–

Szőcs Lilla szerint ez a haszna (vagy legalábbis ezzel győzködi magát):

Lehet old school régi Fiatod, mert pont a te méretedre szabták.

Közel vagy a földhöz, szóval kisebbet esel. (Téli sportoknál nagyon hasznos tulajdonság – a szerk.)

Ha ruhát csináltatnál magadnak, spórolhatsz az anyagfelhasználási költségen.

Vásárolhatsz a gyerekosztályról, a gyerekméret miatt olcsóbbak például a márkás cipők.

Lehet galériás lakásod, sosem kell lehajolnod, hogy ne súrolja a fejed a plafont.

Alacsonynak lenni sokszor együtt jár azzal, hogy fiatalabbnak is néznek. (Mondjuk, tök véletlenül egy iskolás csoportban nem túl szerencsés elvegyülni – olyankor mindig félek, nehogy hozzájuk számoljanak, és a tanár ne engedjen leszállni a metróról.)

Hordhatsz bármekkora magas sarkút.

Több csávó jut neked: alacsonyak is, magasak is.

 D. Tóth Kriszta már egy egész cikket szentelt annak, hogy miért szeret picinek lenni, például ezért:

Minden párkapcsolatban előfordul, hogy összeszólalkoztok valami hülyeségen. Elindul a narratíva valamerre, és tucatnyi kanyargás után eljut valameddig, ahol már egyikőtöknek sincs fogalma arról, hogy kezdődött az egész, csak az a biztos, hogy most épp mindketten duzzogtok, senkinek sincs igaza, és mégis mindenkinek igaza van, de se előre, se hátra. 

Na, ebben a pillanatban a bölcs alacsony nő odamegy a konyhaszekrényhez, és megpróbál levenni két borospoharat. A polcot természetesen nem éri föl, és némi nyújtózkodás, majd három-négy suta, ámde mulatságos szökdelés után kérdőn a partnerére néz. A röhögés garantált, a siker borítékolható.

Az együtt borozás pedig nagyjából minden problémát megold.

Én nem állítom, hogy ez így van, de igenis azt tapasztalom magam körül, hogy az alacsony emberekbe nagyobb szenvedély szorult. Vagyis… ez így nem jó. Mert inkább arról van szó, hogy a fizikailag kisebbre méretezett porhüvelyünkbe nem fér bele a nekünk kiporciózott humán szenvedélyadag, és csak bugyog-bugyog kifelé belőlünk egyfolytában. Szivárog az illesztéseknél, folyik a zsanérok mentén, és árad a bőrünkön át. Látványosan, szórakoztatóan és… igen, tudjuk, esetenként a környezetünk számára fárasztóan.

Csepelyi Adrienn szerint ezek az előnyei (meg kicsit a hátrányai):

Nekem hosszasan kellett magyaráznom annak idején a munkásoknak, hogy miért kell alacsonyra tervezni a konyhát (NEM vagyok hajlandó a saját konyhámban megalázva érezni magam a magasságom miatt), cserébe viszont a méretemből adódóan egészen briliánsan tudok lavírozni a városi tömegben.

Néha valami üldözős filmjelenetbe képzelem magam, amikor átslisszolok a csukódó ajtók résein, helyet találok a legdurvább tömegben, és az ismerőseim, akikkel koncertre indulok a nyári fesztiválokon, csak akkor képesek követni, ha kézen fogva húzom őket.

Cserébe semmit sem látok a legszuperebb helyről sem a koncerten. (De erre van egy csodás megoldásra Adrinak, ezt innen megtudhatjátok.)

Mivel közelebb vagyok a földhöz, csomó mindent szoktam találni és észrevenni – pénz, aranylánc, szép virág stb.

És bár állati kényelmetlen minden ülés (buszokon, repülőn, de sok autóban is tök máshol vannak a hajlatok a háttámlán, mint ami kényelmes volna), cserébe egészen hajmeresztően kicsi helyen is képes vagyok kényelmesen összegömbölyödve aludni – például az előbb felsoroltakon. Vagy bármilyen apró kanapén, de még karosszékben is.

Ja, és elég kisebb kád is, vizet spórolsz!

Tóth Flóra ezért szereti a (relatív) piciségét:

Rólam még a gyerekeim is azt mondják, hogy azért szeretnek, mert cuki vagyok, és ebben a cukiságban biztos nagy szerepe van annak, hogy a méretem épphogy súrolja a felnőtt szintet. Sőt, néztek már a saját gyerekeim bébiszitterének is – mondjuk, ezen segített, hogy ott ugráltam velük a játszótéri játékokon. És ha már a játszótérnél tartunk: ha elég pici vagy, az EU-szabvány játszótereket is rád méretezték, én még a csúszda ellökő akármijébe sem verem be a fejem a legtöbb játszótéren.

A Lilla által már említett ruhavásárlási trükkök mellett igazán sokat a sportszereken tudsz spórolni. Nekem gyerekgörkorim, gyerekjégkorim és gyerekbiciklim van.

A kis-közepes méret legnagyobb előnye szerintem az, hogy szabadon váltogathatod, mikor akarsz felnőttnek és mikor szinte gyereknek tűnni (gondolom, az évek múlásával ez már nem fog olyan könnyen menni, de most még oké). Magas sarkúban, sminkben senki nem néz gyereknek, farmerban, sportcipőben és fullcapben viszont senkinek nem tűnik fel, hogy valójában „néni” vagyok.

„Nézz úgy, mint a macska a Shrekben!” – ha egy kis védtelen, apró teremtmény vagy (igen, én szoktam így gondolni magamra), akkor sokkal könnyebb elérni, amit akarsz, kihasználva a már említett cukiságfaktort. A kis termet mellett természetesen a védtelen tekintet is segíthet, de valószínű, ha a száznyolcvanvalahány centis Erika próbálna cuki tekintettel felfelé pislogni, akkor azt a legtöbben észre sem vennék.

Tóth Flóra

Ti milyen helyzetekben látjátok az előnyét annak, hogy picik vagytok (ha azok vagytok)?