Majomfarok, marhagyomor és KFC csirke... ezt eszik a világ körül karácsonykor

–           

Mindenféle szentháromságok Európában

A lengyeleknek is van – úgymond – szentháromságuk. Míg nálunk a töltött káposzta a favorit, addig odaát céklaleves, sült hering és csuka kerül a gyomrokba. Hm... A német ízlés már egy lépéssel közelebb van a hazai ízvilághoz. Ott pontyot vagy sült libát tálalnak az ünnepekkor. A konyhaművészet alfájának és ómegájának számító francia gasztronómiában is libát esznek minden mennyiségben és minden lehetséges formában. Előételként libamájat, főételként aszalt szilvával töltött libát fogyasztanak. Természetesen egy-egy országon belül is hatalmas eltérések vannak ízvilágban, és minél változatosabb az éghajlata, annál gazdagabb a recepttáruk is. 

De nemcsak az ételekben térnek el a szokások, hanem abban is, hogy például ki hozza az ajándékokat. A franciáknál Papa Noel, míg a briteknél Father Christmas (vagyis: a Mikulás). Spanyolországban, Mexikóban a három napkeleti királyok. A családok szokásaira egyeseknél a vallási tradíciók hatottak, míg másoknál a fogyasztói társadalom.

Épp ettől annyira érdekes, sőt sokszor mulatságos, hogy ki, mit tesz ilyenkor az asztalra, és milyen tradíciók övezik mindezt. A lista a végtelenségig bővíthető, úgyhogy én most a teljesség igénye nélkül, a számomra vagy inkább a gyomrom számára legérdekesebb országokat emeltem ki. 

Kurisumasu keiki, avagy magányos szívek tortája 

Mivel az ország vallási szokásainak elenyésző hányada – egy-két százaléka – vallja magát kereszténynek, a karácsony nem igazán vált a japán kultúra részévé. Ettől függetlenül mégis ünneplik, csak teljesen más szerepet tölt be az ő életükben, mint nyugaton.

Nagy általánosságban elmondható, hogy a japán emberek valahogy úgy tekintenek a karácsonyra  – írja a Japánspecialista bloggere – mint mi a Valentin napra. A két ünnep náluk sokkal több ponton hasonlít egymásra, mint amilyennek elsőre tűnik; mindkettő a szeretet ünnepe, az áruházláncok profitálnak belőle a legtöbbet, és nem jó érzés egyedül tölteni. Ez utóbbi kint sokkal-sokkal, nagyobb súllyal esik a latba, mint itthon. Japánban ugyanis olyannyira konzerválódtak a tradicionális női-férfi szerepek, hogy kifejezetten cikinek számít, ha a szentestét egyedül töltöd. Ezért december 24, és az azt megelőző napok arról szólnak, hogy partnert találj magadnak a nagy estére, vagy legalább összehozz egy csaj/kanbulit.

Az ünnepi vacsora is a fogyasztói társadalom szellemében fogant meg, ami nem más, mint egy hatalmas bödön KFC karácsonyi kosár. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a hetvenes években a KFC elindította a szigetországban Karácsonyra Kentuckyt! kampányát, és olyannyira összefonódott a márka az ünnepekkel a közgondolkodásban, hogy végül az ünnepi tradíció részévé vált. Mindez fordítva is igaz, nagyon nagy szerepe volt abban a márkának is, hogy meghonosodjon ez az ünnep Japánban. Így nem csoda, hogy a mai napig ez az igazi karácsonyi vacsora számukra.

A másik meghatározó fogás már egy helyi különlegesség, ez pedig a kurisumasu keiki (jelentése: karácsonyi torta). Ami nálunk a bejgli, az nekik ez a vaníliás piskóta alapú, habos, marcipánnal és eperrel díszített édesség. A nyolcvanas években a szentestét követő napokban az el nem adott tortákat, leárazták, hogy ne maradjon a cukrászok nyakán. Ennek nyomán azokat a nőket, akik 25. évüket betöltötték, és nem keltek még el, a vaníliás torta nyomán kurisumasu keiki-nek hívták. Mára már ez a kifejezés szerencsére eltűnőben van…  

A hódító britek... és az a bizonyos puding

A briteknél az angolszász szokások szerint december 25-ére virradóra érkezik a Mikulás. Father Christmas leereszkedik a kéményen, és a kandalló fölé akasztott zoknikba teszi az ajándékokat, melyeket 25-én reggel bontanak ki. A gyerekek sokszor még pizsamában bontják ki az ajándékokat. A Mikulás is kap enni, a hagyományok szerint sok helyen húsos pitével és egy kis konyakkal várják a keksz és a tej helyett. Rudolfnak, a rénszarvasnak pedig sárgarépát készítenek ki. A hétköznapi szokásokat megbontva általában kései ebédet tartanak az ünnepekkor.

Az asztalra olyan fogások kerülnek, mint a gesztenyével töltött sült pulyka burgonyával és paszternákkal vagy a Christmas pudding, ami már az én bejglihez szokott gyomromnak kevésbé hangzik annyira ínycsiklandóan. E tradicionális karácsonyi desszert domináns ízei a kandírozott gyümölcsök, mazsola, különböző olajos magvak és a konyak. A gyarmatosítás során ezt a menüt vitték magukkal a britek.

Az angol királynő karácsonyi tévés beszéde a britek egyik legnagyobb ünnepi trademarkja, ezért amikor meghívnak vendégségbe, hogy közösen nézzétek, jobb, ha nem utasítod vissza. 

Mindeközben Amerikában és Ausztráliában...

...a pulyka és a pite is helyet kap az asztalon, ugyanakkor helyi fogásokkal bővítik a kínálatot. Míg Ausztráliában ilyenkor van a legmelegebb, így gyakori, hogy kerti sütögetéssel ünneplik a karácsonyt. Ezzel szemben az amerikaiak felturbózták picit az alapreceptet. Ők sült pulykát esznek áfonyaszósszal lelocsolva, húsos- vagy sütőtökös pitét, aztán gyömbér sütit is, hozzá almabort és tojáslikőrt isznak.

Feliz Navidad a konyhában

Ha valamit imádok, az a kultúrák és ízek keveredése a gasztronómiában, éppen ezért alig vártam, hogy a latin-amerikai konyhából inspirálódhassak. A gyarmatosítás hatása itt is nyomot hagyott a menükön, de a sült pulyka és gyümölcskenyér mellett bőven van még tér a helyi különlegességeknek.

Mexikó – Japánnal ellentétben – nagyon erős katolikus hagyományokkal rendelkezik, ennek megfelelően a hívők már december elején tiszteletüket teszik a Guadelupe-i Szent Szűz előtt. A szentestét megelőző hetek pedig folyamatos ünnepléssel telnek, aminek a betlehemi játékon és a gyertyagyújtáson kívül az is a része, hogy szétvernek egy piñátát (azaz cukorkával töltött papírmasét). Imádlak, Mexikó, tényleg!

Addig, amíg mi itthon halászlét kanalazunk, ők puliszkás pacallevest, más néven Menudot esznek. A marhagyomrot egy egész délutánon át főzik, amit jellegzetes mexikói fűszerekkel ízesítenek. 

Kolumbiában a Buñuelos készül karácsonykor, ami bő olajban kisütött sajtból készült gombóc, ezt rendszerint porcukorral és édes sziruppal natillas-szal tálalják, ami a tejkaramella helyi megfelelője. Latin-amerikai országokban ez egy klasszikus karácsonyi fánk, ami a jó szerencsét szimbolizálja, ki- ki az ország ízeinek megfelelően sósabban vagy édesebben tálalja. Chilében ugyancsak a brit hatás érződik az ételekben, ahol kandírozott gyümölcsökből készült mandulával, dióval díszített Pan de Pascua kerül az asztalra. A helyi tojáslikőr pedig a „majomfarok” nevű koktél, amiben az ottani különlegesség, az aguardiente (pálinka) adja az alapot tej, kávé, vanília és szegfűszeg van még benne. Mindeközben Brazíliában a disznóbélszín, a tőkehal és az úgynevezett rabanada dívik, ami nem mást, mint a… bundáskenyér. 

Minden kulturális különbség ellenére meggyőződésem, hogy a gasztronómia az emberiséget összekötő és határokon átívelő egyik legszebb közös nyelvünk. (Érdemes lenne a diplomáciában is alkalmazni.) Valószínűleg nem hiába terjedhetett el az a mondás sem, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon keresztül vezet az út – szerintem ebből ne csináljunk gender-kérdést, mert amúgy mindenkiéhez. A szeretet ünnepén pedig nem is fejezhetnénk ki szebben az érzéseinket egymás felé, mint főzéssel. 

Szőcs Lilla

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT. 

Képek/Flickr: ITT, ITT, és ITT

A kiemelt képen az ausztrál szilvás karácsonyi puding látható.