–

Humán érdeklődésű vagyok

Csepelyi Adrihoz hasonlóan én is diszkalkuliás vagyok, ezúton is köszönet a cikkért, Adri, minden sorát megéltem – lányként nem tehát meglepő, ha utoljára az általános iskolában voltam napi szinten körülvéve egyszerre sok fiúval. Már a gimiben is humán osztályba jártam (három fiú osztálytársam volt összesen), érettségi után pedig bölcsészkaron tanultam tovább, ahol a másik nem szintén meglehetősen alacsony számban képviseltette magát. Na, jó, azért voltak ott pasik is, de nem mondanám, hogy túlerőben lettek volna.

Amikor nagy nehezen rászántam magam, hogy az egyetem és jó pár év külföldön töltött munkás, bohémkodós időszak után tartósan elhelyezkedjek a munkaerőpiacon, akkor szembesültem a ténnyel, hogy mindenütt nőkkel és nőkkel találkozom. Ez természetes is volt, mivel ebben nőttem fel (még lánykoliban is laktam évekig), és a végzettségem miatt is velük voltam körülvéve, így semmi bajom nem volt a közeggel. Na de! 

Mindez megváltozott, amikor a jó sorsom, szerencsém, és egy volt (pasi!) kollégám elvezérelt a jelenlegi munkahelyemre, ahol a közvetlen munkatársaim gyakorlatilag csak férfiak, ők is az úgynevezett geek-fajtából. Azóta az életem folyamatos tanulás, egyik ámulatból a másikba esve. 

Ha eddig te is csak nőkkel dolgoztál, olvasd el az én tíz pontomat, amit a pasik között tanultam

1. Először is: a geek nem is geek!

Nem kell hinni a sztereotípiáknak. Habár nálunk a nagy többség programozó és e-mail marketinges, senki sem jár „szandálzokniban”, keveseknek van szemüvege, és mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából.

A legtöbben sportolnak, és nagyon is tájékozottak a világ dolgaival kapcsolatban. Az igaz, hogy élnek-halnak a legókért, imádják a kütyüket, a Star Warst, és összekötik az asztali számítógépeket, hogy egész nap egymással játszhassanak lövöldözős-számítógépes játékot. („Magyarul” wowozzanak.) De van köztük a metroszexualitást alulról karcoló, van pólómániás, „clean eater”, és olyan is, aki megszállottan, még nálam is többet olvas, és a kisujjában tárolja a kortárs amerikai irodalmat.

2. Csend

Nem mondom, hogy ez általános jelenség nálunk, mert van olyan kollégám, akinek egész nap be nem áll a szája, viszont legalább érdekeseket és vicceseket mond. Rajta kívül a nagy többség ritkán szólal meg, akkor is inkább a belső csetrendszeren teszi, így általánosságban elmondható, hogy alapvetően nyugi van. Jó energiák keringenek, kényelmesen lehet dolgozni, béke honol nálunk. Mielőtt mindenki a Disney-rajzfilmekből ismert nagy szemű őzikéket, vidáman csicsergő, színes tollú madarakat és bájos, pihe-puha kisnyuszikat kezdené vizionálni, elárulom:

nincs mindennap éteri csend, de alapvetően mégiscsak a nyugalom szigetére érkezem reggelenként, ami gyakran éles ellentétben áll a kisgyerekes életem kaotikusságával az úgynevezett „kinti” világban.

Mivel a fizetésemet javarészt cikkírással és tartalommenedzsmenttel keresem, ez nem elhanyagolandó szempont.

3. Nem „píszí”, de legalább őszinte

Még egy dolog, amiért nem tudok elég hálás lenni, ugyanis ha valamit nehezen viselek, az a modorosság. Nos, nálunk senki sem „písziskedik”, és ha elszabadulnak a férfienergiák, ott kő kövön nem marad. Politika, közélet, gasztronómia, zene, irodalom, popkultúra vagy szakmázás? Itt nincs álszenteskedés, mindenki őszintén elmondja a véleményét, és ha nem értenek egyet, azt sem hallgatják el – viszont nem esnek egymás torkának, mindenki képes és hajlandó elfogadni, ha a másik máshogy lát valamit.

Ja, és itt sosem fordul elő, hogy a konyhában hallod vissza a harmadik embertől az elsőt érintő infót.

(A konyhában nem a pletyka terjed, hanem gyakran valamilyen bűzlő, romlott étel szaga, de ez már egy másik történet, viszont szintén a férfimunkahely velejárója.) (Azért a WMN irodájában is előfordul! – a szerk.)

4. Viccesek

Amennyire kivagyok a kétszínű és kenetteljes viselkedéstől, annyira lételemem a humor, a szarkazmus és az irónia.

Ha bekerülsz egy munkahelyre, ahol mindenki azt tartja viccesnek és úgy reagál helyzetekre, ahogy te is, sőt, még rá is tesz egy lapáttal, az nagyjából olyan érzés, mintha megehetnél napi három dupla csokis Magnumot, és mégsem híznál.

A belső cseten van egy külön csatorna a legaktuálisabb hírek, mémek és gegek számára, de dől a hülyeség mindenhonnan: a céges Insta-csoportban, az általános információcserére szolgáló felületen, és persze szóban is. Házon belül is bárkiből pillanatok alatt mém válhat, ami – a Photoshop-varázslóknak és kódzsonglőröknek köszönhetően – a következő másodpercben megfilterezve, átszerkesztve és megszövegezve „chatbottá” alakítható. 

5. Egyszerűbb

Mivel a légkör alapvetően szabad és őszinte, viszont koncentrált és priorizált, sokkal egyszerűbb minden, ami a folyamatokat is gyorsítja. Nincsenek időrabló meetingek, felesleges körök, kötelező összetartások munka után. Hétfőn senkinek sem kell beszámolnia a hétvégéjéről, viszont nem is kérdezgetnek senkit.

Ha van mondanivalód, mondd! Ha nincs, semmi gond, haladjunk. Számomra ez gyakran felszabadító érzés.

6. Nincs itt semmi látnivaló

A vicceskedés és a jó hangulat ellenére (vagy talán éppen azért) szinte mindenki alapvetően introvertált, és mindenkinek megvan a maga kis irodán kívüli élete, de ezt nem tukmálja rá másra. Csodálatos dolog, hogy a melóban nem kell elmesélnem, mi történt a gyermekemmel a bölcsiben, mit főzök vacsorára, és mikor kezdődnek a leárazások. Cserébe nekem sem kell ugyanezt meghallgatnom mástól (ellentétben például a bölcsivel és a játszótérrel), ami gyakran a legnagyobb energiákat emészti fel részemről.

A munkahelyemen egyszerűen más szerepben vagyok: kikapcsolhatom a magánéletem mindennapjait mozgató, a fejemben folyamatosan frissülő Excel- táblázatot, és átmegyek egyszerű kollégába, aki leül a gépéhez, és csinálja, amit éppen kell. Ámen!

7. Senkinek nem kell lenyomnia senkit

Ha nincs pletyka és nincsenek magánéleti félórák meg közös lelkizések, akkor egyenesen következik, hogy verseny sincs, ami újabb plusz pont a felszabadító érzések listáján. Nők között egyszerűen elkerülhetetlen, hogy összemérjék az öltözködésüket, a kilóik számát, a gyerekeik aktuális fejlődési korszakát – vagyis életük minden területét, ami egy női munkahelyen, ahol mindenki jól szeretne teljesíteni, gyakran előfordulhat. Biztos, hogy ennyi erős férfiegyéniség között is felüti a fejét a versengés, azonban ennek nincs látható és hallható nyoma.

8. Jellemek

De még mennyire azok! Ráadásul, mivel nem beszélnek folyton róla, gyakran csak véletlenül derül ki, hogy az egyik hobbiasztalos, a másik egy igazi „foodie”, a harmadik elkötelezett macskatartó, a negyedik minden vagyonát a pólógyűjteményébe fekteti, az ötödik DJ, de van megszállott könyvfaló, főiskolai tanár, utazásmániás és autós-motoros blogger is. Mindenkinek megvan a maga kis világa, ám ezt egy percig sem tukmálja rá másra. Boldogan elvan benne egyedül, viszont ha megkérdezed, szívesen mesél róla, vagy akár fontos tanácsokkal lát el.

9. Figyelnek egymásra, de máshogy

Nem kell mindennap beszámolnom a lelki életemről, de amikor bajban vagyok, észreveszik.

Volt, aki nyíltan rákérdezett, miért lógatom az orrom, akadt, aki csak belenyomott egy könyvet a kezembe, amitől jobb kedvem lett, és olyan is, aki semmi mást nem tett, mint figyelmesebben viselkedett velem a szokásosnál. De nem kivételeznek csak azért, mert nő vagyok: ha valaki segítségre szorul, nehéz helyzetbe kerül vagy nyakába szakad egy költözés, a közösség összezár, és segíti, ahol tudja. Persze nem látványosan, de hallgatólagosan és elkötelezetten.

10. A kevesebb több!

A fiúktól tanult kommunikációs nyelvezet egyik legfontosabb alapköve, aminek azt hiszem, a jövőben is hasznát vehetem: hogyan mondd el a (akár szakmai, akár magán) véleményed valakinek úgy, hogy ne legyen arrogáns és megalkuvó. Vagyis a kevesebb legyen a több. Ebbe a körbe tartozik az is, amikor az ember képes egyet visszalépni a munkahelyi közösségben, elszámolni tízig, vagy csendben hallgatni, és fontolóra venni azt, amiről korábban hallani sem akart. Vagy éppen elengedni egy problémát, és nem pufogni rajta napokig. Ahogy az egyik kollégám mondja: „Mit idegeskedsz? Ez csak munka!”

Sike Orsi

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images