Jókuti András: „Belső világútlevelem van” – Hello, WMN! – Bemelegítés
A júniusi Hello, WMN! estünk témája: hogyan és miért utazunk – kívül és belül? Mi motivál az indulásra, a megállásra és a hazatérésre? Mit viszünk magunkkal, és mit hozunk magunkkal? Hogyan mélyül a személyiség minden utazással, minden megismert kultúrával és társadalommal? Előítéleteink és kultúrsokkjaink. Az utazás, mint gazdagító tényező – és az utazás, mint a töltekezés, stresszoldás, a relax forrása. Élet külföldön, és utazás egy „kapcsolaton belül". Mitől válik egy külső utazás belső utazássá? Ezekre is válaszolnak a bemelegítő kérdésekre az est főszereplői, elsőként Jókuti András, Világevő.
–
1. Milyen szempontok alapján választasz magadnak úti célt?
Az utóbbi sok-sok évben már szinte kizárólag gasztronómiai szempontok alapján választok, persze a helyszínen azért nemcsak az evés, hanem a kultúra- és az egyéb élmények is érdekelnek. Európán belül azért előfordul kivétel, de tengeren túlra csak ételért és étteremért megyek (tavaly öt kontinensen jártam így).
2. Milyen típusú utazó vagy?
Ha nem kéne a világ legjobb éttermeibe gyakran sok hónapos szervezéssel asztalt szerezni, akkor rávágnám, hogy spontán, így inkább azt mondom, hogy végtelenül optimista-, és a végletek embere. A maximális luxust és a hátizsákos üzemmódot is ki tudom élvezni, vannak spontán túráim, és nagyon megtervezettek is. De a kaland, a bizonytalanság, a felfedezés kell bele mindig.
És számomra is újdonság még, hogy családi szempontok alapján válasszak, még az sem teljesen kizárt, hogy egyszer még egy all-inclusive resortba is eljutok...
3. Mi az a három dolog, amit mindig magaddal viszel, bárhova mész?
Mivel semmilyen útikönyvet, térképet, noteszt nem használok, ezért létfontosságú a mobilom (és a hordozható töltők hozzá), ex-vízilabdásként az úszógatyám jön velem akár az Északi-sarkra is, és a világevés kiegészítő sportága: a futás, ezért a futócuccom.
4. Mi volt a legemlékezetesebb kultúrsokkod?
Szerencsére állandóan érnek ilyenek, de épp ez is a célom, hogy újat, máshol nem átélhetőt tapasztaljak. Ahol mindig garantáltan megkapom ezt, hiába tértem már vissza sokadszor, az Japán, a legnagyobb kedvencem, ahol mindig marad egy bizonytalanság, soha nem értem teljesen, csak kapkodom a fejem... és élvezem.
5. Mitől válik egy külső utazás belső utazássá?
Ha nem válik azzá automatikusan, akkor már rég baj van a befogadóval (velem).
Belső világútlevelem van. Mindenhova maximális nyitottsággal és kíváncsisággal érkezem meg.
Ez egyben garancia arra is, hogy nem érhetnek kellemetlen élmények, maximum szokatlanok. Azért megyek, hogy újat lássak, és közben engem is formáljon.
Fotó: Szűcs Mátyás
Jókuti András Világevő blogját megtaláljátok ITT, Facebook oldalát pedig ITT.
Egy hosszabb interjút is olvashattok vele, melyet korábban D. Tóth Kriszta készített vele.
