Tíz gondolat a beszélgetésből: 

1. Amikor féltékenységet vagy irigységet érzünk, a saját határainkkal vagyunk kénytelenek szembesülni. Emellett a kontrollvesztettség érzése is erősen kötődik ezekhez, ami nagyon szorongatóan hat.

2. Univerzális élmények, mégis fontos különbséget tenni közöttük. Féltékenységet akkor érzünk, amikor van valamink vagy valakink, amiről vagy akiről úgy érezzük, más el szeretné venni tőlünk. Az irigység ezzel szemben akkor aktiválódik, ha úgy gondoljuk, valaki másnak van valamije, ami számunkra vonzó, amit mi is birtokolni szeretnénk.

3. A féltékenység kis mértékben akár még energetizálhatja is a kapcsolatot, nagy mértékben viszont mérgez, patológiás formájában pedig a mindennapi működést is béníthatja és akár tragédiákhoz is vezethet.

4. A párkapcsolat két „én” összekapcsolódásából jön létre: belőlük lesz a „mi”, ami egy egészen új érzelmi, viselkedéses, gondolati struktúrát jelent. Amikor a féltékenység érzése megjelenik, valójában attól félünk, hogy ez a „mi” élmény, ami az identitásunk része, megszűnik vagy megsérül. 

5. A féltékenység legkorábbi gyökere az első, legkorábbi kapcsolati élményünkre nyúlhat vissza, ami általában a szüleinkkel alakul ki.

6. A gyerekkori megélések mellett a korábbi kapcsolatainkban felhalmozott tapasztalatok is befolyásolják, mennyire leszünk féltékenyek az éppen aktuális párunkra. Ha nem dolgozunk fel egy korábbi párkapcsolati élményt, azt a tapasztalatot át fogjuk vinni a következő kapcsolatunkba.

7. Fontos, hogy a féltékenység esetében megvizsgáljuk, van-e egyáltalán okunk rá. Egészen más típusú megközelítést és kezelést igényel, amikor valakinek egyáltalán nincs oka a féltékenységre, mégis mardossa, mint az, ha egy megbízhatatlan partnerrel van együtt. Utóbbi esetében fontos feltenni a kérdést: vajon miért léptünk be egy olyan kapcsolatba, amiben a másik emberben nagyon látható módon nem lehet megbízni? Milyen szerepet vállaltunk fel? Milyen önbecsülési, önértékelési hiányok vittek bele? 

8. Az irigység hátterében még mélyebb szorongások lapulnak meg, még mélyebbre megy az önértékelés hiánya. Nem azt éljük meg ugyanis, hogy rendelkezünk valamivel, amit más el akar venni, hanem hogy a vágyott dolog soha nem is volt a miénk, meg sem élhettük, milyen, ha birtokoljuk. Extrém esetben az irigység felfalja az embert. Olyan szorongásos tüneteket okozhat, ami jelentősen ronthatja a mindennapokat, felemészti azt, aki szenved tőle.

9. A közösségi média korában nagyon „kifelé” élünk. Az emberi értékeket is a materiális javakhoz kötjük, amelyek jól reprezentálhatók a közösségi felületeken. Ezen a nagy platformon bárki birtoktárgyait meg lehet szemlélni, ami kiszélesíti az irigység dimenzióit is.

10. Az is alapkérdés az irigység kapcsán, hogy mennyire állunk biztos lábakon, mennyire alakult ki annak idején az ősbizalom bennünk. Mennyire kaptunk vagy épp nem kaptunk feltétel nélküli szeretetet? Ha ez a szeretet feltételhez, különösen teljesítményhez, eredményhez volt kötve, akkor könnyen válhatunk felnőttként is ennek az áldozatává; állandó frusztrációt élhetünk meg. És amíg magunkat nem tesszük rendbe, a másikkal sem tudunk majd harmonikusan együtt lenni.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell! 

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi