–

Hogy mit találna ma itt Szent Gergely? Nos, kicsit talán megfáradt tanárokat, nehézkes oktatásirányítást, a tanulást nem szerető diákokat, nem megfelelő infrastruktúrájú iskolákat… Akaratlanul is arra gondolok, mit szólna ezekhez a dolgokhoz az, aki egész életét az emberek életének jobbá tételének, a szegények megsegítésének, a kereszténység megerősítésének szentelte? Biztosan nem örülne annak, amit látna. Felvetődött bennem: mit tehetnénk annak érdekében, hogy valahogy átmentsük az ő örökségét, és tovább is vigyük azt? Hogyan tudnánk mi, pedagógusok egy kicsit megidézni az ő szellemiségét, és olyan lelkesedéssel, teljes elköteleződéssel tenni a dolgunkat, ahogy ő tette?

1. Ne végezzünk félmunkát!

Bármit is csinálunk, teljes erőbedobással és lelkesedéssel tegyük! Nem végezhetjük ímmel-ámmal a munkánkat, hiszen a gyerekek ezt megérzik, és ők is megelégszenek a minimális teljesítménnyel.

Ha mi magunk nem mutatunk lelkesedést a munkánk iránt, akkor a gyerekektől sem várhatjuk el, hogy ők viszont a maximumot nyújtsák.

2. Ne a körülmények határozzanak meg minket!

Lehet, hogy kevés a fizetés, kevés a kréta, kicsit kopott a pad, és izzó nélküli a projektor, nekünk akkor is fel kell találnunk magunkat, hogy valamilyen módon átadjuk a tudást. Nem takarózhatunk mindig azzal, hogy mi nincs, inkább abból gazdálkodjunk kreatívan, ami van. Ha alaposan körbenézünk, rengeteg dolog van, amit fel tudunk használni a cél érdekében.

3. Ne higgyük magunkat mindenhatónak!

A szerénység és alázat talán mára elcsépelt szavakká váltak, de ugyanolyan értékkel bírnak, mint évezredekkel ezelőtt. Azért, mert mi állunk a katedrán, nem feltétlenül mi vagyunk a legjobbak és a legokosabbak. Hisz egy osztály együtt mindig okosabb, mint egy tanár önmagában. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez nincs így, de előbb-utóbb be kell látnunk, hogy mi is emberek vagyunk, néha hibázunk, és mindig van hova fejlődni.

4. Elhivatottság mindenek előtt

A mi hivatásunk: misszió! Igen, egy önként vállalt, negyven éven át tartó misszió, amit csak addig lehet művelni, amíg tart a lelkesedés, és a célba vetett hit. Félgőzzel, kiégve, csak azért csinálni, mert nincs más, és biztonságot nyújt a közalkalmazotti szerződés… Hát, így nem lehet. Vagyis lehet, csak kevésbé eredményesen, mintha szívvel és lélekkel, teljes hittel tennénk.

5. A változtatás lehetősége bennünk van

Nincs egyetlen és igaz rendszer! Mindig mondogatjuk, hogy meg kellene változtatni a rendszert, mert tele van hibákkal, anomáliákkal, és sokkal jobban működne, ha másképp lenne. Miért is nem tesszük meg mi az apró lépéseket a munkahelyünkön? Ha arra várunk, hogy majd „odafent” megváltozik valami, és hirtelen „minden jó lesz”, akkor sokáig várhatunk. Én hiszek abban, hogy ezt nem is lehet sematizálva, egyetlen minta alapján, felülről megváltoztatni.

Magunknak kell egyénenként megtalálni a saját tanárságunkat, és azt követni.

6. Adjunk követendő példát!

Próbáljunk meg olyan értékek mentén élni, ami a gyerekek számára is példaként szolgál. Nem kell álszentnek lennünk, megjátszanunk a tanárt, hanem legyünk egyszerűen azok. És maradjunk mellette emberek is, mert abból nem lehet baj. Én hiszek abban, hogy ha mindannyian tesszük a dolgunkat, akkor előbb vagy utóbb valami meg fog változni, és elindul egy olyan folyamat, ami pozitívan viszi majd előre a világot. Itt nem feltétlenül nagy dolgokra és forradalmi tettekre gondolok, hanem apró, hétköznapi cselekedetekre. Mert tennünk muszáj, a mi érdekünk, hogy egy elfogadóbb, jobban működő hellyé varázsoljuk a Földet. Végül összegzésül egy idézet Szent Gergelytől, amit az egyik gondnokának mondott: „Hallottad, mi az akaratom, most rajtad a sor, hogy megtedd!'' – Hát, tegyük! Mindenki azt, ami az ő dolga, és úgy, ahogy tőle legjobban telik.

Balatoni József 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/dolgachov