„Most már tudom, milyen boldogság egy gyermek…” – Sisi és az anyaság

–

A korszak leánynevelést érintő (szemérmességét követelő) hagyományainak megfelelően Sisinek nem volt tudomása a házasélet mibenlétéről. A rendelkezésünkre álló források – anyósa Zsófia főhercegné naplója, valamint Festetics Mária udvarhölgy (Erzsébet évtizedekkel későbbi visszaemlékezése alapján készült) naplójegyzetei, továbbá saját versei – arra engednek következtetni, hogy az uralkodópár helyzetéből fakadóan államügyként kezelt szexuális életének kezdete traumatizáló „élményt” jelentett, amely mindvégig kihatással volt intim kapcsolatukra.

Erzsébet helyzetét különösen megnehezítette, hogy a szolgálatára álló müncheni személyzetből, illetőleg korábbi környezetéből nem hozhatott magával bizalmast, idegenségérzete a későbbiekben sem csökkent, sőt egyre inkább elszigetelődött a számára teljesen létidegen udvari környezetben, s mely esetében összefonódott a gyermek státusból minden átmenet nélkül hirtelen felnőtté válás folyamatával:

„…mennyire messze volt tőle az idegenek, a nagyok világa – mennyire más volt ott minden – s, hogy mennyire hiányzott a hazája és a testvérei. A possenhofeni gondtalan, vidám élet, a természetes, az egyszerű semmivé lett a túlzott etikett természetellenes hatására…” – idézte fel Erzsébet laxenburgi mézesheteinek emlékeit udvarhölgyének, Festetics Máriának.

Udvartartásának kiválasztásában, ahogyan az (önálló háztartás mellőzésével) kialakított lakosztályukról is, anyósa döntött. Kettejük kapcsolata az eljegyzéstől konfliktusokkal terhelt volt, amin az együttélés tovább rontott.

Erzsébet – tegyük hozzá jogosan – sérelmezte közös életükbe való folyamatos beavatkozását, melynek hátterében Zsófia főhercegné féltékenysége állhatott. Szembesült a számára szokatlan helyzettel, miszerint fia korábban kizárólagosan birtokolt szeretetén kénytelen a menyével is osztozni, akire számos esetben vetélytársként tekintett.

Ferenc József felnőtt férfiként is engedelmes fiaként jelent meg

Olyannyira szoros kapcsolat őrződött meg kettejük között, hogy anyja mindvégig legfőbb bizalmasa maradt. Zsófia nemcsak fiát, hanem Erzsébetet is gyermekként kezelte, a jegyesség idején megkezdve császárnévá formálását, sikertelenül.

Indiszkrét, és Erzsébet számára mindvégig tolakodónak érzett viselkedése számos konfliktus forrásává vált.

„Zsófia főhercegné bizonyára jót akart – csakhogy a jóhoz vezető út fáradságos volt, a mód merev –, s maga a császár is szenvedett attól, hogy a főhercegné mindig mindent maga akart irányítani, s így útjában állt Erzsébet békéjének és boldogságának a legelső naptól kezdve azzal, hogy mindenbe beleártotta magát, ekképp nehezítve meg a császárnak és a császárnénak a zavartalan együttlétet” – értékelte utólag a kezdetektől megnyilvánuló, döntően Zsófia ellentmondást nem tűrő, autoriter személyiségéből fakadó nehézségeket Festetics Mária.

Néhány héttel a házasságkötést követően, az uralkodópár első (Cseh- és Morvaországot érintő) hivatalos útjáról hazatérve, 1854 júniusában már észlelhetők voltak Erzsébet várandósságának korai jelei.

Ferenc József a várható örömteli eseményről anyjától kapott levélből értesült, melyben tanácsokkal látta el fiát a terhesség idejére vonatkozóan, elsősorban kíméletre intette, soraiban a korszak várandósághoz kötődő babonái is megjelentek, az állatoktól való távolságtartás szükségességére is figyelmeztetve:

„… ha az első hónapokban túlzásba viszi az állatok [papagájok] nézegetését, könnyen megeshet, hogy a gyerekek hasonlítani fognak azokra. Inkább nézegesse magát a tükörben és téged. Ez a fajta nézegetés jobban tetszene nekem.”

Erzsébet fiatal, fejlődésben lévő szervezetét különösen megviselte a várandósság korai szakasza

Ahogyan arról az uralkodó anyjának adresszált sorai is tanúskodnak: „Sisi nem tudott megjelenni, mivel tegnap meglehetősen gyengélkedett. Már a templomból is ki kellett mennie, többször hányt, a feje is fájt, és majdnem az egész napot ágyban töltötte; csak este teázott velem a teraszunkon, azon a csodálatos estén…”

A testi és lelki megterhelés következtében nőtt Erzsébet hiányérzete, illetve vágyódása szülei és testvérei után. Végül Ferenc József hívásának engedve, Erzsébet anyja és testvérei (Matild és Károly Tivadar) – közel félévi távollét után – az eljegyzés emlékére vásárolt Bad Ischl-i Martstallier-villában látogatták meg, támaszt próbálva nyújtani számára: „Sisi mintha megnőtt és megerősödött volna, bár még nem látszik rajta az állapota, tulajdonképpen jól van, csak sokszor kínozza a hányinger, ettől néha rosszkedvű is lesz, bár soha nem panaszkodik, s igyekszik rosszullétét eltitkolni, de sokszor biztosan ettől olyan csöndes…” – számolt be Ludovika személyes benyomásairól.  

A nyári Ischl-i időzést követően Erzsébet visszatért Bécsbe

A korábbi (anyósa befolyása alatt álló környezetével, illetőleg Zsófia főhercegnével kialakult) konfliktus elmérgesedett.

Zsófia feltehetően féltékenyen szemlélte az óvatlannak, még éretlennek tartott menyét, akinek továbbra is irányítani kívánta életét, az udvari szokások, s a saját tapasztalatai mentén: „Alighogy megjött, máris levonszolt a kertbe, és azt magyarázta, hogy kötelességem mutogatni a hasamat, hadd lássa a nép, hogy valóban állapotos vagyok. Szörnyű. Ehhez képest valóságos jótétemény volt számomra, ha egyedül maradhattam, és kisírhattam magam” – idézte fel keserűen udvarhölgyének Erzsébet a reprezentációs célt is szolgáló (egészségügyi) séták kötelezettségét.  

Zsófia emlékei saját terhességeit illetően sokkal traumatikusabbak lehettek, tekintve, hogy a hosszas várakozást követően, házasságának hatodik évében született Ferenc József fogantatását – a korabeli nőgyógyászat lehetőségeinek megfelelően – számos kezelés előzte meg, többek között fürdőkúrák is.

A korábbi vetélések tanulságaként, jelentős életmódváltásra kötelezték, s veszélyeztetett helyzetéből fakadóan, kerülve a további kockázatokat, várandósságát szinte végig ágyban töltötte. 

Menyét ennek megfelelően próbálta lehetőség szerint kíméletre, elővigyázatosságra inteni, az uralkodóhoz hasonlóan. Tanácsai azonban még inkább elbizonytalanították Erzsébetet, és tovább fokozták búskomorságát.

Továbbra is éretlennek tartották mindehhez

Rendszerint a megkérdezése nélkül, anyósa határozott szűkebb családjukat érintő kérdésekben is. Erzsébetre elsősorban – az udvari hagyományoknak megfelelően – a család nőtagjaira „nehezedő” jótékonyságot, illetőleg a reprezentációt érintő szerepkörök hárultak. (Visszahúzódó, befelé forduló alkatként kellő rutin hiányában e nyilvános szereplések lelkileg is megterhelők voltak számára.)

Az uralkodó a fokozódó kül- és belpolitikai nehézségek okán – túlterheltségében – rendkívül kevés időt tudott feleségével tölteni, aki egyre magányosabbnak és kiszolgáltatottabbnak érezte magát a vele szemben megfogalmazott kritikák, intrikák hatására – elsősorban a hiányos ismeretei, s nem elég rangosnak ítélt származása miatt.

A várandósság idején bekövetkező változások, s az idegen környezet, félénkké, tétovává tették.

Bizalmasok, megértő családtagok híján, magába fordultan őrlődött, férjével – a források tanulsága szerint – rendkívül alázatosan viselkedett, noha egyre szembeötlőbbé váltak alkati különbségeik. Az uralkodó hosszú ideig nem látta meg felesége szenvedéseit, nem értette beilleszkedését, új helyzetét érintő nehézségeit sem.

A várandósságot végigkísérték a családi konfliktusok, a gyermekszoba, illetőleg a születendő gyermek környezetének kijelölését illetően.

Az uralkodó 1855. február 28-án kelt manifesztumában felesége közelgő szülése alkalmából – a hagyományoknak megfelelően – kegyelmet gyakorolt.

A szülés levezetése Franz Xaver Bartschra, a bécsi II. sz. szülészeti klinika professzorára hárult, míg a bábai teendőkkel/segítségnyújtással Gruber asszonyt bízták meg. Welden táborszernagynak a szabadságharc leverésében szerzett „elévülhetetlen érdemeiért” kinevezték az özvegyét nevelőnővé a császári gyermekszoba élére; míg a születendő gyermek szoptatós dajkája egy csehországi udvari mérnök, Wilhelm Hoch felesége lett.

Az anyja távollétében, anyósa felügyelete alatt (1855. március 5-én) lezajlott szülés szintén fokozta Erzsébet kiszolgáltatottság érzetét. A szülés menetéről Zsófia főhercegné kendőzetlenül beszámol naplójában: „Sisi két kezével fogta a fiam kezét, egyszer meg is csókolta, őszinte és tiszteletteljes gyengédséggel. Ez annyira megindító volt, hogy a fiam sírni kezdett, szakadatlan csókolgatta hitvesét, vigasztalta, vele együtt szenvedett, és minden fájásnál rám nézett, elégedett vagyok-e.

Amint a fájások egyre erősebbek lettek, és elkezdődött a szülés, ezt megmondtam, hogy bátorítsam Sisit és a fiamat. Én fogtam a fejét a jó gyermeknek, Pilat komorna a térdét, a bába tartotta hátulról. Néhány heves és hosszú fájás után végre megjelent a fej, és rögtön ez után (három órakor) világra is jött a csecsemő. Úgy sírt, mint egy hathetes gyermek. Az ifjú anya megható boldogsággal mondta: »Ó, most már minden jó, feledni tudom, hogy szenvedtem!« A császár könnyekre fakadt, ő és Sisi csókokkal halmozták el egymást, és öleltek engem is a legőszintébb gyengédséggel. Sisi elragadtatással nézte újszülöttjét, ő és az ifjú apa végtelen gondoskodással vették körül a gyermeket, a fejlett és erős kislányt.”

Elsőként Erzsébet főudvarmesternője léphetett a szülőszobába

Mialatt az újszülöttet ellátták, Ferenc József az előszobában fogadta a megjelent családtagok és udvari tisztviselők gratulációit. (Az anyai nagyszülők távolmaradása az eseményről találgatások sorát indította el: „…a császárné édesanyja vidéki birtokán időzött, amin nagyon sokan csodálkoztunk. Állítólag nem kapott meghívást. De hát mindennek megvan a maga oka, ezért nem lehet elítélni…”)

A gyermeket apai nagyanyjáról nevezték el, melyről ismételten Erzsébet megkérdezése nélkül döntöttek.

A gyermekszobát is a főhercegné utasításának megfelelően, Zsófia lakosztályának közvetlen közelében – a Leopold-szárny második emeletén – alakították ki. A helyszínválasztást a szobák kedvezőbb, egészségesebbnek ítélt fekvésével magyarázták, míg a valódi ok Zsófia (kontrollmániás) személyiségében, illetve valamelyest szereptévesztésében rejlik, magának kívánta fenntartani a gyermek nevelésének felügyeletét, valamelyest kiszorítva a szülőket e feladatkörökből (is). Erzsébetet feltehetően éretlennek (és alkalmatlannak tartotta a feladatra), a fiát pedig túlzottan elfoglaltnak a szerep ellátásához.

A szülés eredményes kimenetelét (a hagyományoknak megfelelően) 24 ágyúlövéssel tudatták az az alattvalókkal

Erzsébet kora este elszenderedett, a gyermeket ezt követően a gyermekszoba vezetésével megbízott Welden báróné vette gondozásába. Az este folytatásában Zsófia világra jöttét követően hálaadó istentiszteletet tartottak a Stephansdomban, melyen a családtagok is megjelentek, ahogyan az ezt követően rendezett teán Zsófia főhercegnénél.

Erzsébet szülést követő napokban írt levele is rávilágít korai – kamaszkorban ért – anyaságának nehézségeire: „A kicsikém nagyon kedves, sok örömet okoz a császárnak és nekem. Eleinte kissé szokatlannak tartottam, hogy saját gyerekem van; ez egészen újfajta boldogság, egész nap velem van, kivéve, mikor sétálni viszik, amire a szép idő miatt gyakran adódik lehetőség.” Zsófia Friderika Dorottya Mária főhercegnő keresztelőjére a Hofburg plébániatemplomában került sor, ahol nagyanyja (s egyben keresztanyja) tartotta keresztvíz alá.  

Erzsébet házasságának első négy évében három gyermeket szült

Anyósa hosszú időn át gyermekei nevelését kisajátította magának, végül a házassága első tíz évét meghatározó küzdelem után, 1865 augusztusában – az udvarból való távozással, illetőleg az uralkodó elhagyásával fenyegetve – sikerült kivívnia a családi törvénynek ellentmondóan mind saját önrendelkezési, mind gyermekei felügyeleti jogát.

A hosszas várakozást követően, 1868-an Budán született negyedik gyermekével, Mária Valériával való túláradó szeretetéről tanúskodó kapcsolata – Zsófia főhercegné kizárásával – anyai szerepének kiteljesedésével járt: „Most már tudom, milyen boldogság egy gyermek – most volt bátorságom, hogy megtartsam és szeressem…”

Vér Eszter Virág

A szerző történész, az Újkor.hu rendszeres szerzője, az ELTE BTK oktatója.

További információkat ITT, ITT, ITT, ITT és ITT találtok a témában.

Kiemelt kép: Getty Images/DeAgostini