdalmat okoznak a nősténynek – a többi között ez indukálja az ovulációt is. Kutyáknál a kan ejakulációja után a hímvessző annyira megdagad, miközben a szuka hüvelyfala rászorít, hogy akár 10–45 percig is összeragadhatnak a kényelmetlen pozícióban, amiből ösztönösen próbálnak szabadulni, ezzel sérüléseket okozva maguknak.

Ugyanígy a szülői lét megtapasztalására sem vágynak az állatok. Persze a nőstények és a szukák csodálatos anyák lehetnek, ez azonban náluk csak adott időintervallumra szól, aztán a későbbiekben – ellentétben velünk, emberekkel – el is felejtik az egészet. A hímek és a kanok pedig nem is tudhatják, hogy kvázi szülővé váltak, pláne, hogy egy-egy alomnak akár minden egyes tagja más és más apától származhat.

„Nem lesz ugyanaz, aki volt”

A tapasztalatok szerint az ivartalanítás után az állatok személyisége nem változik meg, leszámítva persze, hogy többnyire nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá válnak, hiszen már nem a szaporodás irányítja őket – ez pedig mind nekik, mind a gazdiknak csak jó lehet.

„El fog hízni”

Tény, hogy az ivartalan állatnak kisebb a motivációja az aktivitásra, így csökken az energiaigénye, illetve az érdeklődése is áttevődhet a párzásról a táplálkozásra. Ha azonban a gazdi ügyel az adagok mennyiségére, és nincs folyamatosan étel a jószág előtt, az elhízás egyszerűen megelőzhető.

„Minél később ivartalaníttatom, annál jobb”

Általánosságban elmondható, hogy fél év és egy kilogramm alatt nem javasolt az ivartalanítás. Ami a kutyákat illeti, a kanoknál jó megvárni az egyéves kort – kivéve a speciálisabb eseteket, például ha a kutyus szukával él együtt. Sokáig már csak azért sem érdemes húzni a dolgot, mert míg őseiknél, a farkasoknál évente kétszer van párzási időszak, addig a városban, ahol az állatok közelebb vannak egymáshoz, mindig érződik valahonnan a szukák szaga, ez megnöveli a kanok tesztoszteronszintjét, és feleslegesen izgatottá teszi őket.

A szukáknál az első tüzelésig érdemes várni az ivartalanítással. Ekkorra ugyanis az állat „beáll” hormonálisan, teljesen kifejlődnek a szaporítószervei és a genitáliái. Ha az első és a második tüzelés között történik meg az ivartalanítás, akkor tíz százalék alá esik egy esetleges emlődaganat kialakulása idősebb korban. Fontos azonban, hogy a második tüzelésre lehetőleg már ne kerülhessen sor – ekkor ugyanis a fenti kórkép ugyanakkora eséllyel jelentkezhet, mintha a szukát csak öt–tíz évesen vagy még később ivartalanították volna.

Nőstény macskáknál nem muszáj megvárni az első tüzelést. Az ő ovulációjuk kialakulásához mindenképpen párzásra van szükség, ennek az időszaka február végétől október elejéig tart – vagyis a műtét időpontjának megválasztásánál ezt is figyelembe kell venni. Ivarosan azonban bő fél éven át szinte folyamatosan tüzelnek – még ha ez a gazdi számára nem mindig látványos is –, kivéve persze, ha vemhesülnek, de már a szoptatás vége felé ismét párosodhatnak. Azok között a kijárós nőstények között, akiket nyáron visznek a gazdáik ivartalanításra, sajnos alig akad olyan, akiben ne lennének már kicsinyek.

A hím macskák ivarosan csavarognak, verekednek, miközben könnyen megfertőzhetik egymást. Gyakran még enni is elfelejtenek, így általában soványak, csapzottak, kívül-belül paraziták gyötrik őket. Vagyis az észszerű határon túl semmiképpen sem érdemes halogatni a beavatkozást.

„Be fog pisilni”

Nagyon ritkán ugyan, de szuka kutyáknál vizelettartási nehézségek jelentkezhetnek a műtét utáni években. Mindez nem műhiba következménye, hanem az ivartalanítás lehetséges szövődménye.

Valójában arról van szó, hogy a beavatkozás után az állat szervezetében csökken az ösztrogénszint, ez a hormon pedig befolyással van a húgyhólyag záróizmának működésére is. A csökkent ösztrogénszintet ellensúlyozó és a húgyhólyag záróizmára ható készítmények egyaránt rendelkezésre állnak. Elképzelhető, hogy többfélét is ki kell próbálni, mivel kutyája válogatja, hogy kinél mi válik be, és néha megesik, hogy a kezeléssel sem szüntethető meg a probléma. Mindamellett az inkontinencia hátterében az ivartalanításon kívül például pszichés, fertőző, hormonális, idegrendszeri eredetű okok is állhatnak.

Nem olcsó, de az egyetlen emberséges megoldás

Az ivartalanításnak ára van, viszont egyszeri költségről van szó, ami nem is tűnik olyan soknak ahhoz képest, amennyibe egy vagy pláne több alom felnevelése kerül a gazdásodásig – ha egyáltalán sikerül elhelyezni a kölyköket. Ráadásul sok rendelő hajlandó kedvezményt adni, illetve időszakosan vagy akár folyamatosan szervezetek, önkormányzatok is hozzájárulhatnak a beavatkozás költségéhez – rákeresve sokan találhatnak relatíve olcsó lehetőséget a lakóhelyük közelében. Nem beszélve arról, hogy a jelenlegi körülmények között ez az egyetlen emberséges megoldás.

Mezei M. Katalin

Kiemelt fotó: Andrew Hasson/Getty Images