–

Miért akarunk mindig zsigerien mást egymástól mi, nők és ti, férfiak?

Százszor végignéztük ezt a videót a pasimmal, közben szétröhögtük a reggeli hasizom-gyakorlatokat.

„Jézus, hány ezer kilométer van már a lábunkban, csoda, hogy a kapcsolatunk még mindig működik! Vagy épp ezért? Mondjuk, mi nem csak sétálni szoktunk…”

Szóval, miért is kell a lányokkal sétálni?

Kezdjük ott, hogy nem kell. Semmit sem kell; a fiúk valamiért akarnak a lányokkal sétálni. Hogy a lányok miért akarnak, arra speciel így, ebben a formában én sem tudom a választ. Azt tudom, hogy én miért akarok sétálni, ha éppen azt akarok. De ne is kerülgessük tovább;

 most arról akarok írni, hogy szerintem mi köze van a sétálásnak a dugáshoz.

Elnézést kell kérnem azoktól, akik szebb szavakkal szokták szerelmetes együttléteiket illetni. Azért használom ezt a kifejezést, mert a férfiak (és nők), akikkel e témakörben idáig értekeztem, szintén ezt használták. Ez nem minősít senkit, maximum engem, örömmel bővítem a szókincsemet, de most nem fogok szépelegni és a vita kedvéért még általánosításra is vetemedem:

nem lehet, hogy azért akarnak a lányok a fiúkkal sétálni, mert pontosan tudják, hogy a fiúk dugni akarnak?

Sétálunk egyet… előtte?

Kérdezném, ha őszintén ki merném mondani, ami nyilvánvalóan itt lebeg közöttünk. Látom a pillantásodon, amint észrevétlen le-lecsúszik szememről, és vágyakozón a dekoltázsomban landol. Pontosan tudom az elejtett félmondatokból. A türelmetlenség, a „meddig kell még sétálni” testedet minden ponton feszítő kérdése elég jól látszik rajtad, ne aggódj! Ne félj, megértettem, hogy mit szeretnél. De én még nem vagyok kész. Arra… tudod, a dugásra.

Az én testem sajnos (vagy szerencsére) ennél bonyolultabban működik

Legalábbis most, ebben a pillanatban, amikor nem én tettem az első lépéseket. Ha én vadászom éppen, az más. Olyankor pontosan tudom, hogy nekem kell veled sétálnom. De most nem ez a helyzet. Te akarsz tőlem valamit. Benne akarsz lenni a testemben, be akarsz hatolni a belsőmbe. Ki tudja, mit keresel ott, mire vágysz; legyen ez a teremtés örök és megfejthetetlen misztériuma. Nő és férfi között feszülő örök rejtély.

Mit keres- és talál a férfiember a pinában? A születés örök helyében. Kapcsolódást a világegyetemhez, a teremtéshez, ahol egy pillanatra újra elfelejtheti, hogy kiesett erre a hideg világra és a feloldhatatlan magányra…

Értem én ezt, értem. Egyetlen probléma van csak, hogy történetesen ez nem az anyád teste, nem az ő ki- és bejárata, hanem az enyém. De az én testem is legalább ennyire szent, és ezért nagyon megválogatom, hogy kinek engedek általa hozzáférést a világegyetemhez.

Ez az én testem, amihez ráadásul az agyam, az akaratom és a lelkem is hozzátartozik. Bármilyen elviselhetetlen a gondolat, de nem lehetek csak úgy bemondásra a kapu számodra az Univerzum végtelenje felé.

Viszont én is odatartok, nem megyünk együtt?

Kezdjünk el sétálni, hátha közben kiderül, hogy ugyanarra tartunk, és érdemes együtt mennünk.  Én is keresem a kapcsolódást, bennem is vannak vágyak, nyitott vagyok játékra, gyönyörre. Én is kíváncsi vagyok. Mindenekelőtt arra, hogy mi van itt most kettőnk között. Ugyanazt keressük? De tudnom kell, hogy megbízhatok-e benned, mielőtt a testembe engedlek. Tudnom kell, hogy nem csak használni fogsz ahhoz, hogy jól lehess magaddal. És mindenekelőtt tudnom kell, hogy én mit keresek, mit találhatok ebben a mi sétánkban. Fel tudod izgatni az agyamat is? Lehet, hogy azt nem is kell, ki tudja…

De még ahhoz is, hogy a bugyim nedvesedni kezdjen, nekem több időre van szükségem. Bocs. Így hát sétálunk, sétálunk… és még mindig csak sétálunk. Minden lépéssel egyre közelebb vagy egyre távolabb kerülünk egymástól. Miközben te azon agyalsz, hogy „meddig tart még ez a séta?”, én már pontosan tudom, hogy nem figyelsz. Nem érzel engem, nem játszol, nem rám vagy kíváncsi, csak, mint macska az egeret, próbálsz fárasztani, hogy mielőbb magadévá tehess.

De sajnos ez engem untat. Ezt én már ismerem. Elég sokat sétáltam már ahhoz, hogy tudjam, mire megy ki ez a játék. Te így, én úgy.

Testembe engedlek

És tisztázzunk még egy fontos dolgot: ennek semmi köze a romantikához. Az szerintem tévedés, hogy a lányok minden esetben a szerelmet keresik. Hogy minden szembejövő férfiban a leendő gyermekeik apját látják, és párás szemmel a gyertyafényes vacsorát vizionálják a séta végére.

Egy jó dugás, drágám, nekem is egy jó dugás

Egyszerűen meg kell értenünk, hogy máshogy működünk. Még akkor is, ha megpróbáljuk most zárójelbe tenni mindazt, ami abból következik, hogy te férfiként és én nőként igen eltérően szocializálódtunk, még akkor is, ha csak pusztán a testünket, a fiziológiánkat vesszük alapul.

Nagyon ajánlom Magda Kay Facebookon keringő, szívhez szóló videóüzenetét, amiben megpróbálja a világ férfiainak elmagyarázni, hogyan működik a nő teste, szexualitása. Miért kell rá vigyázni, mielőtt belé akarnánk hatolni. Szemléletes, amikor megkérdezi, hogy „Te, kedves férfitárs, el tudod-e képzelni, hogy bárki, a szó legkevésbé sem átvitt, hanem nagyon is szoros értelmében a testedbe akarna hatolni?”

Persze, rögtön az anális penetráció jut eszedbe, meg a meleg szerelem. De mit érzel most? Összerándul-e automatikusan a te drága seggrózsád, vigyázva, hogy senki illetéktelen be ne juthasson a testedbe? Természetesnek veszed, hogy nemesebbik testrészedet ajkaim közé veszem, de vetted-e te más testét a szádba hasonlóképp? Csak azért kérdezem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy el tudod képzelni, mekkora dolog részemről, hogy én ezt megteszem neked. És csak azért, mert sokat látsz ilyet pornófilmeken, szeretném, ha tudnád, hogy ez egyáltalán nem magától értetődik. Számomra nem.

Én pont ugyanolyan sebezhetővé és kiszolgáltatottá válok abban a pillanatban, ahogy a testemet megnyitom neked, mint amennyire te lennél az egy ilyen helyzetben.

Semmi poétika, most még csak a testről beszéltem. Nekem a testem érték. Nem akarok és nem fogok csak úgy bárkit beengedni, mert vigyázok rá. Vigyáznom kell rá.

Fiúk, lányok, konstans fáziskésésben

Mindketten jobban járunk, ha így teszek. Hiszen, ha tapasztalt férfi vagy, akkor pontosan tudod, hogy a cél mégiscsak a közös gyönyörünk. Ki tudja, milyen utakat járunk be valójában egymás testén keresztül? Hányféle örömöt, gyönyört, szépséget keresünk és találunk egymás szemében, egymás testében tükröződve? Hányféle kapcsolódást, szerelmit, spirituálist vagy egyszerűen csak gyönyörűségeset, a szó legszorosabb értelmében? Hányféle gyógyulást, menedéket számtalan félelem elől? Nem kell minden kérdésre tudnunk a választ, hiszen itt már elég csak érezni, megélni.

De ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, mindkettőnknek biztonságban kell magát éreznie. Ahhoz, hogy kapu lehessek, játszótér, hogy adhassak neked, hogy megnyílhassak, hogy megízlelhesd az erőm vagy akár csak a testem ízeit, ahhoz előbb mindezt nekem is akarnom kell.

És te, ha tapasztalt férfi vagy, pontosan tudod, hogy ez összehasonlíthatatlanul gazdagabb, teljesebb élmény lesz mindkettőnknek, mintha csak úgy elveszed tőlem. Éretlenül, zölden, szárazan, savanyún. Még ha csak egyetlen jó dugásról beszélünk is, semmi többről.

Hát, ezért kell sétálni, kedves férfiak!

Mert vannak olyan lányok, nem is kevesen, akiknek több időbe telik, hogy megnyissák a testüket a férfinak. A férfinak, akinek a teste sokkal hamarabb kész, egyszerűen azért, mert ő máshogy működik.

De ha már egymásnál keressük ezt a dolgot, a gyönyört, a szerelmet, a kapcsolódást, ki mit, mi, nők és ti, férfiak, akkor már csak a praktikum okán is számolnunk kell ezzel a fáziseltolódással. Szerintem mindenkinek megéri. Van kedved? Gyere, sétálj velem!

Mester Dóra Djamila

Névvel vagy név nélkül ezen az e-mail címen várom a tapasztalataidat, gondolataidat: [email protected]. Ugyanitt tudsz elérni, ha konzultációra jelentkeznél. Várlak, beszélgessünk!

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ PeopleImages