Zajlanak a Brexit-tárgyalások, közben már az egész várost elárasztották a karácsonyi dekorációk, és az időjárás mellett sem lehet elmenni szó nélkül, de mindezeken úgy emelkedett felül Harry herceg és az amerikai színésznő Meghan Markle eljegyzési híre, mint a Télapó szánja a sarki fényen (igen, mindennap Mikulásos történetet olvasok Barninak).

A brit sajtó ontja magából a híreket az újdonsült párról, miközben a szigetország derék politikusai éppen Brüsszelben szembesülnek a számukra teljesen ismeretlen anatómiai jelenséggel, az izzadás fogalmával, és próbálják menteni a menthetetlent. Hogy melyik esemény lesz nagyobb hatással a hétköznapi emberek sorsára? Hát, nyilvánvalóan nem a cuki szerelmi történet, mégis jólesik fellélegezni kicsit a sok borzalmas hír közepette, és örülni számomra teljesen ismeretlen emberek boldogságának.

Ha az engem régóta ismerő embereket megkérdezitek, hogy mi az első tíz tulajdonság, ami eszükbe jut rólam, akkor tuti, hogy a „romantikus” nem lesz benne. Bár aki csak azóta ismer, amióta találkoztam Mártonnal, az talán a nyolcadik helyre teszi, de amúgy tényleg nem vagyok az a fajta, aki idegesítően elnyújtott, búgó hangot ad ki egy jól sikerült esküvői kép láttán, vagy tíz percig rázza a csuklóját, ha meg tudja, hogy XY összejött Z-vel. Ennek ellenére be kell vallanom, hogy három napja széles mosollyal kattintgatok mindenre, ahol feltűnik Harry az ő összetéveszthetetlen vörös hajával és Meghan, akit én még mindig Rachel Zane-ként azonosítok a Suits című sorozatból, aminek kigugliztam a magyar címét, de nem vagyok hajlandó leírni, mert annyira rossz.

Egyszerűen imádom ezt a sztorit. Hogy az örök lázadó, a királyi család számára sok fejtörést okozó hercegnek egy barátja egy bulin bemutatja a nála három évvel idősebb, elvált, feminista, amerikai színésznőt, összejönnek, fél évig teljesen titokban tartják a kapcsolatukat (számomra ez a legnagyobb rejtély, hogy ezt hogy menedzselte ezt két ismert ember, de állítólag az egész királyi család falazott nekik), majd másfél év után eljegyzik egymást.

Izgalmas figyelni azt az átalakulást, amin a monarchia keresztülmegy, ahogy egy teljesen másfajta képet fest a királyi családról, annak szerepéről az új generáció élükön Vilmossal és Kate-tel, amelyhez most csatlakozik Harry és Meghan is.

Tetszik, ahogy Harry nekiment a brit sajtónak, amikor napvilágra került a kapcsolatuk, és persze a bulvár azonnal elkezdett foglalkozni választottja bőrszínével. Persze nem eget rengető változások ezek, de én szentimentálisan hiszek abban, hogy minden egyes szemléletformáló cselekedet számít. Pont ezért nagyon kíváncsi leszek arra, hogy ha ez egy hosszú és gyümölcsöző házasság lesz, akkor miként változik az a kőbe vésett szabály, hogy a királyi család az egész társadalmat összefogó erő, amelyik politikailag teljesen semleges, és semmilyen állásfoglalást vagy véleményt nem fogalmazhat meg, ezekben a kérdésekben.

Nyilván William és Harry ebben nőtt fel, Meghan Markle viszont egy teljesen más kulturális háttérrel érkezik ebbe a közegbe. Neki egy éve még teljesen természetes volt, hogy megfogalmazza álláspontját az elnökválasztással kapcsolatban, hogy politikai nézeteinek megfelelő könyvet promotáljon az Instagram-oldalán, hogy az ENSZ női konferenciáján nyíltan feministának vallja magát, akinek az egyenjogúságért folytatott harc igazi szívügye. Ő egy színes bőrű anya és egy fehér bőrű apa lányaként már gyerekként szembesült azzal, hogy az édesanyját a bébiszitterének nézték, csak azért, mert egy alapvetően fehérek lakta környéken éltek, hogy miként élte meg a bőrszínével kapcsolatos támadásokat, és hogyan próbál küzdeni az őt övező sztereotípiák ellen. Most viszont bele kell simulnia a monarchia elavult szabályrendszerébe, aminek adaptálása azzal kezdődik, hogy rögtön fel is adta színészi pályafutását, ami talán most indult volna be igazán, és kilépett abból a sorozatból, aminek az ismertségét köszönheti.

Vajon miként tudja képviselni a politikai semlegességet ezután úgy, hogy ő egyáltalán nem semleges a politika iránt?

Miként tudja megtartani a személyiségét és a kulturális hátterét ebben a modoros, illemszabályokkal és hagyományokkal operáló rendszerben?

Persze az is nagyon érdekes, hogyan kérték meg a kezét (sült csirke evése közben, letérdelve) meg milyen ruhát viselt az első közös interjú alkalmával (zöldet), mikor és hol lesz az esküvő (jövő májusban Windsorban a Szent György kápolnában), hol fognak lakni (egy két hálószobás kis házikóban a Kensington palota területén), de azért szerintem sokkal izgalmasabb kérdés, hogy az elkerülhetetlenül nagy nyilvánosságnak örvendő (?) házasságuk milyen hatással lesz a brit társadalomra. Mert azért az elfogadásról, egyenlőségről, toleranciáról és a kulturális sokszínűség előnyeiről még mindig van mit tanulni. Főleg a Brexit-tárgyalások közepette.

Szóval ez a hír valószínűleg gazdaságilag és politikai nem olyan releváns, mint a napjainkban tartó válságok, sokkal több cukormázzal van leöntve, mint a boltok polcaink sorakozó karácsonyi sütemények, de nekem valahogy mégis édesebb a reggeli kávém, amikor az ő képük jelenik meg a hírfolyamban, mint az „elgázolta, megerőszakolta, lefejezte” tartalmak. Mert hát csak jobb szeretni, mint háborúzni!

Pásztory Dóri

Kép: A királyi család hivatalos Instagram-oldala