–

Nem tudom, hányan emlékeznek arra a 2015-ös botrányra, amikor a magyar sajtó azzal volt tele, hogy Dániából génhibás sperma került Magyarországra. Az egészségügyi hivatal betiltotta a Dániából érkező spermaszállítmányokat, és ennek hatására masszív spermahiány alakult ki a meddőségi klinikákon az országban. Az intézet pert indított, ahol már az elsőfokú bíróság is kimondta, törvénysértő volt a hivatal döntése, ám érdemben azóta sem történt semmi.

Ellehetetlenülő piac

Ami azt jelenti, hogy ma Magyarországon hivatalosan nem lehet spermához jutni a bankokon keresztül. Legalábbis itthonról. 

Az alapvető jogok biztosa is állást foglalt az ügyben. Megerősítette, hogy jogsértő volt a hivatal döntése. Vizsgálata szerint „a szaktárca és a hatóság nem tett érdemi intézkedéseket azért, hogy helyreálljon a donorspermiummal végzett reprodukciós eljárások működése” – írja a hivatal honlapján. 

Székely László ombudsman utóvizsgálata során feltárta, hogy a hatóság nem tett eleget a jogerős bírósági döntésnek, és a jogszabály-módosítás is fokozta a bizonytalanságot. Ezért felkérte a minisztert a helyzet tisztázásra. 

Ennek oka, hogy 2015. júniusa óta szüneteltek Magyarországon a donor-hímivarsejtek segítségével történő in-vitro fertilizációs (IVF) kezelésen alapuló reprodukciós eljárások, azért, mert 2015-ben a KRIO Intézetbe érkezett riasztás szerint egy dán donor mintája nem volt megfelelő. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) eljárást indított az Intézet ellen, jogszabályba ütköző tevékenység miatt. Az OTH az intézetet eltiltotta az importtól, illetve a bel- és külföldi hímivarsejt befogadásról. 

A biztos hivatalát többen is megkeresték, főleg azt kifogásolva, hogy a nem kaptak tájékoztatást a felfüggesztés okairól, illetve azok, akik már kezelés alatt álltak, szembesültek vele, hogy nem tudják befejezni azt. A 2016-os vizsgálat kimondta, hogy „megfelelő, felhasználható donorspermium hiányában a reprodukciós eljárások Magyarországon lehetetlenné váltak, ami sérti az érintettek testi és lelki egészséghez való jogát, a nők életkorának előrehaladásával minden nappal csökken az esély a gyermekvállalásra, ami az önrendelkezési joggal és a családalapítás szabadságával összefüggő visszásságot okoz.”

Hiányzó szabályozás 

Az ombudsman felkérte az emberi erőforrások miniszterét, hogy szakértők bevonásával teremtse meg a donoros reprodukciós eljárások elvégzésének feltételeit, ám a szaktárca konkrét intézkedési javaslatot nem nyújtott be. Az ombudsmani hivatalhoz a mai napig érkeznek panaszbeadványok, ami arra utalhat, hogy ezen beavatkozások még most is szünetelnek. 

2016. január elsején módosult jogszabályváltozás okán egy panaszosnál az egészségügyi szolgálató nem merte átvenni a dán donorspermát a megtermékenyítéshez, mert nem volt egyértelmű számára a helyzet legalitása. 

Pedig a Kúria kimondta, hogy a „Az Európai Unió területén gyűjtött és onnan átadással hazánkba kerülő donor hímivarsejt kiadható a donor hímivarsejttel végzett reprodukciós eljárás végzése céljából.” 

Mit csináljanak azok a nők, akiknek nincs párjuk, vagy van párjuk, de neki nem lehet gyereke, vagy azonos nemű partnerük van? 

Erre manapság több megoldás is létezik. Az egyik, ha Dániából rendel magának az ember spermát – én a Cryos adatbázisát böngésztem – kiválasztva a donort, aki lehet anonim vagy nevesített. A magasságot, súlyt, rasszt, szem- és hajszínt is ki lehet választani, aztán a listából tovább szemezgetni. Például jelenleg 255 Magyarországon is igénybe vehető kaukázusi rasszú donor van, ebből 16 vörös hajú. Az egyes donorok ára eltér egymástól, Dargo esetében, aki egy dán fiú, mérnöknek tanul és 187 centi, 0,50 milliliterenként 107-670 Euro között adják az örökítőanyagot, plusz, ha szárazjéggel kérjük a házhoz szállítást, akkor még 174 eurót kell fizetni. De ha átugrik az ember Dániába, akkor személyes átvétel esetén csak plusz 40 Eurót kell ráfizetni.

Miért a dánok? 

Erre nincs egzakt magyarázat, ám az biztos, hogy jelenleg Dániában található a világ legnagyobb spermabankja, mely már több mint 30000 születést tudhat a háta mögött, 70 országba exportál anyagot. A donorok nagy része hetente kétszer látogatja az intézményt. A dán adományozási feltételeket 2012-ben szigorítottak meg, amikor egy spermabankból olyan örökítőanyag került aki, melynek hatására  egy ritka genetikai megbetegedéssel született 43-ból öt gyerek.

Ezért most már a lehetséges donorokat kikérdezik, ellenőrzik az egészségi állapotukat, és a családról is faggatják őket. 

Kérdés, kik vásárolják a spermákat? 1987-ben a dán Cryos megnyitásakor a legtöbb páciensük olyan nő volt, akiknek a férje fertilitási problémával küzdött, rákkal diagnosztizálták, és spermát akart leadni a kemoterápia elkezdése előtt. Az évek során megváltozott a kereslet, manapság leszbikus párok és egyedülálló nők a kliensek. A dánokhoz fordulók 40 százaléka egyedülálló, magasan képzett, tehetős nő, aki a karrierjére fókuszál, de mivel a biológiai órája ketyeg, ezért valamit cselekednie kell. 

Ha mégis kell, hogyan lehet szerezni? 

A másik út, ha itthon keres valakit, aki eladná az örökítőanyagát. A neten többen is hirdetnek ilyen lehetőséget, már csak meg kell egyezni az anyagiakban. 

„39 éves, sportos férfi vagyok, két diplomával, mérnökként dolgozom. 180 cm magas, 81 kiló, káros szenvedélyektől mentes. Egy gyönyörű négyéves kislány apukája vagyok, aki váratlanul és nagyon gyorsan fogant meg természetes úton. Azóta többeknek segítettem már, legutóbb februárban született egy baba laboratóriumi inszeminációval, illetve otthoni módszerrel egy hölgy esett teherbe nemrég rögtön első alkalomra, és ikreket vár” – írja egyikük. Ám azt azért érdemes megkérdezni, hogy milyen genetikai betegségekre van megszűrve a donor, mielőtt valaki belevág egy ilyen vásárlásba. 

A harmadik lehetőség, – ezzel általában egynemű párok élnek –, hogy egy közeli fiúbarátot megkérnek, nyújtson segítséget ahhoz, hogy gyerekük tudjon születni.

Az általam ismert, egyáltalán nem reprezentatív felmérés alapján, ezeken a helyeken az apuka nem tűnik el, jelen van, mint „nagybácsi” vagy közeli barát, igaz, ezekben az esetekben az apának volt is korábban igénye arra, hogy találkozzon időnként a gyerekével. 

Kata és barátnője, Szilvia három éve döntöttek úgy, hogy gyereket szeretnének. Kora miatt Kata vállalta az anyaságot, már csak az volt a kérdés, hogy ki lesz az apa. Mivel itthon éppen nem lehetett bankból spermához jutni, külföldről pedig nem akartak hozni, úgy döntöttek, egy kedves, meleg barátjukat kérik meg a feladatra. Szerencsére a barát viszonylag hamar ráállt, de azt nem vállalta, hogy természetes úton termékenyítse meg a lányt.

Így maradt a „home made” inszemináció, aminek keretében egyszerűen fecskendővel juttatták az anyagot Katába.

Ehhez persze a donor nagyfokú rugalmassága kellett, aki a tüszőérés pillanatában a rendelkezésre állt. Még így sem sikerült elsőre a fogantatás, de másodszorra már minden rendben ment, és azóta meg is született Kata és Szilvi gyereke, Benjámin. Az ő történetük tekinthető sikersztorinak, de van, akinek nincs ilyen jó barátja, illetve nem nyitott az otthoni kísérletezgetésre. 

Azt, hogy itthon mikor indulhatnak újra a donorspermás in-vitro fertilizációs (IVF) kezelésen alapuló reprodukciós eljárások, nem lehet tudni, pedig kapacitás van, igény van, csak a jogszabály hiányzik. 

Zimre Zsuzsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Toshiro Shimada