–

Azok a szegény, magányos lovagok

Lényegében szerencsésnek mondhatom magam, mert az eset, ami kapcsán kiakadtam, nem velem történt meg. Ezúttal. De velem is történt már hasonló, és őszintén, tegye fel a kezét, akivel nem! A helyzet a következő: adott egy csinos, okos, talpraesett, humoros, satöbbi lány, aki új környezetbe kerülve pillanatok alatt belehabarodik egy jóképű, okos, talpraesett, humoros, satöbbi fiúba. Eddig kész tündérmese, ám hirtelen jön a hidegzuhany: a srácnak barátnője van. Égszakadás, földindulás, a fejemen egy koppanás.

A lány zavart és bizonytalan, a fiú azonban esküdözik – és most tessenek jól figyelni, gyűjtsük össze együtt az ismerős mondatokat: „nem is tudom, miért vagyok még együtt a csajommal, már semmi közünk egymáshoz, nagyon sokat veszekszünk, nem ért meg engem, te viszont…, olyan különleges vagy, sosem éreztem még így senki iránt”, és így tovább, a végtelenségig. Ha a pasi igazán cseles, akkor még elhint egy „igazából már csak egy lökésre várok, hogy szakítsak”, mire a szerelmes leányzó szeme felragyog, és szentül hinni kezdi, hogy majd ő adja meg azt a bizonyos lökést. De csak türelem, az ilyen dolgok nem mennek egyik napról a másikra, végül is a férfinak – általában – évek óta tartó kapcsolatot, esetleg együttélést kellene felszámolnia az új szerelemért.

Nyugalom, kiscsibém! Addig is miért ne surranhatnánk néha ki csókolózni, miért ne vacsorázhatnánk valami eldugott kis étteremben, miért ne ugorhatnék fel hozzád néha, hiszen már nem kell sokáig várni, és úgyis együtt leszünk, hát nem?

Királylányok és királyfik

Én eddig EGY, azaz egyetlen olyan férfival találkoztam, aki valóban elhagyta értem a lányt, akivel együtt élt. Életem egyik legnagyobb szerelméről van szó, akivel a találkozásunk tényleg megrengetett eget és földet, amit ő is pontosan érzékelt: szakított a csajával, és onnantól évekig éltünk szenvedélyes se veled-se nélküled kapcsolatban. Mára elváltak az útjaink, de világéletemben hálás leszek neki azért, mert nem játszott macska-egér játékot se velem, se az exével: amikor szerelmes lett, kiállt, és őszintén vállalta. Teljesen komolyan mondom: ha velem történne ilyen – mármint, hogy a pasim beleszeret valaki másba, és fontolgatja, hogy kilép a kapcsolatunkból –, pontosan erre a bánásmódra vágynék. 

Nem pedig arra, hogy hónapokon vagy akár éveken át megvezessenek.

Mert miről is van szó? Legtöbb esetben arról, hogy a férfinak esze ágában sincs elhagyni a meleg fészket, amit az élettárs vagy a feleség biztosít, de közben unatkozik is, hát választ egy kis játszótársat (vagy legalábbis nem tiltakozik, ha szembejön).

És most jön a kevéssé PC rész, amire az elején utaltam: az a helyzet, hogy ezt bizony, az esetek többségében a férfiak csinálják.

Nem mondom, láttam már nőt is így viselkedni, olyat viszont nem, aki – true story – levette volna a jegygyűrűjét azért, hogy pasizni tudjon egy buliban. Arról nem is beszélve, hogy az ilyesmibe belekeveredő nőket legtöbbször úgy kínozza a lelkifurdalás, hogy heteken belül színt vallanak, elköltöznek vagy bejelentik mindkét pasinak, hogy magányra van szükségük átgondolni a dolgokat.

Ezzel szemben a férfiak az esetek nagy részében nem érzik, hogy ezzel bármi gond lenne, hiszen ők is agyalnak, ők is küszködnek, csak éppen nekik belefér, hogy az érzelmi viharok közepette két nőt is dugjanak. A kedvenc részem pedig csak most következik: amikor a „másik nő”, aki türelmesen vár, hiszen ezt kérték tőle – hangsúlyozom, a valóban félrevezetett nőkről beszélek, nem azokról, akik tisztában vannak vele, hogy mindig másodikak lesznek –, elkezd tépelődni azon, hogy ő nem elég jó. Az ő hibája, hogy a férfi még nem tudott dönteni, ő az, aki nem elég szép, nem elég varázsos, nem elég bármilyen ahhoz, hogy kilépjenek érte egy unalmas(nak hazudott) kapcsolatból. Van pasi, aki még rá is játszik erre: „ha nem nyaggatnál annyit, már rég szakítottam volna, legyél hozzám kedvesebb, akkor hamarabb döntök” és hasonló ínyencségek.

A nő pedig csak vár, vár, mint a mesebeli királylány a toronyszobában, hogy leengedhesse a haját a királyfinak, de mire a királyfi döntésre jut – ha egyáltalán –, a királylánynak az összes haja kihullik.

És akkor még nem is beszéltünk a másik, vagyis az első nőről, aki szintén arra vár, sőt, tán azon dologzik, hogy minden rendbe jöjjön a kapcsolatában – hiszen legtöbbször érzi, hogy valami nem oké, de ha kérdez, ő is csak ködös válaszokat kap. A szegény, tépelődő, hazudós királyfi pedig csak élvezi a két otthon kényelmét, és hülye lenne változtatni a helyzeten, a kettő helyett az egyet választani.

Megvan a Nem kellesz eléggé című film? Ha nincs, nézd meg, egyrészt, mert baromi jó, másrészt, mert van benne egy éppen ilyen szitu: Bradley Cooper játssza a döntésképtelen, sodródó pasit, aki házasságban él Jennifer Conellyvel, de fülig belehabarodik Scarlett Johanssonba. Nem spoilerezek, de imádom, ahogy véget ér a sztori, és azt is jól mutatja, hogy nem a nőkön múlik, van-e elég töke a férfinak, vagy sem: ugyan melyik pasi habozna Scarlett láttán? De közben melyik pasinak jutna eszébe félrelépni Jennifer mellől?

Szóval, kiscsibém: nem a te hibád, ha ilyen helyzetbe kerülsz. Az viszont már igen, ha alapos mérlegelés után benne is maradsz.

Kalapos Éva Veronika

Kép: Nem kellesz eléggé (He's Just Not That Into You, Flower Films, 2009)