A boldogságot nem lehet előírni, elvárni. Karácsonykor sem – Gyerekek gondolatai az ünnepről

–

Boldogsághoz és szeretethez való jog nincs. A gyermekjogi egyezményben sem szerepel, hiszen az egy jogi dokumentum, amely konkrét kötelezettségeket ró az államokra – az érzelmeket meg nem lehet jogilag szabályozni. Az egyezmény több cikke szól arról, milyen feltételek és források szükségesek ahhoz, hogy a gyerekek szeretetben és boldogságban nőjenek fel. Elismeri, hogy „a gyermek személyiségének harmonikus kibontakozásához szükséges, hogy családi környezetben, boldog, szeretetteljes és megértő légkörben nőjön fel”. Ez jó alap karácsonykor is – ha ezekre a körülményekre törekszünk, nem járhatunk nagyon rosszul. 

Magunk köré gyűjthetjük a rítus összes kellékét, a bejglit, a karácsonyfát, a csendes éjt, de a boldogságot előírni, elvárni nem lehet. Se magunktól, se másoktól. A gyerekeinktől sem.

Mindenki szeretné, hogy a gyereke boldog legyen, hogy a karácsony boldog legyen. De van, amikor nehéz átkapcsolni, felszólításra pedig nem lehet örülni. 

A gyerekek számottevő része küszködik a mentális egészségét érintő problémákkal, depresszióval, szorongással. A világon hét serdülőből egy valamilyen mentális betegségben szenved, a magyarországi szülők fele szerint pedig romlott a gyerekek mentális egészsége a járvány alatt. Sokan magukban tesznek kárt, és nincs elég szakember, akihez fordulni lehetne.

A pandémia által okozott bizonytalanság, a veszteségek velünk vannak, és befolyásolják, hogyan érkezünk meg az ünnepbe.

Az amúgy is elidegenedő társadalmunk még inkább bezárkózott, a közéletben fenntartott feszültség pedig nyomot hagyott az emberek magánéletén is. A meghittség, bensőséges élmények lesznek a fontosabbak, vagy a boldogság?

A saját érzelmeinket becsomagolni szeretnénk vagy kibontani?

A kamaszok jellemzően nagyon érzékenyek a valódi kapcsolatokra és a valódi együttlétekre. Ők vajon hogyan látják mindezt? Öt 16–19 éves gyerekkel beszélgettem, az alábbiakban az ő gondolataik olvashatók a karácsonyról, a boldogságra törekvésről, és a versengésről.

Kamaszként a karácsony is más. Gyerek is vagy, meg nem is

„Nálunk mindennapi téma, hogy ha kirepülünk, akkor máshogy alakul a karácsony, ezért is próbáljuk úgy csinálni, hogy az teljes és emlékezetes legyen.” (Viki)

„Régebben ez ilyen tündérmesés volt, de ahogy fordulunk át a felnőttkorba, teljesen más már. Milyen jó lenne, ha úgy tapasztalnánk meg, mint régen! Az kellemesebb emlék volt… Feszültségmentesebb.” (Nóri)

„Ennyi idősen már nagyobb szerepünk van a készülődésben, ránk is nagyobb stressz helyeződik.” (Dóri)

„Te vagy a nagy tesó, már lenyugodtál, felnőtt fejjel kezdesz gondolkozni, és megoldani szeretnéd a helyzeteket, például egy nagymama-szülő harcot.” (Viki)

„Ekkorra már tudod, hogyan érzed magad a családodban, és hogy mit várhatsz a karácsonytól. Úgy éled meg, hogy jó, ez lesz. Amilyen nálatok az érzelmi háttér, azt az ünnep maximálisan felerősíti.” (Eszter)

„Ha az évek során a szülők és a gyerekek elhidegülnek, vagy megszűnik a kötelék közöttük, akkor hiába a karácsony, nem tudnak úgy örülni sem egymásnak, sem az ajándékoknak.” (Hanna)

 

„A családok átállnak a materialista szemléletre, hogy ha érzelmileg nem is, legalább értékekben teljesüljön a karácsony.” (Eszter)

Hogyan lesz ez így boldog?

„A karácsony egy csapatjáték, ahol mindenkinek megvan az adott feladata. Egy közös célért dolgozunk, csak az mindenkinek mást jelent, és az alkalmazkodás nem könnyű.” (Nóri)

„Meg kellene határozni a célt. Hogy neked mi a jó karácsony, nekem mi az, és ebből összegyúrni.” (Eszter)

„Igen, csak ez egy maximalista ünnep. Pont abból van a balhé, hogy mindenki azt akarja, hogy tökéletes legyen. Nagyon meg akarunk felelni mindenkinek. A karácsonyt a megszokások és az elvárások alakítják. Meg kell látogatni mindenkit, be kell ugrani mindenkihez, de nem tudatosítjuk, hogy mit miért csinálunk, vagy mit ad nekünk. A legszebb karácsonyok azok, amik emlékezetesek. Lehet, hogy balhé van, vagy történik valami kellemetlen, de utólag vicces eset. A véletlenek és apróságok teszik jóvá.” (Viki)

„Szerintem a mostani generációnak és évtizednek az a problémája, hogy minden boldogságot pénzzel akarunk kiváltani. Azt feltételezzük, hogy akinek van pénze, az biztos boldog, hiszen mindent meg tud venni magának. Akinek nincs, ő meg nem is lehet vagy álmodhat a boldogságról. Ez nemcsak karácsonykor probléma, hanem mindig.

A karácsony pillanatnyi boldogságot ad. Kevés esetben adja azt, hogy később, ránézve az adott ajándékra, ugyanazt át tudjuk élni. Jön egy csomó inger, minden egyszerre csap arcon, és egy-két óra múlva elszáll a hála érzése. Az emlékezetességre kellene törekedni.” (Hanna)

„A törekvés, hogy görcsösen legyünk boldogok és hogy azt mondjuk, hogy minden hepi, még inkább gajra vágja az egészet.” (Eszter)

„Nem az van, hogy a boldogságot összekeverjük a vidámsággal? A boldogság egyfajta teljességérzés: ezt nem abból fogom megkapni, hogy kapok egy új ruhát vagy eszközt. Mélyebb érzések kellenek. Ez az, ami hiányzik.” (Dóri)

 A karácsony nem verseny, sem mással, sem magunkkal

„Kialakul egy verseny, hogy kinek menőbb a karácsony. Nem a boldog karácsonyra törekszünk, hanem a kirakatkarácsonyra. Egymással versenyeznek a szülők, hogy ki mit vett a gyerekeknek, de a gyerekek is, hogy ki milyen telefont kapott.” (Eszter)

„Versengésbe megy át, és mindig rá akarunk pakolni valamit. Ha tavaly egyvalamit kaptunk, akkor idén kettőt vagy hármat kell.” (Nóri)

„Az elvált szülőknél meg féltesóknál is kezdődik az összehasonlítás, hogy ki, hol, mikor kapott többet.

Hazajön ajándékokkal a külön élő szülőtől, és látják, hogy ott mit kapott, aztán ez szépen felerősíti a másik családban a bűntudatot. Azt hiszik, hogy nem tudnak elég jót adni, szégyellik, hogy most ennyire tellett, vagy hogy nem volt igazán jó ötletük.

Tulajdonképpen azért érzed magad rosszul, hogy hiába készültél, az nem elég. De az is igaz, hogy sok gyerek nem tudja igazán kifejezni az örömét, vagy hogy mi elég neki.” (Viki)

„Mindig számított a pénz a karácsonynál. A mi generációnknak csak azért neccesebb, mert kőkeményen visszajön minden a közösségi médiában.” (Eszter)

Fokozódik a feszültség és elmarad a katarzis

„Kb. már októbertől, amikor elkezdődik a hajrá, mindenki fokozatosan ráfeszül, hogy mi lesz, mit fogunk elrontani, és egy negatív folyamattá válik az egész.” (Viki)

„Arról szól ez az időszak, hogy bevásárolunk, és arra készülünk, hogy majd ez a pár nap meghitten és szinte tökéletesen teljen. De ha valaki valamire nagyon készül, akkor mindig idealizálja magában, aztán ha mások voltak az elképzelések, az ütközik a valósággal, és ez önmagában elégedetlenséget szül vagy konfliktust okoz.” (Dóri)

„Mindenki belövi magának azt a célt, hogy ennek a karácsonynak jónak kell lennie.

Legyen mindenki boldog, legyen mindenki jól, legyen rengeteg kaja, minden tip-top legyen, és legyen baromi sok ajándék. De ezzel csak frusztrációt generálnak a szülők, amit át is adnak a gyereknek.

Elméletben nagyon jó, hogy legyen boldog a karácsony, de pont amiatt, hogy célokat szabunk meg magunknak, és nem tudunk azoktól elvonatkoztatni, automatikusan rástresszelünk, és kudarcnak éljük meg, ha ne adj’ isten valaki feszült, és ingerülten viselkedik. Tényleg érdemes lenne meghatározni, hogy mi számít igazán jó karácsonynak. Nyilván minden embernél más, és leginkább ez szokott a fő probléma lenni.” (Eszter)

A Covid rátesz egy lapáttal

„Sok a bizonytalanság, az emberek mentálisan elég rossz állapotban vannak. Erre jön még rá a karácsony.” (Nóri)

„Így, hogy a Covid miatt sok család többet van együtt, nem lesz olyan különleges az ünnepi időszak. Nem várják annyira, hogy végre együtt legyen a család, és legyen idő beszélgetni, hiszen épp, hogy túl sokat vannak együtt.” (Hanna)

„Dilemma most az is, hogy mennyire látogassuk a családot. Mert vigyázni kell, de mi van, ha ez az utolsó karácsonyunk együtt a nagyszülővel?” (Viki)

„Sok szomorú hírt hallunk, hogy mennyi haláleset van, ezért bennem az is felerősödik, hogy de jó, hogy van nekem a másik, de jó, hogy meg tudjuk élni ezeket a pillanatokat.” (Eszter)

„Azokat az apróságokat, amiket kézenfekvőnek vettünk, most értékesebbnek látjuk.” (Nóri)

  

Hogyan előzzük meg a bajt?

„Szerintem az a lényeg, hogy legyünk őszinték, merjük megbeszélni, ha nem akarunk kiöltözni, vagy ha nem akarunk halászlevet enni. Ne játsszuk meg magunkat, és azokkal legyünk együtt, akik igazán fontosak nekünk. És a legjobb élmények, amikor összejövünk társasjátékozni – akkor úgy tudunk beszélgetni, mintha barátok lennénk. Ezek a pillanatok jobban megérik, mint amikor kibontjuk az ajándékot, és mérlegeljük, hogy jaj, ez ennyibe került, és ezt nem kellett volna.” (Viki)

„Ne csak karácsonykor beszélgessünk, hanem előtte is, és kölcsönösen legyünk nyitottak egymásra. Találjuk ki előre, közösen, hogy hogyan lehetne megoldani, hogy ez ne csak a gyereknek, hanem a felnőtteknek is egy kiegyensúlyozottabb időszak legyen.” (Hanna)

„Nyugodtan mondják el a szülők, hogy mit éreznek, hogy esetleg nem úgy jött ki a hónap, hogy rosszul állunk anyagilag. Az összes külső elvárást dobjuk el. Nem kell. Lesz még rengeteg ünnep. A többi jobb lesz, nem ezen múlik a világ.” (Eszter)

„Nekem egy konkrétum jutott eszembe. Cipők, kütyük, tárgyak helyett adjunk közös élményeket. A lényeg, hogy átéljünk valami újat.” (Nóri)

„Én azt szeretném, hogy ne arról szóljon a készülődés, hogy megreped-e a bejgli vagy szép lesz-e a karácsonyfa, hanem hogy odafigyelünk arra, hogy hogy van a másik, és mire van igazán szüksége. Még ha valaki nem mondja is, hogy valami baj van. Ennek jó összekovácsoló ereje van.” (Dóri)

Németh Barbara

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Elizabeth Fernandez