–

1.

Hirdetés: „Eladó tűzhely, az üveg fedlap hiányzik róla.”

Vevő: Hol van a fedlap?

Én: Hiányzik, mivel pár éve takarítás közben eltörtem.

V: Akkor nem kérem!

2.

Hirdetés: „Eladó mosogatógép, jutányos áron!”

Vevő telefonál: Hálló. A feleségemmel leveleztek, de most engem kért meg, hogy felhívjam és kérdezzek.

É: Tessék parancsolni, mit szeretne kérdezni?

V: Hát, azt nem tudom. 

via GIPHY

3.

„Aranykeretes álló tükör. Megegyezünk nyolcezer forintban, befotózok mindent alaposan. Ígérik, hogy jönnek, kérik, másnak semmiképp se adjam oda. Meg is érkeznek időben, a férj azonban még be sem lép a lakásba, máris közli: »Nekem ez csak ötezret ér! Csak ötezret!«

A végén engedek neki egy ezrest. Érzem, a férfiassága forog kockán.”

4.

„Fiókos szekrény. Tömör fa, stabil darab, minket két évtizeden át kiszolgált. Mivel sürget a kiköltözés határideje, elég olcsón teszem fel, muszáj, hogy elvigyék, mert nem tudom hová tenni.

Vevő: Húha, itt látom, van rajta egy kis karcolás.

Én: Valóban.

V: Nem tudom, így elvigyem-e.

É: Ahogy gondolja, bár szerintem egy pici csiszolással hamar kiküszöbölhető ez a makula.

V: Nem is tudom…

Hosszan nézi, én türelmesen várok. Eltelik öt csendes, szigorú mustrával teli perc, majd a vevő felpillant.

V: Jaj! Most tényleg nekem kell dönteni?”

via GIPHY

5.

„Egy ismerősöm kirakta a hűtőt egy »Ingyen elvihető« táblával. Napokig senkinek nem kellett. Akkor lecserélte a táblát: »Eladó 20.000 Ft-ért« Rögtön ellopták.” (László)

6.

„Nyári almát árultam pár éve. Az ország másik csücskében kérdezte egy ismeretlen, hogy nem tudnék-e küldeni neki, mert ő nagyon szereti. Sajnos nem tudtam, de hetekig zaklatott miatta.” (Zsu)

7.

„– Ez megvan még?

– Igen.

– Szombaton érte mennék.

– Rendben, itthon leszünk egész nap.

Azóta is jön, csak még nem talált ide, mert a címet se kérdezte meg.” (Csilla)

8.

„Mindig beleírom, hogy szállításban nem tudok segíteni és nem postázom. Ezek után kábé tízből hét megkérdezi, hogy el tudnám-e vinni, vagy feladnám-e postán. A kedvencem az volt, aki azt írta, hogy csak Hűvösvölgyig vigyem el, mert az anyja nem vezet vidéken. Tíz percre lakunk Hűvösvölgytől, de úgy tűnik, anyuka jogsija tényleg csak a városhatárig érvényes.” (Márti)

9.

„Egyszer egy Tisza cipőt tettem fel ötezerért. Kisebbfajta virtuális tömegverekedés alakult ki érte perceken belül. Végül egy vidéki fiú érte jött azonnal, vagy 100 kilométert utazott érte. Amikor felpróbálta, láttam, hogy az ő lába két számmal kisebb, de azért elvitte…” (Timi)

via GIPHY

10.

„A kedvencem a mosógép eladása volt. Egy külföldi manusnak nem lett volna elég, hogy elküldök egy videót arról, hogy az aznapi dátum mellett megy a mosás, úgy akarta megvenni, hogy eljön és megnézi, hogyan működik egy teljes mosási program centrifugázással, nehogy átverjem. A legrövidebb program is 30+7 perces volt a gépen, úgyhogy inkább találtam más vevőt…” (Henriett)

11.

„Nem jött a megbeszélt időpontban, nem jelzett, semmi, nulla kommunikáció. Oké, ennyi volt. Látom, a helyi csoportban megint érdeklődik valami iránt. Na, akkor felhúztam magam, megírtam, hogy nem korrekt, ne nagyon számítson rá senki, hogy jön és megveszi. De még ő volt mélységesen felháborodva, és én voltam a szemét, mindenek a tetejébe a férj is megjelent, szapult, zaklatott, le kellett tiltanom őket.” (Magdi)

12.

„Amikor Máltára költöztünk, még azt hittük, hogy szükségünk lesz autóra. Tekintve, hogy itt tényleg mindent a Facebookon, adás-vételi csoportokban hirdetnek, a férjem is felrakott egy fotót, hogy ilyen kocsit VÁSÁROLNA, kábé x összegért, várja az ajánlatokat. Tízből kilencen azonnal jöttek volna megvenni az autót.” (Zsuzsa)

13.

„Hirdetésem: kanapéHUZAT eladó. Vagy öten kérdezték meg, hogy van-e lift a házban és befér-e.” (Zsófi)

14.

„Én egyszer egy papucsot szerettem volna eladni. Rámírt egy nő, hogy hányas méret, hol vettem. Küldjek képet (amikor alapból fent volt a kép), aztán: úgy küldjek, hogy a lábamon van, aztán meg videócsetelni akart, hogy mutassam meg a lábamon a papucsot. Itt gyorsan letiltottam.” (Mariann)

15.

„Kerékpáromat hirdettem. Egy érdeklődő megkérdezte, hány kilométer van benne.” (Andrea)

16.

„Kinőtt 24-es kislány cipőt raktam fel. Ír egy hölgy, hogy neki 39-es kellene belőle. Mondtam, hogy ez az egy darab van. Erre elhordott mindennek, hogy »persze, érdekes, hogy csak az ő méretében nincs pont… és akkor mit hirdetgetek itt!«” (Kati)

17.

„Kinéztem egy vízforralót, ötezerét. Ráírok a lányra, hogy érdekelne. Válasz jön, hogy nagyon jó, csak el lett írva az ára, igazából 7500. Nem szeretem, ha hülyének néznek, szóval pár napra rá vettem egyet a boltban, akciósan, négyezerért, garanciával.” (Tamás)

via GIPHY

18.

„Egy régi szekrényt passzolnék el ingyen. Ahogy beszélünk telefonon, hallja a zenét, amit hallgatok. 

Vevő: Úgy hallom, van eladó régi rádiója, több is. Gyűjtöm őket, azt is kérem.

Én: Nem, nincs rádióm.

Persze nem jött el a szekrényért rádió nélkül.” (Orsolya)

19.

„Meghirdetek valamit árral, mérettel, helyszínnel, fotóval, mindennel. 1. kérdés: Mennyibe kerül? 2. kérdés: Mekkora? 3. kérdés: Hol található? És ezt minden második érdeklődő.” (Evelin)

20.

„Vevő: Helló, ez még megvan?

Én: Igen, megvan.

Vevő: Nincs meg.

Én: ?” (Nikolett)

21.

„Régen, amikor még divat volt a hifi, volt egy öthangfalas, hibátlan, remekül szóló Grundig hifim, de aztán vettem egy kisebbet, ezt meg el akartam adni áron alul, minek foglalja a helyet. Feltettem 25 fotót róla, odaírtam, hogy hibátlan, és hogy jöjjenek érte. 

Felhívott egy ember Karakószörcsögről, hogy pont ilyet akar, de jó árban van, megtenném-e, hogy bekapcsolom a telefonban, hadd hallja, hogy szól. Benne volt egy Red Hot Chili Peppers CD, lejátszottam egy fél számot. Az ember oda volt meg vissza, de jól szól, amúgy is ez a kedvenc nótája, ez biztos a sors keze, meg ilyenek. Csak hát egy baj van, ő maximum Budafokig tud eljönni érte autóval (a hirdetésbe persze bele volt írva, hogy átvétel csak Békásmegyeren.

Én hülye, megesett a szívem rajta. Igaz, hogy Békás-Budafok alaphangon 30 kilométer, lévén a város két legmesszebbi pontja, de nekem nem kenyérre kell, rajta meg segítek, annyira könyörög… Mondom jó, holnap elviszem. De neki ma kell, sőt, ha lehet most azonnal. Jó, lemosom az arcpakolást, az akkor még 50 kilómmal a 15 kilós komplett hifit az öt hangfallal lecipelem a kocsiba  – miután alsó hangon egy óra volt a vezetékeket szétbogozni. De nem baj, segítek! Majd összefostam magam, míg lecipeltem mindent a harmadikról a 30 fokban, mert a lift persze nem működött. Nap közepe, óriási dugó, egy órás vezetés, sebaj, mantrázom magamban, jót teszek valakivel, mindjárt ott vagyok a budafoki benzinkúton, amit megbeszéltünk.

via GIPHY

Megérkezek, emberünk ott vár csípőre tett kézzel egy rozsdás Dacia mellett. Jajj, gondolom, szegényen látszik, hogy nem engedhet meg magának egy újat, de jó helyre kerül! Kezet fogunk, erre ő: hú, jó nagy, jó sok hangfal! (Miután 25 képet látott róla). Mondom, jó nehéz is volt lecipelni. Erre ő: van-e nálam áram? Hát, mondom, nem járok generátorral, meg pont konnektor sincs az autóban.

Mire ő, hogy akkor be tudnánk-e vinni a benzinkútra a hifit az öt hangfallal, és megkérnék-e egy alkalmazottat hogy dugjuk be a konnektorba, hogy szól...

Ez volt az a pont,amikor egy nagy levegő és kisebb hatásszünet után annyit mondtam, vagy elviszi így, ennyi áldozat után, vagy bedugom a seggébe a konnektort, és megnézzük, hogy szól.

Megsértődött. Azt mondta, neki így nem kell.

Ez volt az a fordulópont az életemben, amióta szigorú szabályok vannak: ha kell, bazzeg, érte jössz, annyiért, amennyiért meghirdettem, no apelláta. A kedvesség ideje lejárt. (Renáta)

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images