–

Nem egy kő gördült le a szívemről, hanem egy komplett Atlasz-hegység, amikor kiderült, a gyermekeimet épp farsang idején viszi el az apukájuk nyaralni. Így nemcsak hogy megúszom a szokásos évi kínszenvedést a jelmezekkel, de ennek köszönhetően valószínűleg májzsugorom sem lesz. Még.

Amúgy imádok beöltözni, rajongok a jelmezekért, a nővérkés szettem, a térdzoknis iskoláslány outfitem és a domina szerkóm is – szűk körben ugyan, de – mindig nagy sikert arat. Csak ez a hülye farsang ne lenne! Amíg a gyerekek az óvodában, meg az általános iskola alsóbb osztályaiban tolták, addig sem volt a történet egy zökkenőmentes fáklyás menet. A lányomat még bele tudtam bűvölni az egyszerűbb jelmezekbe, de a fiam sajnos örökölte tőlem a makacs fejjel együtt a szélforgó szeszélyt is. Így esett, hogy a hétfőn megálmodott Batman jelmezt kedden kalózkapitányra faraghattam át, hogy aztán szerdán mégis inkább tigrisre alakítsam. De mielőtt az utolsó csíkokat is rávarrtam volna az eredetileg denevér, de aztán inkább Salazar gúnyára, kiderült, hogy inkább pöttyök kellenének, mert hogy ő lesz a cuki katica, hogy legvégül, pénteken egy talpig fegyverben pompázó testőrt kísérjek a zsúrba, mert időközben valaki (tévesen) felvilágosította, hogy a katicák mind lányok. Hogy mindeközben masszívan szaporodtak az üres üvegek a kamrában, azért ezek után, úgy érzem, senki nem tehet a szememre hányást.

Azt gondolná az ember, hogy az idő előrehaladtával legalább a gyerekesnek ítélt farsanggal járó kihívások szelídülnek, de csak akkor gondolja, ha nincsenek gyerekei. Felső tagozatban ugyanis az lesz a dili (és itt most nem a dolog mókafaktorára utalok, hanem a konkrét pszichotikus jelenségre orvosi értelemben), hogy az osztály együtt öltözik be valaminek. Éljen, megy is a kis milliárd kör-e-mail a szülői levelező csoportban az ötletekről, ami – ahogy az lenni szokott – hamar bősz személyeskedésbe torkollik. És miközben Kovács apuka és Szabó anyuka lemeccseli, hogy mégis, kinek a kurva anyja, addig szerencsés esetben a farsang is lezajlik, ha nem is zökkenőmentesen.

A farsangnak azonban nemcsak a jelmezek feletti káosz és háború az egyetlen kötelező tartozéka, hanem a fánk is. Annak ellenére, hogy kifejezetten szeretek tésztát dagasztani, ha az egész hetet az ünnepi ruhák fabrikálásával töltöttem, a hátam közepére kívánnám, hogy még azzal is kelljen vacakolnom.

Éppen ezért ajánlom minden, tisztességben megőrült anyukának, hogy inkább készítsen churrost, méghozzá három okból. Egy: pikkpakk megvan. Kettő: mivel mindenki más a klasszik szalagos verziót tolja, a tiéd az instán is extravagánsabban fog kinézni. Három: a gyerekeknek tök mindegy. Esküszöm, ezt a fajtát is legalább olyan lelkesen be fogják csókolni, vagy ne legyen a nevem Fiala Borcsa.

A churros tésztájához egy lábosban keverj össze másfél bögre vizet, másfél bögre liszttel, egy fél kiskanál sóval, egy kanál cukorral, egy kanál olívaolajjal, majd melegítsd össze az első buggyanásig. Tedd félre, amíg egy mély edényben, mondjuk wokban olajat hevítesz. Amikor az olaj megfelelő hőmérsékletű lett (ezt úgy tudod ellenőrizni, hogy beleszórsz egy csipet tésztát vagy zsemlemorzsát, és amikor buzgón sisteregni-sülni kezd), akkor indulhat a bulivonat! Egy masszívabb zacskóba (én egy IKEA-s uzsonnás tasakot használtam) kanalazd bele a masszát, óvatosan vágj az egyik csücskére lukat, majd nyomj kábé tízcentis kígyókat az olajba, egyszerre négyet-ötöt maximum. Süsd aranyszínűre pár perc alatt úgy, hogy félidőben megforgatod. A fánkokat tedd papírtörlőre, hogy leitasd róluk a felesleges zsírt, majd forgasd bele fahéjjal összekevert cukorba.

A churroshoz közben kétféle mártogatóst csináltam. A csokiszószhoz egy tábla keserű csokoládét kockákra törtem, beletettem egy üvegtálba, ráöntöttem tejszínt és bedugtam két percre a mikróba, a végén alaposan átkeverve, hogy csomómentes legyen. A  karamellakrémhez a vajkaramellákat kibontogattam a papírkájukból, ugyanígy megküldtem egy löttyintésnyi tejszínnel, mikró, két perc, vagy tán három is volt, buzgó kevergetés és helló.

Mindenkinek zökkenőmentes farsangozást és kellemes fánkozást kíván,

 

Fiala Borcsa

A kiemelt kép a szerző tulajdonában van