Csapdák, amikbe sorra belesétáltam – Avagy így verjük át magunkat a dohányzással
Mire jó a cigizés? Azon túl, hogy semmire, sőt, rettentő dolog még számomra is, aki erős dohányos vagyok, megpróbálom végigvenni azokat a helyzeteket, amikben nekem segít(ett) valaha. Amúgy meg az lenne az igazán ideális, ha soha nem is létezett volna, és ezeket a helyzeteket, mondjuk, felnőtt módon oldhattam volna meg, le sem merem írni, hogy hány éve… Marossy Kriszta önkritikát gyakorol.
–
Kezdjük a rászokásnál. Amikor gimis voltam, akkor még javában szexi volt a Marlboro Man, az alter filmekben, szex után, meg a kevésbé alterekben akár szex nélkül is dőlt a füst orrba-szájba. Nemcsak a vonaton, hanem még a repülőn is mindenki cigizett, aki elmúlt nagyjából tizennégy éves.
A gimiben a nagyok, a menők cigizni jártak a budiba, ott történtek az igazán „érdekes” dolgok… már amennyiben érdekes az, hogy tíz perc alatt a rosszullét kerülget a füstmennyiségtől, és meghallgatod a világ legnagyobb hülyeségeit, de a szádat azért általában nem mered kinyitni, nehogy hányás legyen a vége.
De ott és akkor azt érzed, hogy bent vagy a tutiban, épül a kapcsolatrendszer, felveszed a suli lüktetését, a jó fejek közé tartozol…
Tanulság No.1:
Visszatekintve ugyanolyan jó- meg rossz fejek vannak kint a folyosókon, az udvaron, a büfében, a teremben, arról nem is beszélve, hogy semelyik, általad kiszemelt hím nem dohányzott a négy év során. Első, retrospektív „denagymarhavagy” élmény: pipa.
Aztán jönnek az egyetemista évek. Itt már a „jó fejekkel levésnél” erősebb a motiváció: döbbenten kapod rajta magad, hogy rászoktál, és e hülye szokásod szerint alakul a baráti köröd is. Egy-két kivétellel mindenki és mindig cigizik körülötted, jó apropó ismerkedésre, lejmolásra, „jófejkedésre”, hogy „majd én adok”, és az állandó bulizásnak akkorra már nélkülözhetetlen eszköze lesz. De ami a legfontosabb, belemerülve a cigizős nagy beszélgetésekbe, simán lógod szét az öt évet az egyetem melletti kocsmában, napközben is fröccsözve.
Tanulság No.2:
Talán nem lett volna nagy baj legalább a felét elengedni ezeknek az alkalmaknak, és talán így nem most kellene különféle tudásbeli fekete lyukakat begyömöszölni, és talán több agysejtem, egészségesebb májam és tüdőm is lenne, arról nem beszélve, hogy mostanra kezdtek el hiányozni a filozófia előadások, amiket kötelező pluszként teljesen negligáltam a dohányos világmegváltások miatt.
Ha még az egyetem után sem kap észbe az ember, akkor a munkával elkezdődik a legnagyobb önámítás, miszerint egy-egy újabb, vagy éppen nehezebb feladat előtt, vagy éppen mellé (akkoriban még a munkahelyeken is lehetett cigizni) jól rágyújt az ember lánya, ezzel adva magának öt perc, úgymond, felkészülési gondolkodási időt.
Sokéves tapasztalat, hogy ezeknek az öt perceknek igen elenyésző részében gondolkodik bárki is.
Én tuti, nem, és ha igen, akkor legkevésbé azon, amire készülök, vagy amiben benne vagyok. Feldereng egy-egy kaja képe, egy-egy beszélgetésfoszlány, meg hogy miket kell elintézni még ma, meg holnap, aztán nulla, kikapcs, zéró gondolat, csak bambulás.
Idekívánkozik egy tanulmány, mely szerint a dohányzó kollégák a munkahelyen sokkal szórakoztatóbbak és kiegyensúlyozottabbak, de itt jön a csavar! Rohadtul nem a cigi miatt azok, hanem, mert időről-dőre felállnak és kizökkennek, kikapcsolnak pár percre. Szóval, ha bárki szórakoztató kolléga akarna lenni, elég lehet, ha óránként iszik egy teát vagy kávét, vagy csak sétál öt percet, amíg a másik jópofa szarrá cigizi a testét.
Tanulság No.3:
Inkább rohangássz pár kört, mert ha attól megy fel a pulzusod napi hússzor, akkor sokkal jobban jársz, mintha a cigitől tenné… ugyanis teszi. Észrevettem magamon, hogy az öntudatlan, úgymond relaxációs cigizéseim során nemhogy nem nyugszom meg, hanem kifejezetten feszült leszek – persze azt a pillanatot leszámítva, amikor a függő szervezetnél beüt a nikotin, és lenyugszik az agy – , úgy nyomom el a cigit, hogy jobban kapkodok, mint előtte, aztán kábé száztízes pulzussal rohanok vissza a munkámhoz, amivel még gondolatban sem jutottam előre, nemhogy tettben.
Visszatérve a filmes és könyves élményekhez, elérkezünk a jó szex utáni cigihez. Ja, nem: bármilyen szex utáni cigihez.
A jól beépített sztereotípiáknak köszönhetően én valóban azt gondoltam, hogy hiába van túl az ember az eseménysorozaton, a szexiség részét nagyban kiegészíti, mi több, megkoronázza az ágyban közösen, vagy külön elszívott cigaretta. Ha jól belegondolok, mégis jobb összebújni, vagy adott esetben menekülőre fogni, mint a bűzben fetrengeni egy ilyen kellemes (vagy persze néha kellemetlen) pillanatban. Aztán eljött az idő, amikor már ezt a szép szokást az ablakon kilógva, illetve sokszor fagyos hidegben az erkélyeken, kertben, teraszon állva lett „píszí” csinálni.
Ha egy kicsit távolítunk a kamerával, akkor ebben inkább nyomorúságot látok, zéró szexiséggel.
Tanulság No.4:
A szex általában szexi, a cigi meg simán nem.
(Főleg napi másfél-két doboz nem!)
Berögződéseim egyik legszánalmasabb, mégis legjobb része mostanság alakult ki, a cigi zárt helyekről való kitiltásával, miszerint egy-egy irtó unalmas, irritáló vagy kellemetlen beszélgetésből azzal a felszólalással tudtam kimenekülni, hogy „most el kell szívnom egy cigit”.
Arról nem is beszélve, hogy kint rendszerint egy kellemesebb beszélgetés várt, vagy csak szimplán csend. Azt hiszem, hogy lassan meg kell tanulnom lezárni inkább egy rossz beszélgetést, mert mostanában már inkább egyedül álldogálok kint, alig maradt emberem, aki ne szokott volna már le. Nem mellékesen, itt a nyár, nincs hova menekülni a teraszról…
Tanulság No.5:
Mindenki döntse el saját ízlése szerint, hogy neki mi a jó, de az tuti, hogyha én legalább annyira menő akarok lenni a saját szememben, mint gimisként voltam, amikor rászoktam, akkor szakítanom kell a régi rossz barátommal.
Ezzel párhuzamosan rászokni arra, hogy udvariasan, vagy kevésbé udvariasan félbeszakítsak egy számomra terhes beszélgetést.
Na, ez lenne csak a duplán jó szájíz!
Marossy Kriszta
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images