–

Az orrsprém lassan fél évtizede a legjobb barátom, és tényleg sehova sem megyek nélküle, mert konkrétan nem kapok levegőt, ha nem használom. Még egy koncert első sorában tombolva is találok alkalmat arra, hogy hódoljak a függőségemnek, sőt a TEDx színpadára is úgy mentem fellépni, hogy ott lapult a zsebemben. Igazából már nem is veszek olyan gatyát, aminek nincs zsebe, mert akkor nem tudnám táska nélkül magammal vinni. Olyan rutinosan ellenőrzöm, hogy nálam van-e, mielőtt kilépek az ajtón, mint más a telefonját vagy a tárcáját. Mindig ügyelek rá, hogy legyen nálam elég pénz, hogy vehessek újat, ha elfogyna, és a város összes ügyeletes patikáját ismerem, mivel szinte mindegyiket meglátogattam már hajnali kettőkor az idegösszeroppanás szélén.

A barátaim, akik általában sztoikus nyugalommal nézik, ahogy idegeskedem, azonnal felpattannak a helyükről, ha hallják, hogy az orrsprémet keresem, mert tudják, hogy ha nem találom meg, abból vagy sírás, vagy sírva üvöltözés lesz. És amikor kiderül, hogy végig a kezemben volt, olyan kéjes örömmel fújom az orromba, hogy még a „Rekviem egy álomért” szereplői is aggódni kezdenének értem.

Szóval nagyon keményen függő vagyok

És bár ezzel régóta tisztában vagyok, egészen két hónappal ezelőttig nem gondoltam bele, hogy ez milyen hatással van a szervezetemre. Ugyanis decemberben egy hirtelen ötlettől vezérelve kiposztoltam egy videót a TikTok-ra, amelyben éppen kiöntök az ágyamra egy zsák üres orrsprés üveget, (egészen pontosan 149 darabot) hogy megmutassam, mennyit gyűjtöttem össze belőlük a függőségem évei alatt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy bárki rátalál, az egyetlen célom az volt vele, hogy kicsit nevethessek a saját kínomon. Azonban a várakozásaim ellenére a videó kábé egy hét alatt elérte a 100 000 megtekintést, és csak úgy özönlöttek alá a kommentek, viszont egyáltalán nem a vicces fajtából.

A több száz hozzászólás jelentős része ugyanis más függőktől érkezett, és jóval sötétebb képet festettek, mint azt képzeltem. Nekem már a saját 4,5 évnyi használatom is döbbenetesen hosszúnak tűnt, de a kommentelők között voltak olyanok, akik akár tíz-húsz éve a rabjai ennek a szernek. A legtöbben még csak az első pár hónapban járnak, de van, aki gyerekkora óta függő, sőt még olyan is, aki a szülőszobáról is kiment az orrspréért. A régi motorosok azt is tudják, hogyan kell széthajtogatni a legismertebb márka tetejét, hogy kinyerhessük belőle az utolsó cseppeket, a már leszokottak pedig úgy osztogatják nekik a tuti módszereket és az imádkozós emojikat, mintha a rehabon lennénk.

De hogy jut el valaki odáig, hogy évtizedekre függővé váljon?

A válasz, sajnálatos módon az, hogy nagyon-nagyon könnyen. Elég hozzá egy hosszabb megfázás vagy egy fel nem ismert allergia, és ha nem vigyázunk, az egy-két napos orrdugulásból éveken át húzódó kálvária lehet.

Bár mostanra egészen megbízható orrsprészakértőnek vallhatom magam, a hitelesség kedvéért az íráshoz dr. Szalai Zsuzsannának, a Petz Aladár Kórház osztályvezető főorvosának segítségét kértem, aki el tudta nekem magyarázni, hogy pontosan hogyan működnek ezek a szerek, és mire kellene odafigyelnünk a használatukkor.

Az első fontos információ az volt, hogy nem minden orrspré okozhat függőséget, de vannak bizonyos – ráadásul recept nélkül kapható – hatóanyagok, melyekkel nem árt óvatosnak lenni. Ezek az érszűkítő hatású összetevők, mint az oximetazolin, xilometazolin vagy a tramazolin, amelyek úgy szüntetik meg az orrdugulást, hogy összehúzzák a baktériumoktól/vírusoktól, gyulladástól kitágult ereket az orr nyálkahártyájában. Gyorsan hatnak, és megfelelő használat mellett akár 12–16 órára is meg tudják szüntetni a kellemetlen panaszokat, míg nélkülük ez a folyamat csak napok alatt zajlana le, vagy allergia esetén egyáltalán nem. Szóval azt senki sem mondhatja rájuk, hogy haszontalanok lennének, csak hogy nem korlátlanul fogyasztható csodaszerek.

Ugyanis, ha többet vagy tovább használjuk őket, mint ajánlott (ami a legtöbb ilyen hatóanyagú spré esetében három-öt nap), könnyen megjelenhet az úgynevezett „rebound-hatás”, és azon kaphatjuk magunkat, hogy az orrspré nélkül képtelenek vagyunk szabadon venni a levegőt.

 „A túlzásba vitt használat egyfajta toleranciát (hozzászokást) alakít ki, pont, mint a kábítószer, egyre nagyobb dózisra van szükség egyre gyakrabban ahhoz, hogy a hatás beálljon, és kész is az ördögi kör – mondja a doktornő.

És ha már benne vagyunk, nehéz kikerülni belőle. No, nem azért, mert akkora élvezetet okozna, hogy nem akarunk élni nélküle, mint ahogy azt pár élénk fantáziájú kommentelő képzelte. Az orrspréfüggők semmilyen kellemes élményt nem kapnak a fújástól, nem emiatt szoknak rá, hanem mert nem tudnak nyugodtan aludni vagy koncentrálni az orrdugulástól, ha abbahagyják. 

A maszk mögötti valóság: sokan most szembesültek a fogaik állapotával

WMN Egszsg – 2021. február 18. – DE

 

Szerencsére azért nem lehetetlen letenni az orrsprét, de mivel alapból kevesen ismerik fel, hogy ez egy valódi egészségügyi probléma, és nem csupán egy idegesítő szokás, így kevesen is próbálkoznak meg vele.

Pedig ma már sok módszer létezik arra, hogy leküzdjük. Vannak otthoni, radikális megoldások is, mint a készítmény használatának hirtelen abbahagyása, vagy a fokozatos leszoktatás, de sajnos ezek pár napra, hétre teljesen megfosztják az embert az orron át lélegzéstől, ami lássuk be, nagy akadályt jelent a mindennapokban. Ám, ha hajlandók vagyunk időt szánni rá, és meglátogatni egy rendelőt, jelentősen megkönnyíthetjük ezt a folyamatot.

A leszokás a modern gyógyszerek birtokában egyáltalán nem bonyolult – nyugtat meg Szalai doktornő. Nazális szteroidot kell használni, ami mellett fokozatosan lehet csökkenteni az ödémacsökkentő orrspré adagját és gyakoriságát. Ez több napig, akár egy hétig is eltarthat. Azt szoktam javasolnia betegeknek, hogy kezdetben elégedjenek meg azzal, ha nappal már nincs szükségük rá, mert idő kell, amíg a gyulladáscsökkentő szteroid hatására visszaépül a végtelenül szétzilált orrnyálkahártya, és utána az éjszakai orrdugulás sem fog előjönni.

Persze az sem mindegy, hogy mi áll a függőség hátterében, ahhoz, hogy tartósan megszabadulhassunk tőle. Először is meg kell találni az okot, ezért szükség van egy gégészeti vizsgálatra (orrpolip, orrsövényferdülés, orrkagylótúltengés, stb. kizárására) és egy allergológiai vizsgálatra. Kell kezelni az okot is és a függőséget is – magyarázza a doktornő. – Az allergiásoknak például olyan vényköteles orrsprét szoktunk felírni, amiben a szteroid mellett allergiás reakcióra ható antihisztamin is van, a két gyógyszer egymás hatását erősíti, és tényleg csodákat tesz az orral, tovább rövidíti a leszokás idejét.

Szóval van megoldás, de az biztos, hogy a leszokás nem egyszerű feladat, és aki sikerrel akar járni, annak számítania kell rá, hogy pár napig valószínűleg a száján át veszi a levegőt, de még így is mindig megvan az esély a visszaesésre, ha nem vigyázunk.

Persze a legjobb megoldás az, ha el se kezdjük tartósan használni ezeket a szereket. Mert éveket, energiát és egy valag pénzt spórolhatunk meg magunknak azzal, ha kicsit körültekintőbbek vagyunk. Ezzel az írással is az volt a célom, hogy figyelmeztessem az olyanokat, akik hozzám hasonlóan abban a hitben élnek, hogy amit a patikában szabályozás nélkül vásárolhatunk, azt szabályozás nélkül is fogyaszthatjuk, és nem lesz tőle akár komoly problémánk. Vény ide vagy oda, fontos, hogy mindig hallgassunk ne csak a betegtájékoztatóra, hanem lehetőleg kérdezzünk egy szakembert is, mielőtt kárt okozunk netán egy ártalmatlannak hitt szerrel.

  

Nem mondom, hogy ez a világ legnagyobb problémája, és nem várom, hogy emberek egy olyan dologért sajnáljanak, amit nagyrészt a saját felelőtlenségemmel okoztam, de be kell látnunk, hogy a vény nélküli gyógyszerekről korántsem kapunk megfelelő tájékoztatást.

Most, hogy közeleg az allergiaszezon, és még a koronavírussal is küzdünk, óhatatlanul többen fognak ilyen készítményekhez nyúlni a panaszaik kezeléséhez, és vásárlás közben pánikolva nem mindig hozunk megfontolt döntéseket. Az egyetlen dolog, amit ez ellen tehetünk, hogy utánajárunk, mit viszünk be a szervezetünkbe, és figyelmeztetünk másokat, nehogy ők is beleessenek ugyanabba a hibába, mint mi. És ha akár csak egy embernek nem kell megtapasztalnia, hogy milyen fuldokolva felébredni az éjszaka közepén, akkor már megérte.

Nyáry Luca

Köszönjük dr. Szalai Zsuzsanna pulmonológus-allergológus szakorvos segítségét!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/dragana991