–

Ditte: „Nálunk online meghívó volt, és névre szólóan küldtem ki mindenkinek egyesével. Ha valakit a családjával együtt hívtunk meg, akkor odaírtam még a legkisebb gyermek nevét is. Ennek ellenére volt olyan, aki a visszajelző Google-kérdőívben kérdezés nélkül odaírt olyasvalakit is, akinek nem szólt meghívás. Tekintettel arra, hogy az illető fontos volt számunkra, túlléptünk a dolgon, de azért kicsit WTF volt elsőre.”

Kinga: „Kedves meghívott, aki a végén el sem jött: »Ki vagy te, hogy eldöntsd, ki megy az esküvőre és kit visz magával?!« – Válasz: Én vagyok az ara, és amíg ez a mi bulink és mi fizetjük, addig hadd döntsem már el én, kit óhajtok ott látni, etetni és itatni…

Renáta: „A vőlegényt is érdekli az egész, vagy csak a te kedvedért csinálja? Nem félsz, hogy mindenki foci Eb-t fog nézni közben? Ennyi idősen már nem lenne jobb valami egyszerűbb? Nem ülhetek a főasztalhoz, akkor engem egy sötét sarokba akartok eldugni?”

Andrea:

 „»Nem lett volna olcsóbb, ha otthon tartjátok«? (Egyrészt nem te fizetted, másrészt de, bazmeg, ott fogok állni a mosogató meg a sütő mellett a saját esküvői vacsorámon.)”

Andrea: „De azért az előtte lévő éjszakát, ugye, külön töltitek?!” (Tíz együtt töltött év és egy ötéves közös gyerek után)

Veronika: „»Azért valamennyi pénzt visszakaptatok a vendégektől abból, amit az esküvőre költöttetek?« Igen, pont ez volt a legfontosabb szempont, amikor úgy döntöttünk, hogy nem két tanúval szeretnénk összeházasodni…”

Adél: „Én ismerek olyan nővért, aki megsértődött azon, hogy nem számolhatta meg a húga menyasszonytáncából befolyt pénzt.”

Ildikó: „Amikor az egyik vendég tőlem, a menyasszonytól kért tűt és cérnát, mert elszakadt a blézere, vagy leszakadt egy gombja, vagy valami hasonló…”

Kata: „Tíz perccel az igen után: »Na, milyen a házasélet? És a gyerek mikor jön?«”

Orsi:

– „És hányan mentek nászútra?
– Hányan szoktak?
– Hát… úgy értem… olyan hirtelen jött az esküvő, azt hittük, terhes vagy.”

Krisztina:

 „Tőlem a meghívó átadásakor kérdezték meg, hogy »terhes vagy?« Határozott nemleges válasz után jött a következő kérdés: »akkor minek?«”

Lívia: „Nagypapa kérdése a (akkor még éppen nem) férjemtől: »És mi lesz, ha nemet mond az esküvőn?« Férjem válasza: »Hát, azért enni elmegyünk, jó?«”

Anna „Templomi esküvő miért nem lesz? Ez így nem biztos, hogy igazi esküvő…” 

Viktória: „A legjobb exbarátnőm meg sem kérdezte, hogy hozhat-e valakit magával, csak kijelentette, hogy »X.Y. a plusz egyem« (még csak nem is a pasija az illető egyébként). Akit amúgy ki nem állhattam már akkor sem, mert egy bunkó, aki válogatás nélkül szól be/néz le mindenkit, de lenyeltem, mert fontosabb a békesség. Csak akkor szakadt el a cérna, mikor X.Y. kijelentette, hogy nem hozza el az autójával a saját jogán meghívott legjobb barátomat, mert nem szimpatikus neki. Na, itt azt mondtam, hogy elég. Ez a nap rólam és a férjemről szól, gondosan válogattuk össze a vendégeket, hogy biztosan mindenki jól tudja érezni magát, és nem fogom hagyni, hogy egy betolakodó tönkretegye az egészet. Azóta egyikükkel sem beszéltem egyikükkel se… Ez volt az én »bridezilla« pillanatom, de simán megérte.”

Judit: „Úgy sugárzol! Terhes vagy?”

Katalin: 

„Nálam volt egy eset, ami mindent visz: »te, most az exeddel futok, gond, ha ő is jön?«”

Zsuzsa: „Nem akarsz inkább másik menyasszonyi ruhát venni?”

Judit: „Tényleg fehérben akarsz férjhez menni??”

Ágnes: „Én nem így venném fel a nevét”

Orsi: „De, ugye, nem veszed fel a nevét? Nehéz lesz visszacsinálni, ha elváltok... Ugye, csináltatok házassági szerződést?”

 

Csepelyi Adri

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images