Madonna says: „Fuck you!” – És addig jó, ameddig mondhatja
Nem állítanánk, hogy Donald Trump beiktatását mindenki egyöntetű elégedettséggel és nyugalommal nézte végig. Volt, akit aggodalommal töltött el a következő négy év képe, volt, aki (nyomdafestéket nem tűrő) hangot is adott az ellenvéleményének. De egy dolgot mindenképpen érdemes szem előtt tartani: az Egyesült Államok egy olyan ország, ahol igenis lehet hangosan véleményt nyilvánítani, ahol vannak fékek és van egyensúly, és ahol azért úgy találták ki a rendszer,t hogy egy ember önmagában ne élvezhessen teljhatalmat. Itt a tetteknek igenis van következménye. Szóval nem kell parázni. Horvát Sára írása.
–
Az Egyesült Államok egy amerikai-magyar férfi feleségeként, és szintén kétnemzetiségű gyerekek édesanyjaként erős érzelmi köteléket jelent számomra, hiszen hiába élünk itthon, akkor is a mindennapjaink fontos része. Ami most történik, üzenet nekem, mint nőnek, a férjemnek, mint demokrata szavazónak, és a gyerekeimnek is, akiket nyitottságra és elfogadásra nevelünk. Nem értek egyet a heisnotmypresident hashtaggel, és azokkal, akik amerikaiként nem fogadják el Trumpot az elnöküknek. Ez a rendszer, ezt kell szeretni: Donald Trump lett az Egyesült Államok 45. elnöke. Pont.
Amikor Donald Trump első elnöki beszédét tartja a CIA főhadiszállásán, mögötte a falon ott van a 117 csillag, mindegyik egy életet jelent, amely a hazát szolgálva ért véget. Okos politikai húzás, békejobbot nyújt az egyik szervezetnek, amelyet megsértett a kampány során. Vagy talán inkább nyújthatna, hiszen a beiktatási bál kedvező FOX News közvetítésével kezdi, majd elkanyarodik a CIA felé, azt mondja „szeretlek titeket, senki nem áll jobban mögöttetek, mint én”, majd halad tovább önmaga irányába, és elmondja, hogy soha senki nem szerepelt még annyiszor a TIME magazin címlapján, mint ő.
Mindeközben százezrek tüntetnek – épp ellene. És nem csak ott, Washington DC-ben, hanem Bostonban, Los Angelesben, New Yorkban, az Antarktiszon, Párizsban, Berlinben, Londonban, mindenhol tömegek.
A helyzet pikantériája, hogy Washingtonban ezúttal sokkal többen vannak, mint egy nappal azelőtt, a beiktatáson.
A Women’s March, vagyis a Nők Menete Trump kirekesztő, alapvetően a női jogok ellen irányuló megjegyzései ellen, de minden kisebbség mellett áll ki, és azt mondja: „Itt vagyunk, figyelünk, ez az első figyelmeztetés”. Számos celeb menetel, sőt: beszédet is mond, köztük Madonna is, aki – a CNN közvetítőit alaposan zavarba hozva – nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illeti azokat, akik azt mondják, ennek semmi hatása nem lesz. A tömegben feltűnő művészek, hírességek között egyébként ott van Cher, Van Jones, valamint Scarlett Johansson és Alicia Keys is, akik szintén felszólaltak, John Kerry, John Legend, Chrissy Teigen... a lista illusztris és hosszú.
Sokan vonulnak utcára, és ami még ennél is fontosabb, sokan hallatják a hangjukat. Azaz gyakorolják az egyik legalapvetőbb jogukat. A néha oly patetikusnak hangzó Első Kiegészítés, amely a szólás-, vallás- és sajtószabadságot garantálja, az amerikai lét egyik fundamentuma, amely gyermekkorától nyilvánvalóvá teszi az egyénnek, hogy a sajtóval nem babrál az állam, és senki nem félemlíthető meg, vagy szenvedhet hátrányt azért, amilyen véleményt képvisel, vagy amilyen vallást gyakorol.
Viszont amíg az elnök uszít, mindig lesz olyan elégedetlen tömeg, amelyik erre mégis alkotmányellenes tettekkel reagál: horogkereszteket fest falakra, fejkendőket tép le, afro-amerikaiakat aláz meg a nyílt utcán, melegeket nem szolgál ki az éttermében.
És a szép az, hogy mindig – és ebben bízom a legjobban – mindig lesz olyan tömeg, aki ez ellen fellép, nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is.
Felhívja a képviselőjét, ír a kongresszusnak, petíciót nyújt be a szenátusnak, vagy ott helyben tesz rendet. Vagy vonul.
Tényleg legyen ez az első figyelmeztetés, ne egy első felháborodás, ami elhalkul, elkényelmesedik, ahogy azt megszoktuk. Az Amerikai Egyesült Államokban a tetteknek ugyanis VAN következménye: ha az egyetemen leszedik egy lány fejkendőjét, akkor nemcsak 249 társa kíséri másnap órára tiltakozásul, hanem felfüggeszti az elkövetőt az egyetem. Ha egy rendőr rasszista megjegyzést tesz egy afro-amerikaira, akkor azonnal kirúgják a munkahelyéről is. Vannak általános értékek, amelyek politikafüggetlenek, és amik kiirthatatlanok.
Nem lehet bármit megtenni.
Így volt ez akkor is, amikor demokrata elnök volt, ami tradicionálisan egyet jelent a Második kiegészítés (mely a szabad fegyvertartáshoz való jogot rögzíti) adta jogok ellenzésével, vagy a Nixon elnök alatti óriás tüntetésekkel, amelyek a vietnami háború ellen zajlottak, sokszor véres összecsapásokkal. Az elnök nem teljhatalmú, sőt. A fékek és egyensúlyok rendszere pont erre van kitalálva, az ellenőrzés körbejár. Az úgynevezett Executive Order – amelyet Trump első dolga volt aláírni – sem egy döntés, jelen esetben az ObamaCare megszüntetéséről. Hanem felhatalmazás (amelyet az igazságszolgáltatás még elmeszelhet) arra, hogy a Kongresszus gyakorlatilag szétszedje – a CNN megfogalmazásában „kibelezze” – ezt a bizonyos Affordable Care Actet, vagyis törvényt, hogy aztán új szavazással (esetleg) megszüntesse.
Az Egyesül Államok az a hely, ahol bízni lehet a gondosan kidolgozott törvényekben, és az ezt hangosan támogató népben. Ez az, amiért bárki lehet az elnök, jöhet bármilyen gazdasági válság, a társadalom alapértékei nem változnak, az olvasztótégelynek muszáj egymásra tekintettel lennie ahhoz, hogy az ország tovább regnálhasson.
Horvát Sára
Kiemelt kép: Getty Images/Theo Wargo