Túl rövid életek – Autóversenyzők, akiknek a szenvedélyük lett a vesztük

–

1950 óta rendeznek Forma–1-es világbajnokságokat, amik a fejlesztések előrehaladtával egyre korszerűbbek és biztonságosabbak lettek. Mégis vannak olyan sajnálatos események, amik beárnyékolják az autósportot. A Forma–1 történelmében összesen negyvenhatan vesztették életüket versenyhétvégén vagy tesztvezetésen, de ebben a számban nincsenek benne azok a pilóták, akik valamilyen más versenyen (például Formula–2, Dakar, WTCC) hunytak el. 

A családom évtizedek óta Forma–1 rajongó, azon belül is hatalmas Ferrari fan. Amikor még versenyzett Schumacher, én is néztem, nem volt olyan futam, amit kihagytam volna. Ez ma már nincs így. De a családom többi része még mindig megszállottja a sportnak. Ha tehetik, kimennek a magyar nagydíjra a Hungaroringre szinte minden évben. 

Jules Bianchi – a legutolsó a Forma–1 történetében

2014. október ötödikén, a Suzukában megrendezett Japán nagydíjra a meteorológusuk ítéletidőt jósoltak. Felmerült a futam elhalasztása, vagy korábbi időpontra való kitűzése is, ám ez utóbbit az európai nézők miatt nem tették meg. Az időmérők még problémamentesen zajlottak, de a rajtra odaért a tájfun, így a verseny rendkívül rossz látási viszonyok, és csuromvizes pályán rajtolt el. A rajtot, és az első három kört safety car vezette le, majd megszakították a futamot, és a pilóták a boxutcákban vártak fél órát, majd extrém esőgumikkal indultak újra, de a biztonsági autó a tizedik körig nem hagyta el a pályát.

A negyvenedik kör körül azonban ismét romlani kezdtek az időjárási viszonyok, és sötétedni is kezdett. Adrian Sutil Sauberje ki is csúszott a Dunlop-kanyarban, ezért az autóját daruval kezdték el menteni a veszélyes útszakaszról. A mentés alatt dupla sárga zászlóval jelezték a többi versenyzőnek, hogy lassítsanak. Bianchi autója akkor ért a kanyarhoz, amikor a roncsot épp sikerült megemelniük. Bianchi feltehetően egy vizes szakaszon megcsúszott, és 212 km/órás sebességgel a daruba csapódott oldalról. 

Az ütközés ereje darabokra törte Bianchi Marussiaját. A fiatal pilóta azonnal eszméletét vesztette, onnantól kezdve nem reagált sem a csapatrádiónak, sem a versenybírónak. Azonnal kórházba szállították súlyos sérülésekkel, megműtötték a koponyáját, és egy vérrögöt azonnal eltávolítottak az agyából. A baleset után két nappal derül ki, hogy súlyos, maradandó agykárosodást szenvedett. A felépülésére kevés esélyt jósoltak. 

Jules Bianchi a kómából soha nem ébredt fel. 2015. július 17-én, pénteken éjjel örök nyugalomra tért a családja körében, Nizzában.

Haláláért nem neveztek meg egyetlen felelőst sem. Szerencsétlen összjátéknak nevezték, hogy életét vesztette, és számos biztonsági szigorítást kezdtek tesztelni. Apja még 2015-ben beperelte a Nemzetközi Autómobil Szövetséget a fia balesetét vizsgáló tanulmány miatt, és alapítványt hozott létre, amely a fiatal pilótákat segíti.

Bianchi rajtszámát, a tizenhetest azóta senki nem választhatja, meghagyták a tiszteletére.

A legsötétebb hétvége

Rohadt egy hétvége volt, amikor Senna meghalt. Anyámék teljesen kiborultak, emlékszem, hogy rendesen gyásznap volt otthon is. Az imolai versenyhétvégén, a San Marinói Nagydíj időmérőjén egy osztrák versenyző, Roland Ratzenberger vesztette életét, másnap, a futamon pedig Senna következett. A mai napig a Forma–1 legsötétebb hétvégéjének nevezik a versenyt.

Az előzményekhez hozzátartozott, hogy Senna az 1993-as bajnokságot követően otthagyta a McLaren istállót, és Alain Prost helyét vette át a Williams-pilótájaként, így lett Damon Hill csapattársa. Azonban az angol istálló nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az imolai versenyre a fiatal német pilóta, Michael Scumacher már húszpontos előnyre tett szert a világbajnoksági pontozásban. 

Senna akkor ezt nyilatkozta:

„Nagyon negatív érzésem van az autó vezetésével kapcsolatban, amellyel mindig a határon kell autóznom. Ezért nem volt egyetlen tiszta köröm sem, amit kényelmesen vagy magabiztosan teljesíthettem volna. Kényelmetlenül érzem magam az autóban.

Megváltoztattuk az ülést és a kerekek elrendezését, de így is több helyre lenne szükségem. A problémák közül néhány az elektronikus változás hiányára vezethető vissza. Az autónak is megvannak a maga sajátosságai, amelyeket még nem tudok teljesen magabiztosan uralni. Ez a szokásosnál sokkal feszültebbé tesz.”

Az imolai versenyen azonban már a hatodik körben a leggyorsabb időt futotta, megelőzve Schumachert is. A hetedik körben  viszont 310 km/h-s sebességgel kisodródott a Tamburello-kanyarban, és a betonfalnak ütközött. 

Lélegzetünket visszafojtva figyeltük a tévé előtt a versenyző sárga sisakját, ami tíz másodperc után megmozdult, de aztán soha többé nem mutatott semmi jelet. A Fomra–1 rajongók szerte a világon némán imádkoztak érte, a pályán maradt vérnyomok azonban egyre nagyobb pánikra adtak okot, és a végzetes hír még aznap megérkezett. Ayrton Senna brazil autóversenyző és sportlegenda olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy még aznap elhunyt a kórházban.

Senna autójában egy osztrák zászlót találtak. A futam után az előző napon elhunyt kollégájára akart emlékezni.

Brazíliában három napig tartó nemzeti gyászt rendeltek el.

Senna öröksége egyébként is óriási hatású. Halála után számos biztonsági intézkedést léptettek életbe, rengeteg új szabályt hoztak. Egészen Bianchi tragédiájáig, azaz huszonegy éven keresztül nem történt halálos kimenetelű baleset Forma–1-es pályán.

Magyar vonatkozás is van

Bár nem Forma–1, hanem Forma–3-as verseny, de magyar vonatkozása is van a tragédiáknak.

Kesjár Csabát az egyik legnagyobb magyar reménységnek tartották. Többszörös magyar bajnok volt, és a szakemberek szerint az első olyan magyar pilóta lehetett volna, aki a Forma–1-ben is versenyezhet, annyira tehetségesnek találták. 

Az NSZK Forma–3-as bajnokságának egyik edzésén, a Norisringen azonban kifolyt az autójából a fékfolyadék, ő pedig a falnak csapódott 200 km/órás sebességgel. Az életét már nem tudták megmenteni súlyos sérülései miatt, a futamot pedig másnap lefújták.

Aki nem a pályán… és csak majdnem

Michael Schumacher esetét nem kell részletesen elmesélnem - mindenki ismeri. Minden idők legnagyobb autóversenyzője, a többszörös csúcstartó rettenetesen banális módon sérült meg. 2013. december 29-én, szilveszter előtt két nappal síbalesetet szenvedett: csúszás közben elesett, és egy kőbe verte a fejét. Súlyos agysérülésekkel szállították kórházba, és azóta gyakorlatilag semmit nem lehet tudni az állapotáról. 

Schumi balesete megrengette a világot. A rajongók már a baleset utáni napokban a kórháza köré gyűltek, és „Keep Fighting Michael" feliratokat feszítettek ki az épület falára. Lélegzetvisszafojtva, egy emberként várják azóta is, hogy egy apró hírmorzsa érkezzen a bajnokról, de a teljes hírzárlat továbbra is tart. 

Az orvosi jóslatok szerint Schumi feltehetően sosem fog teljesen felépülni. Egyes pletykák szerint már nem is él.

Akik autóversenyzésre adják a fejüket, azok már egész fiatalon megfertőződnek ebben a rendkívül veszélyes és szenvedélyes sportban. Kicsi koruktól erre készülnek, sokan gokart versenyzőként kezdik, alig párévesen ülnek először autóba, és nagy álmuk a Forma–1. (Schumi fia, Mick például szintén nagy reménysége a sportnak, szóval a szenvedély öröklődik.)

Szerelem ez, egy életre szóló beteljesült, vagy beteljesületlen vágyakozás, ami ellen nem tudnak mit tenni. 

Sokan az életüket és a vérüket adják érte.

Emlékezzünk ma rájuk, és tiszteljük őket azért, amit elértek.

Szentesi Éva

Források: wikipédia, Formula.hu

A felső kép Bianchi búcsúztatóján készült a Hungaroringen. Halála után épp a Magyar Nagydíj következett. (Forrás: Getty Images/Dan Istitene)