–

Noémi viszonylag gyorsan, másfél év alatt kapta meg kislányát, Rozit (a nevét megváltoztattuk), akit már harmadik éve a sajátjaként nevel. Természetes úton is lehetett volna gyermeke, de nem úgy alakultak a párkapcsolatai, ő viszont „apajelölt” hiányában sem szeretett volna lemondani az anyaságról. Tudott arról a lehetőségről is, hogy egyedülállóként spermadonor segítségével teherbe eshet, de inkább az örökbefogadás mellett döntött. Azt mondja, mindig is közel állt hozzá az adoptálás gondolata, és az sem riasztotta ettől vissza, hogy egyedül kell belevágnia a procedúrába. Magyarországon egyébként egyre többen választják az örökbefogadást, a KSH statisztikájából az látszik, hogy 2017-ben 1025 gyermeket fogadtak örökbe, többet, mint az örökbefogadások újraszabályozását elrendelő gyermekvédelmi törvény (Gyvt.) 1997-es hatályba lépése óta bármikor.

Hátrányból indulnak az egyedülálló örökbefogadók

Itthon jogilag nincs akadálya annak, ha egy egyedülálló szeretne gyermeket örökbe fogadni, a hatályos jogszabályok azonban kimondják, hogy a kétszülős családokat a gyermek érdekeinek megfelelően előnyben kell részesíteni.

Ez magyarul annyit jelent, hogy az egyedülállók számára a várakozási idő még annál is több lehet, mint amire egy átlagos örökbefogadó pár számíthat.

Már, ha az illető ragaszkodik ahhoz, hogy csecsemőt kapjon, aki egészséges, és lehetőleg nem cigány. Mert ugyan a gyermek aktájában nem szerepelhetnek származásra vonatkozó adatok, az örökbefogadók a jelentkezésnél kiköthetik, kérnek-e roma gyereket. 2015-ös nem reprezentatív kutatásból pedig az is kiderül, hogy a tanulmányban vizsgált kérelmezők 66 százaléka kizárta, hogy roma gyereket fogadjon örökbe.

Noéminek nem volt ilyen kikötése. Nem ragaszkodott újszülött gyerekhez, ahogy a kisebb, korrigálható egészségügyi probléma sem volt nála kizáró ok. „Nyilván a szerencsén is múlott, de valószínűleg az is segített, hogy nem voltak túl szigorú kritériumaim, így viszonylag gyorsan, alig másfél év alatt lezajlott az örökbefogadás – meséli Noémi hozzátéve, hogy ma Magyarországon egyedülállóként újszülött, egészséges és nem cigány babát „kapni” egyenlő egy kisebb csodával, hiszen az újszülöttek szinte kizárólag házaspárokhoz kerülnek.

Pedig a rendszerben sok gyermek van, csak nagy részük nem örökbe fogadható: a KSH statisztikái szerint jelenleg ma Magyarországon 21 ezer azoknak a gyerekeknek a száma, akikről a szüleik lemondtak, vagy akikkel kapcsolatban az állam valamiért úgy döntött, jobb, ha állami gondozásba kerülnek.

Az örökbe adható gyermekek száma ehhez képest tavaly csupán 1972 volt.

Az egyedülállók jellemzően nem a saját megyéjükből, hanem az országos listáról kapnak gyermeket – ez az a lista, ahova azok a gyerekek kerülnek, akiknek a saját megyéjükben nem találtak szülőket. Ezek a gyerekek többnyire nagyobb hátránnyal rendelkeznek, idősebbek, sokuk traumatizált, egészségügyi, viselkedésbeli gondokkal küzdenek, etnikai kisebbséghez tartoznak. Ellátásuk nagyobb figyelemmel és kiadással jár, a gondozásukhoz sokszor szükség van megfelelő oktatási intézményhálózatra is. Vagyis az egyedülálló szülők gyakran olyan gyermeket kapnak, akiknek a nevelése plusz feladatokat ró rájuk.

Kell a segítség

Az örökbefogadást sokszor idealizálják, de a valóságban már maga a gyermekre várás is nehéz tud lenni, pláne, ha évek telnek el, és a gyermek érkezése sem zökkenőmentes folyamat. Nem véletlen, hogy az örökbefogadás egyik kritériuma, hogy el kell végezni egy negyven órás tanfolyamot, amely során fontos tudnivalókkal, tanácsokkal látják el a leendő örökbefogadókat.

Az egyedülállók ugyanazon az örökbefogadási folyamaton mennek keresztül, mint a házaspárok: vár rájuk egy kötelező pszichológiai vizsgálat, környezettanulmányt végeznek az otthonukban, majd el kell végezniük a felkészítő tanfolyamot, mely megyétől függően két–három–négy napot vesz igénybe, és fizetni kell érte. Ennek ára nagyságrendileg 60 ezer forint.

A tanfolyam célja, hogy a résztvevők megismerjék az örökbefogadás jogi és társadalmi hátterét, szembesüljenek azokkal a tipikus nehézségekkel, melyek az örökbefogadási eljárás és az örökbe fogadott gyermek nevelése során felmerülhetnek, elsajátítsák a konfliktusok kezelésének és az örökbefogadással együtt járó feszültségek kezelésének módjait.

„A tanfolyamon értékes tudnivalókat adnak át, egyfajta tréning ez, ahol elmondják például, hogy miért fontos nyíltan kommunikálni a gyerekkel az örökbefogadásáról, és milyen kezdeti nehézségekre számíthatsz” – mondja Noémi, aki tíz évvel ezelőtt elindította már egyszer az örökbefogadási kérelmet, de az sikertelenül zárult.

„Elakadtam a pszichológiai vizsgálatnál. Akkor határozottan az volt az érzésem, problémát jelent, hogy egyedülálló vagyok. Viszont négy évvel ezelőtt, a kislányom adoptálásánál már azt tapasztaltam, hogy sokat változott a szemlélet ezen a téren, ma már nem számít csodabogárnak egy egyedülálló örökbefogadó. És sokat számít az is, hogy a mai, internetes közösségi platformokon a hasonló emberek meg tudják találni egymást, így fontos információkhoz lehet jutni, ezért nem éreztem magam egyedül a kérdéseimmel, dilemmáimmal, problémáimmal” – magyarázza Noémi, és hozzáteszi:

„Az egyedülálló szülőség speciális, és nem kevés nehézséget kell leküzdeni.”

Ezt felismerte az Ágacska Alapítvány is, amely nem örökbefogadással, hanem az örökbefogadók pszichés támogatásával foglalkozik. Nemcsak az örökbefogadást megelőző időszakban, hanem a várakozás ideje alatt és a gyermek érkezése után is segíti a szülőket. A MOL Gyermekgyógyító Program jóvoltából az alapítvány évek óta ingyenesen tud biztosítani a gyerekek számára is különböző terápiás csoportokat, ahogy az egyedülálló szülők igényeire is testre szabott támogatócsoporttal reflektálnak.

Képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / boonchai wedmakawand

Mivel tapasztalataik alapján az egyedülállók feladatai és problémái speciálisak, náluk idén először az egyedülálló örökbefogadók számára létrehozták az „Egyedül is együtt” szülőcsoportot.

„Azt vettük észre, hogy a meghirdetett programjainkon nagyobb arányban jelentek meg az egyedülálló szülők. Ez azért lehet, mert nekik nagyobb szükségük van a közösség segítségére, hiszen teljes egészében rájuk maradnak a gyereknevelés problémái. Ezért ők jobban vágynak arra, hogy valakivel, aki hasonló helyzetben van, megosszák az örömüket, gondjukat, tapasztalataikat. Ha eljönnek egy páros szülőcsoportra, akkor ott nem biztos, hogy az ő problémáikat, melyek az egyedülállóságból fakadnak, meg fogják érteni a párban nevelő szülők, vagy érdemben tudnak reagálni.

Egy csoport pedig attól lesz jó, ha azzal az élménnyel jön ki róla az ember, hogy a többiek hasonlót élnek át, mint ő”

– magyarázza Bogár Zsuzsa, az Ágacska Alapítvány munkatársa. Szerinte itthon az egyedülálló szülőség egyelőre másság – függetlenül attól, hogy vér szerinti vagy örökbefogadott a gyermek – hiszen az egyedülálló anyákra a társadalom nagy része még mindig kicsit ferde szemmel néz. Noéminek vegyesek a tapasztalatai, a lesajnáló attitűd mellett sok elismerő reakciót is kapott az elmúlt években.

Neked hol van az apukád?

„Az óvodában tudják Rozi történetét, és azt is, hogy nincs apukája. Különösebben nem téma a csoporttársai között. Persze erről már mi is beszéltünk, de Rozit egyelőre jobban érdekli az, hogy vannak-e testvérei” – meséli Noémi hogyan próbálja meg kezelni az egyszülős örökbefogadók egyik speciális feladatát, vagyis megmagyarázni a gyereknek az apa hiányát.

Noémi számára főleg a mindennapok menedzselése okoz nehézséget, hiszen egy emberként kell a szülői, illetve a pénzkeresési feladatokat ellátni. Ő úgy véli, hogy kevés az állami segítség azoknak, akik nagyobb gyereket adoptálnak.

Furcsa ellentmondás a hazai örökbefogadási rendszerben, hogy aki idősebb gyereket fogad örökbe, annak kevesebb juttatás jár. A gyerek mellett dolgozó örökbefogadók különösen rosszul járnak.

Noémiék a háromévesnél idősebb gyerek után járó az örökbefogadói gyermekgondozást segítő ellátást vehették igénybe, amely 2008. óta gyermekenként bruttó 28 500 Ft. Ez az összeg amennyiben az örökbe fogadni szándékozott gyermek a harmadik, illetve a tizedik életévét a gondozásba kihelyezést követő hat hónapon belül tölti be, hat hónapig jár. Noémi szerint ez rettentő kevés, pláne, hogy mellette heti 30 óránál többet nem dolgozhat a szülő. Pár hónap után, miután felélték az anyagi tartalékaikat, visszament dolgozni, de szerinte az összeszokás kezdeti időszakában – ami a környezetváltozás miatt nem könnyű a gyerekeknek – jobb lett volna, ha ki tudja használni a hat hónapot.

„Csak két és fél éves volt, amikor hozzám került. Semmiképp sem szerettem volna, hogy úgy érezze, elszakítottam a nevelőszüleitől, ezért az első időkben gyakran nézegettük a tőlük kapott fényképalbumot” – meséli Noémi.

Zsuzsa szerint azoknak az egyedülállóknak könnyebb, akik nagyobb hátországgal, vagyis támogató családdal rendelkeznek, akiktől tudnak segítséget kérni, ha arra van szükség. „Nálam úgy alakult, hogy a családom segítségére nem igazán tudok számítani. Ha intézni szeretnék valamit, vagy saját programot szervezni, akkor fizetett segítséget hívok” – mondja Noémi, aki sok egyedülálló szülővel ellentétben nem szigetelődött el.

„A baráti kapcsolataim megmaradtak, sőt, pont az örökbefogadás, a gyerek révén lettek újak” – magyarázza. Szerinte a párválasztásban egy örökbefogadott gyerek ugyanolyan tényező, mint egy vér szerinti: van, aki nem kér a felelősségből, míg más számára nem akadály egy gyermek.

Noémi bevallja, bár néha nem könnyű egyedül viselni a gyermeknevelés terheit, sosem érezte úgy, hogy rosszul döntött, amikor társ nélkül vágott bele az adoptálásba. „Mindig életem meghatározó pillanata marad, amikor egy áprilisi napon megcsörrent a telefon, és közölték velem, hogy találtak számomra egy kislányt. Az első találkozást, az első érintést nem lehet elfelejteni. Nem volt kérdés, hogy jók leszünk együtt”.

Farkas Edina Lina

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images / Terry Vine