„Öt évet adok ennek az aranyásónak. Nem méltó a királyi családhoz” – Fogadatlan prókátorok és indulatok a királyi esküvő körül

–

Az már önmagában elég volna a fehér felsőbbrendűségben szenvedőknek, hogy egy félvér lány kap előkelő helyet egy ennyire szorosan zárt világban, Európa legelőkelőbb famíliájában, de erre még rátett jó néhány lapáttal az, hogy Markle elvált nő, idősebb is a hercegnél, és nem derült ki róla, hogy mekkora formátumú színésznő (mert csak egy sikeres sorozatban szerepelt, és azelőtt jelentéktelen mellékszerepeket kapott). Az viszont már jóval kevesebbszer került szóba, hogy Los Angelesben nőtt fel, kommunikáció szakos diplomája van, feministának vallja magát, és rendszeresen felszólal nőkkel, illetve környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi ügyekben. Tavaly nyilatkozta az Elle magazinnak, hogy őt is rendszeresen érte hátrányos megkülönböztetés a bőrszíne miatt:

„A fekete szerepekhez nem voltam elég fekete, a fehérekhez pedig nem voltam elég fehér. Valahol mindig a kettő között maradtam, és sokszor emiatt nem kaptam munkákat.”

A bulvár világszerte gyártotta a családját érintő botrányokat (kínos apuka, haszonleső testvérek), de még olyan mém is szembejött velem a neten, amiben az anyja külsejével élcelődtek, hogy „nézzétek csak, ez a nigga lesz Erzsébet királyné rokona”. A hazai „újságíróknak” és „véleményvezéreknek” is megvolt a véleménye a királyi családba érkező új, szokatlan jövevényről. 

Én szombat déltől néztem a live streamet, és ordítva, bőgve szipogtam végig az esküvőt (amúgy is eléggé megfertőzött kedves barátnőm egy héttel korábbi mennyegzője), annyira megható és szép volt szerintem. Fogalmam sincs, hogy bírta ki ez a lány azt az óriási adrenalinsokkot, amivel az esemény járt. A fél világ nézte tévén keresztül a ceremóniát, de nekem önmagában az is elég lett volna, hogy maga Erzsébet királyné ül a fogadalom alatt a hátam mögött. Én tuti, hogy elájultam volna, de őt biztos rendesen felkészítették az egészre (vagy adtak neki egy lórugásnyi váliumot). A szertartást a canterbury érsek és a windsori tiszteletes celebrálta, de Meghan Markle tiszteletére odautazott Chicago püspöke, Michael Curry tiszteletes is, aki gyújtó hangú beszédben szónokolt a szeretet és a szerelem erejéről (ITT visszanézhetitek).

Ezután több Facebook-oldalon olvastam olyan kritikákat és hozzászólásokat, hogy „a chicagói pap ellopta a show-t”, és „egyébként is mit keres egy feka a királynő templomában?”, meg „nem illik ilyen stílusban prédikálni isten házában, pláne nem egy esküvőn”, „szimpla bunkóság volt ez a paptól, nem tetszett a királynőnek sem”. Nem tudom, bárki belelát-e a királynő (vagy a Jóisten) fejébe – mert szerintem senki –, de ha a királynőnek (vagy a Jóistennek) nem tetszik valami, azt majd jól nem engedélyezi, valószínűleg a frigyre sem adta volna az áldását, ha kifogása volna „ezekkel a hangos fekákkal” szemben. 

Továbbá lehet kritizálni Markle ruháját (amúgy én is másmilyet választottam volna, de az is tény, hogy ez most nem az én esküvőm volt, hanem az övé, és ő tudja, milyen ruhában akarja kimondani a boldogítót), a pap szenvedélyességét, lehet megjegyzést tenni a „kis vörös” borostájára (by the way, azt is maga Erzsébet engedélyezte). A  kommentszekcióban elhangzott csúcs azonban az volt, hogy a Stand by me helyett miért nem a Gold Digger* című számot énekelte a kórus, mert igazából az illett volna ehhez a szerintük nyilvánvaló érdekházassághoz. 

Amúgy persze hogy „minden nő egy büdös kurva, aki gazdag faszihoz megy,” de legalábbis egy élet nem elég ahhoz, hogy levakarja magáról ezeket a megjegyzéseket, bármit is csinál. 

Egyszer egy nagyon tehetős barátom azt válaszolta valakinek, hogy „amúgy meg a pénzem és a hatalmam is én vagyok, ezeket nem lehet rólam leválasztani, mert mindenért megdolgoztam, szóval nem zavar, ha egy nő ezt is nézi, ha velem randizik”. 

Egyébként az esküvőn az első padsorban volt egy szabadon hagyott hely Vilmos herceg mellett, azért, mert a második, fentebb lévő sorban ülő királynő elé nem illik a protokoll szerint senkit sem ültetni. Az üres hely napokig foglalkoztatta az embereket, mert  sokan azt feltételezték, hogy a néhai Diana hercegnő tiszteletére hagyták úgy. Harry édesanyjáról több ízben valóban meg is emlékeztek, Meghan az ő aquamarin gyűrűjét viselte a ceremónia utáni fogadáson, illetve a csokor is Lady Di kedvenc virágaiból készült. Ha a Szívek királynője jelen lehetett volna kisebbik fia menyegzőjén, biztos boldog lett volna minden pillanatban.

Apám gyakran emlegette nekünk kiskorunkban, hogy „Fogadatlan prókátornak gólyafos a jutalma” – főleg akkor, amikor az ő intelmének vagy akaratának nekiszegülve próbáltuk megvédeni egymást valamilyen csínytevésünkben. Azt hiszem, egészen eddig a pillanatig nem jöttem rá, miért éppen gólyafos lett volna a jutalmunk. Fogadatlan prókátorok, kéretlen véleményezők persze mindig is voltak, vannak és lesznek. De mélyen tisztelt, rosszmájú embertársaimnak ezúton üzenném, hogy a királyi családnak nincs szüksége az ő kedves védelmükre, viszont nem árt vigyázni a fejük felett elrepülő gólyákkal, nehogy a nyakuba zúduljon egy nagy adag fehér trutymó, mert pont olyan állagú lesz, mint az ő keserű epéjük. 

Szentesi Éva

*Gold Digger: aranyásót jelent, azaz olyan nőre használják ezt a szlenget, aki érdekből (pénzért, lehetőségekért) fekszik le férfiakkal, vagy megy hozzá feleségül.

Kiemelt kép: Getty Images/ Jane Barlow - WPA Pool