–

A szerkesztőség legfiatalabb tagjaként néha olyan érzésem van, mintha egyszerre öt anyám lenne... Néha pedig olyan, mintha nekem lenne öt gyerekem. Azzal kezdődött minden, hogy Borcsa elnevezett dzsuniornak, amit Szentesi annyival mentett meg, hogy lerövidítette dzsunira. Halál ciki. (Mondom, hogy öt anyám van.) 

Mondjuk, mindig akartam egy menő becenevet, ami mögött van egy sztori, na most megkaptam, de már csak hivatalból is utálom. A név viszont kötelez, tehát muszáj valami ellen lázadni. A lentebbi képen is épp próbálok lázadni, de Borcsa (balra) elkapott. A kaja jó, a hangulat jó, az iroda otthonos, mindenki jó fej. Francba! Akkor mi legyen a lázadás tárgya?

Az anyukás illúzió a becenévvel hamar el is szállt, és helyette rám maradt öt nagy gyerek. Név szerint: Szentesi, Fiala, DTK, Zimre és Both Gabi személyében. Úgyhogy ez a cikk arról szól, milyen harminchoz közeli egyedülálló, dolgozó anyaként létezni a WMN-ben. 

Háromóránként etetés – Orális fixáció

Az én kis harminckilenc évesem megállás nélkül eszik. Borcsika egyszerűen imádja a hasát. Ha nem eszik, akkor azon töri a fejét, mit fog enni. Indiai legyen ebédre? Vagy Bohuniczky Szefi paprikás csirkéje téli szalámi toppingal? Hosszú még a hét, legyen mindegyik! Fejlődésben van még a szervezete, egyen csak annyit, amennyi belefér.

Úgynevezett dackorszak

Míg Borcsa a család menüjét tervezi, harminckét évesem – a kicsi Szentesi – épp egy falat épít a játékaiból. Ő most éli a dackorszakát. Hát nem édes?

Figyelmet  mindenkinek

Mindeközben Zsuzsa koronával a fején ül az asztalánál. Úgy érzem, ezzel valamit üzenni szeretne.

Ha nem koronával ül a fején, akkor meg folyton jelmezekben akar az utcára menni.

Nem értem, hol rontottam el...

...de miééééért? korszak

A szakemberek azt mondják, hogy a gyermek intellektuális fejlődésében kiemelt szerepet játszik a Miért? korszak. Szülőként pedig fontos, hogy türelmesen megválaszoljuk minden kérdésüket. (De miiééééért kapcsolódik ez ide? – Both Gabi (49), olv. szerk.) Mert: CSAK.

Segítség, hiperaktív a gyerek!

Kriszta kicsit hiperaktív tör, zúz, vág… Borcsika, vagy – ahogy itthon hívjuk: Habzsi – meg folyton követi őt a hülyeségben.

Asszem, be kéne őket íratni valamilyen edzésre, ami leköti az energiájukat. Mióta Borcsát bevittem az irodába, és „lepuffantotta” az értékesítési vezetőt, (mert Gáspár irtózatos hangerővel telefonált egész nap), azóta egy kicsit komolyabban veszem a követeléseit. Lehet, hogy túl kemény voltam vele?

Pubertás

Az idő valami elképesztő gyorsasággal telik, az egyik nap még falat építenek zsebkendőből, a következőn meg már arra érek haza, hogy a földön fekszik valamelyik csemete, és magát fotózza.

Kriszta közben elkezdett lázadni, kék-fehér indie-csíkos felsőt húzott, és fekete napszemüvegben ül egész nap.  

Évi, hogy rálicitáljon (nyilván), nem hajlandó fekete színen kívül mást hordani, mostanában pedig még rúzsozza is magát. „Az én időmben” örültünk, ha kaptunk egy darab szenet, amivel kihúzhattuk a szemöldökünket...

Fiala és Szentesi, ha pubertálnak

Ha ezek ketten egyesítik az erőiket, ott kő kövön nem marad. Komolyan mondom, ez a két kölök direkt csinálja ezt velem, akárhányszor bejönnek a munkahelyemre, rászállnak az értékesítési vezetőre, és teljesen kicsinálják. Nem elég, hogy a múltkor Borcsa megsorozta egy „légpuskával”, ma arra értem ki a folyosóra, hogy egy vagon dobozzal, székkel és asztallal eltorlaszolták a vécé ajtaját, hogy Gáspár ne tudjon kijönni. Eszem megáll, komolyan mondom. Mindig valami rosszaságon törik a fejüket, nézzétek, itt is:

Az elsőszülött-szindróma

Gabi a legidősebb, látszik, hogy rá volt a legtöbb időnk. Ő, kérem, egy komoly hölgy, aki meséket ír. Ebből persze kiderül, hogy mégsem nőtt fel igazán, de azért nem áll le kardozni meg szelfizgetni a többiekkel, hanem folyton csak a könyveket bújja, és titokban mesekönyveket szerkeszt...

Minden helyzetben csodásan megválogatja a szavait, még akkor is, ha valaki beleköt. Ő pedig – mint egy igazi Valentino-hölgy – fátyolos hangon csak ennyit mond: Egyszerre vagy túl sok... és túl kevés.

ennyikeh (forrás: giphy.com)

Istenem, de büszke vagyok rájuk! Azt, hiszem... sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon stramm kiscsajokat neveltem belőlük. Igen, biztosan Elég Jó Anya vagyok!

Szőcs Lilla Dzsuni

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/file404