–

Nehéz elfogultság nélkül írni arról, amibe az ember annyi munkaórát tesz bele, és ami sokkal több számára, mint egyszerű projekt: egy szerelem. A Beszélnünk kell! nem csak szakmailag, emberileg is rengeteget adott nekem. Nevetés, meghatottság, őszinteség, beleállás, visszatartott lélegzet, közös gondolkodás – az elmúlt tizenkét hétben mindegyikben részünk volt, miközben sorra születtek nektek az adások. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenünket beletettük – szakmailag és emberileg is. Annyi tervezés és rögzített adásóra után pedig véget ért az első évad, amire hihetetlenül büszke vagyok. Most pedig nekem is alkalmam van megköszönni a figyelmeteket; tartsatok velünk a következő évadban is, mert folytatjuk. Addig is elhoztam nektek azokat a gondolatokat, amiket én biztosan magammal viszek az első évadból. 

A szerelemről

Általában két egymásra rímelő sebezhetőség találkozik a párkapcsolatokban. 

Azzal kapcsolódunk össze tudattalanul, akinek a korai sérülései rímelnek a mieinkre, és akivel újra tudjuk játszani azt, ami a gyerekkorunkban történt.

Épp ezért fontos lenne, hogy tisztában legyünk a saját sérüléseinkkel, azok természetével, a kötődési mintázatunkkal. Ez szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjunk működni egy párkapcsolatban.

A szerelemről szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A mérgező anyákról

Tapasztalva tanuljuk meg a szeretetet. Mindannyian a szeretet lehetőségével, de nem a képességével születünk.

A mérgező anyákról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A monogámiáról

Sokkal észszerűbb lenne, ha az örök hűség és boldogság helyett a párkapcsolati illúzió arról szólna, hogyan tudunk majd egymásra jól figyelni, hogyan értjük meg a saját szükségleteinket – és a másikét –, ha pedig nehézség adódik, közös erővel megtaláljuk majd a kiutat.

A monogámiáról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A magányról és a társkeresésről

Ma nem feltétlenül érettebb, de becsontosodottabb személyiségként keresünk párt. Az elvárásaink az idő múltával pedig csak szaporodnak, ami megnehezíti, hogy társat találjunk.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy az első randevún rögtön azt vizsgáljuk, a másik jó párunk tudna-e lenni, miközben csak annak kellene eldőlnie, lesz-e második találkozás, felkeltette-e annyira az érdeklődésünket a másik, hogy egy újabb beszélgetésbe is belemenjünk.

A magányról és a társkeresésről szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A narcizmusról

Narcisztikus vonásai nem csak a narcisztikus személyiségzavarral diagnosztizált embereknek vannak. És nem kell hozzá diagnózis, hogy megnehezítse a kapcsolódást másokkal. Egy jól működő kapcsolathoz kölcsönösségre, empátiára van szükség, fontos, hogyan viseljük a másik autonómiáját, sikereit, intimitás iránti igényét. Az empátia és a kölcsönösség hiánya jellemzően narcisztikus személyiségjegy. A narcisztikust zavarják a másik érzései, a véleménye, a megélései, a motivációi, a céljai, és az autonómiáját sem viseli jól.

A narcizmusról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg. 

Az elszabaduló szorongásról és haragról

A bennünk lakozó harag „mumusa” legtöbbször különböző projekciós felületeken jelenik meg, például egymásra vetítjük a negatív érzelmeket: arra, aki nem ért egyet velünk politikailag vagy a maszkviselés tekintetében, a kisebbségekre, és még sorolhatnánk. Abban, hogy a mumust magunkban is meglássuk, és képesek legyünk a saját érzelmi állapotunkra reflektálni, sokat segítene, ha belül dolgoznánk meg az indulataink nagy részét, mielőtt kivetítjük.

Az elszabaduló szorongásról és haragról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A gyerekükre rátelepedő, leválni képtelen szülőkről

Fontos felismerni, hogy meddig kell tartania a szülői kompetenciának a gyerek életében. A szülői szerepet nem lehet levetkőzni, életünk végéig velünk marad – de hagyni kell folyamatosan alakulni. Egy jól működő szülő-gyerek kapcsolat képes adaptálódni az újonnan megjelenő körülményekhez, elvárásokhoz, szükségletekhez.

A gyerekükre rátelepedő, leválni képtelen szülőkről szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A halálról és a gyászról

Nem kell mindig mindenkit elengedni. Nem is tudjuk kiengedni azt az életünkből, akit szerettünk – a vele való kapcsolat a halála után is folyamatosan változik bennünk.

A halálról és a gyászról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A szexről

A szexuális együttlétek során is fontos kérdés: elhisszük-e, hogy jók vagyunk, szerethetők vagyunk, hogy megérdemeljük azt, hogy kényeztessenek? Bele tudjuk-e egyáltalán engedni magunkat abba, hogy kényeztessenek? Vagy olyan szorongató gondolatok indulnak el bennünk, hogy ez a másiknak már biztos sok, unja, és „más nőnek már rég orgazmusa lett volna”. Ezek a tévképzetek épp a lényeget lúgozzák ki az együttlétből.

A szexről szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

A párkapcsolati erőszakról

A szóbeli és lelki bántalmazásnak ugyan látható nyoma nincs, de komoly sérüléseket képes okozni, és akár élethosszig hurcolhatjuk a nyomát. A láthatatlansága miatt gyakran az áldozat is bagatellizálja a sérüléseit. Minden olyan mondat, ami lekicsinyel, megaláz, akár téged, a családodat, a foglalkozásodat, megkérdőjelez a szavahihetőségedben, a szakértelmedben, az anyaságodban, az apaságodban – mert nő is elkövetheti –, az bántalmazás.

A párkapcsolati erőszakról szóló epizódot ITT hallgathatjátok meg.

Tartsatok velünk a következő évadban is, mert beszélnünk kell!

Filákovity Radojka