Mitől szalagos a fánk?

Pufók, gömbölyded és omlós. Puha tésztájánál aligha találni jobbat. Ma már készül négyzet formájú, kekszes eperkrémmel töltött, cukormázas-díszes, és ha kell, robbanócukorkás vagy SpongyaBob Kockanadrágos is.

Lenyűgöző a kínálat, ha fánkról van szó, én mégis jobb szeretem a hagyományosabbakat. A legjobb szerintem az egyszerű baracklekváros (ha igazán kirúgok a hámból, jöhet egy csokis), pont, mint gyerekkoromban. Persze ahhoz a lekvárnak is éppoly prímának kell lennie, mint a tésztának. Úgyhogy, ha kiszámolnánk a „jó fánk” bruttó elkészülési idejét, adjuk még hozzá a lekvár befőzési és/vagy beszerzési idejét is. (Csak viccelek, ne tegyétek.) De mindenképp szerezzetek be hozzá házi lekvárt, nagyságrendekkel finomabb lesz.

Nem véletlen, hogy régen úgy hitték a népek, hogy a fánk valamiféle mágikus varázserővel bíró elemózsia. Farsangkor még az állatok is kaptak belőle!

Úgy tartották, ha belekeverik a jószágok eledelébe a porrá zúzott fánktörmeléket, egészségesek lesznek egész évben. Sőt, az egész ház ezt fogyasztotta – a disznóhús és a kocsonya mellett –, mindezt a gazdagság és jó szerencse reményében.

Itthon hagyományosan szalagos fánk készül farsangkor, ezt a nevet a fánk derekán körbefutó aranyló sávról kapta. A tökéletes szalagos fánk arról ismerszik meg, hogy sütéskor annyira felpuffad a tészta, hogy nem merül el teljesen az olajban. Ahogy átforgatod egyik oldaláról a másikra, úgy keletkezik ez a csodaszép csík a derekán. Persze „szalagtalan” társai is finomak.

A zsíros, omlós, édes kelt tészta tele van energiával, mert mindent magába foglal, amire egy felnőtt, dolgos szervezetnek és léleknek szüksége van nagyböjt előtt a búskomor januárban. 

Ahány ház, annyiféle fánk készül ilyenkor, nem csak szalagos: rózsafánkok, herőce/csöröge, pampuska, dorongfánk, túrófánk, ördögpirula, talkedli/tarkedli, vagy más néven csehpimasz.

Hogy mi volt előbb, a fánk vagy a farsangi mulatság, azt nem tudni, ahogyan azt sem, honnan érkezett a recept. Egyet biztosan mondhatok: a dédnagymamám, aki 1911-ben született, és 103 évet élt, két világháború mellett annak is tanúja volt, hogy már gyerekkorában is fánkot sütöttek farsangkor. Ő maga ritkán sütött-főzött, de csörögefánkot addig készített, amíg csak élt.

Egy dühös pékné találta volna fel?

A XX. század elején biztosan volt már fánk is és farsang is. Egyes források úgy tartják, hazánkban a XIX. században jelent meg, akkor már a franciák és osztrákok is jegyezték az első fánkrecepteket. Franciaországban állítólag Marie Antoinette kedvence volt az omlós, puha lekváros tészta, amit egyszer egy álarcosbálban kóstolt, és rögtön megszerezte a receptet, majd sebtiben a cukrászmesteréhez vitette, hogy onnantól kezdve „fánkban ússzon” a palota.

Egy ennél kevésbé valószínű, ám annál romantikusabb elképzelés szerint Franciaország dauphine-ja – egy álarcosbál forgatagát kihasználva – kiszökött a palotából, majd egy utcai árusnál vásárolt beignet-t (francia fánkot). Azonnal beleszeretett az édességbe, ezért másnap magához hívatta az árust, és megvásárolta a receptet.

A fényűző hóbortjai miatt csak „Madame Deficitként” gúnyolt királynéról nehezen tudom ezt elképzelni, ahogy azt is, hogy nem alakult ki azonnal lincshangulat, amint meglátta őt valaki az utcán.

Egy másik történet szerint Bécshez köthető a fánk „feltalálása”. Cecilia Krapfen és férje, Bécs egyik legfelkapottabb pékségét üzemeltették, ahová dőltek a vendégek. A városi legenda szerint a pékné férje halála után egyedül vitte tovább az üzletet, és nagyon nehezen bírta az iramot egyedül.

Egy alkalommal felbőszítette Frau Krapfent egy reklamáló pimasz vendég, az asszony pedig fogta, és idegességében a vevő arcába vágta a kelt tésztát. A tészta célt tévesztett, és a forró olajban landolt.

Az osztrákok szerint ennek a szerencsés véletlennek köszönhető a fánk megszületése, amit németül valóban Krapfennek hívnak.  

 

Hogyan készül a fonott fánk?

A klasszikus baracklekváros fánk felpántlikázott, modern verzióját hoztam el most nektek Szabadfi Szabolcs („A pék”) receptjét követve. Az eredetit Borbás Marcsival készítették el a műsorában, ezt ITT tudjátok megnézni. A fánk különlegességét az adja, hogy virág formájú. A technika nem könnyű, el kell találni az ideális tésztaállagot ahhoz, hogy fonható legyen. Minél finomabb a liszt, annál nyúlósabb, ragacsosabb lesz, s így a tésztát is nehezebb kezelni, de nem lehetetlen. Én első alkalommal egy extra finom liszttel készítettem, ezért elég jól sikerült.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
2-2,5 dl tej
2 dkg élesztő
5 dkg narancsos cukor
3 tojássárgája
1 teáskanál só
0,5 dl rum
6 dkg szobahőmérsékletű vaj

A sütéshez
1 liter olaj

Szabadfi Szabolcs szerint a fánk legnagyobb ellensége… a huzat! Fűts be rendesen a lakásba, keress egy bombabiztos meleg helyet, és indulhat a tésztagyúrás. Ha ezzel megvagy, morzsold bele a friss élesztőt a langyos tejbe. Ha megkelt az élesztőd, mehet bele három tojássárgája és a liszt is (ezt előtte szitáld át). Add hozzá a narancsos cukrot (reszelj narancshéjat a cukorhoz, de lehet készen is kapni a boltokban), pici rumot (ettől nem lesz olajos majd a tésztád), és kezdd el összecsipkedni, összegyúrni a hozzávalókat.

Én, amikor megpróbálom a kelesztést meghackelni

Amikor ez megtörtént, és kaptál egy jó ragacsos masszát, add hozzá a vajat is, és dagaszd tovább. Amikor már szép selymes, hólyagos a tészta, és kezd elválni a tenyeredtől, ideje eltenni a melegbe negyvenöt percre (vagy egy órára), hogy megkeljen.

Megeshet, hogy továbbra is ragacsos a tésztád, de ne ess pánikba: még van rá esélyed, hogy finom fánk süljön belőle – a formázás viszont extra nehéz lesz így.

Ha megkelt a tészta, szaggasd kis gömbökre, fedd le egy konyharuhával, és pihentesd tizenöt percig a melegben. Majd jöhet a virágformázás!

Első próbálkozásom fánkvirágra (oké, azért ezt még gyakorolni kell)

A kis gömbökből először gyúrj egy hüvelykujjnyi vastagságú, másfél arasz hosszúságú rudat. A rúdból köss egy laza hurkot, akkorát, hogy át tudd majd húzni a maradék tésztát rajta. Ha ezt az eredményt kaptad, jó úton jársz, hogy legyen egy virágformájú fánkod. Mielőtt bő olajban kisütnéd, tedd el pihenni kábé fél órára–negyvenöt percre. Az eredmény jó nagy adag szerencsével így fog kinézni: 

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Szőcs Lilla (@lillaszocs) által megosztott bejegyzés

 

Megőrülsz, megvadulsz, olyan finom: túrófánk

Ha esetleg elvettem volna a kedved az előző recepttel a fánksütéstől, a következővel garantáltan visszahozom. Ez a recept vetekszik a hagyományos szalagos fánkkal. 

Hozzávalók: 

500 gramm túró
100 gramm porcukor
250 gramm finomliszt
3 db tojás
1 csomag sütőpor
1 csipet só

Ha még soha életedben nem készítettél fánkot, és szeretnél bókokat bezsebelni, inkább ezzel kezdd.

Nagyon gyors, egyszerű és finom.


Első lépésként keverd ki a túrót, a cukrot, és a tojást, majd add hozzá a lisztet, a sütőport és egy csipet sót. Én még egy kis citromhéjas cukrot is tettem bele – biztos, ami biztos alapon. Ha nehezen áll össze a tészta, nedvesítsd meg a kezed, így könnyebben össze tudod dolgozni a hozzávalókat. Csipkedj belőle diónyi méretű darabokat, és formázz belőlük golyókat, amiket süss ki bő olajban – és kész is!

Kínálhatod fahéjas cukorral – ez esetben a már kész golyókat hempergesd meg fahéjas cukorban. Jól passzolnak hozzá a fanyar lekvárok, például ajánlom hozzá Tóth Flóra kivis receptjét – ITT találod meg.

Jó étvágyat mindenkinek!

Szőcs Lilla

A képek a szerző tulajdonában vannak