Anyaságom „kis faluja” – Így építhetünk magunknak segítőhálót a gyerekneveléshez
„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”
„Ahol nagy a szükség, közel a segítség.”
„Mintha egy másik életben találkoztunk volna utoljára – most mégis itt vagyunk, együtt.”
A veszteséget átfordítani fejlődéssé – ez ad igazi katarzist.
A mi feladatunk most az, hogy kihozzuk az adott helyzetből a legtöbb pozitívumot, és megmentsünk ezekben a zavaros időkben is annyi felhőtlen gyerekkort, amennyit csak tudunk.
Sok lépéssel járnak előttünk azok, akik Olaszországban élik át a járványt – tanuljunk tőlünk!
„Mit idegeskedsz? Ez csak munka!”
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
Mi, akik Szentesi Évával együtt dolgozunk, mi is csak ebből a megrendítő cikksorozatból tudtuk meg minden részletét annak, hogy micsoda pokoljárás volt az elmúlt két éve. Eddig is szerettük és tiszteltük, de ez az érzés minden újabb cikkel egyre mélyül. Évi, hatalmas kincs vagy! Vigyázz magadra! Mi is vigyázunk rád!
Nem lehet elég sokat beszélni a rákról. Szentesi Éva sorozata is erről szól. Éva már kétszer is legyőzte ezt a betegséget, és néhány olvasó jelezte, mennyire unja, hogy „Szentesi Éva mindig csak a rákról ír”. (Ez amúgy nem igaz.) Tudjátok, miért nem hagyja abba az erről való beszédet? Mert van, aki hallgat rá, és időben elmegy szűrésre. Nem is kevesen vannak ilyenek – szerencsére!