Jól nézel ki, fogytál? – mérgező mondatok, amiket ideje lenne elfelejteni

–

Egyszer egy edzőterem falán olvastam egy motivációs idézetet: „Minden fejben dől el”. Nevettem rajta, mert baromira untam az edzést, és valahol azt üzente számomra, hogy: „Kijárat a következő sarkon, balra”. Ez a kicsit elcsépelt, közhelyes idézet, ma is sokszor eszembe jut, amikor az önelfogadásról van szó, mert folyton visszaigazolást látok abban, hogy tényleg minden fejben dől el. Az enyémben, tiédben az ő fejében. Szépségfasiszta társadalomban nőttünk fel, ahol a nő egy tökéletes ideálhoz igyekszik igazodni, ami miatt az egész élet egy nagy jojódiéta.

Bár az elmúlt években nagyon elterjedtek az önelfogadásra irányuló kampányok, mégis nehéz a mindennapi szóhasználatból kiirtani az önsanyargató megjegyzéseket, hiszen a kultúránk része. „Ma bűnözök egy picit” – mondják sokan, amikor desszertet is rendelnek az ebéd mellé, vagy csak simán szénhidrátban dús menüt rendelnek. Ez csupán egyetlen kifejezés a sok közül, ami – bár nem hangzik bántónak –, mégis tudattalanul továbbörökítjük vele az önsanyargatás kultúráját. De ugyanilyen az, amikor kifejezetten vékony lányok kapják a megjegyzést: „Egyél már rendesen, amióta koplalsz olyan hisztis vagy!” Ezek a csipkelődő megjegyzések sokszor szeretetből, vagy a törődés szándékával hangzanak el. A valós élet persze nem ennyire szofisztikált, simán „legirheskurvázzák” azt, akit a nagy többség vékonynak talál, és „dagadék”-nak nevezi azokat, akik teltebbnek.

Jöjjenek hát azok a kifejezések, szófordulatok, amelyek igenis gátolják az önelfogadást. Biztos vagyok benne, hogy ha ezeket elhagynánk, jobb hely lehetne a világ. 

„A teste dögös, de zacskót húznék a fejére.”

Fejezzük be a másik külsejének folyamatos elemzését, vegzálását. 

„Aki képernyős, színész, üzletember, menedzser, aki emberekkel foglalkozik (sic!) az nem engedheti meg, hogy elhagyja magát.” Értsd: meghízzon...

De, kurvára megteheti, mert az ő teste. A testsúly nem a szakmaiság ismérve. Mi pedig ne intézményesítsük a felszínességet! 

„Egyél valamit, mindjárt elfogysz itt nekem!”

Helyszín: vasárnapi ebéd. Ahol az egész család elsiratja a hajdan volt szépségedet a húslevesbe, hogy milyen szép lehetnél, ha odafigyelnél magadra – persze be kell nyomni mind az öt fogást, nehogy megsértődjön a mama. De egy ilyen ellentmondásra rámutatni, még annál is nagyobb szentségtörés, mint visszautasítani a menü végén a házi rétest. 

„Jól nézel ki, fogytál?” 

A legrosszabb dicséret, amit mondhatsz egy ismerősödnek, amikor találkoztok. Nemcsak azért, mert azt implikálja a mondat, hogy „tehát, akkor korábban kövér voltál”, hanem azért is, mert a szépséget a testsúlytól teszi függővé. Arról nem is beszélve, hogy hányan fogynak le betegség miatt. 

„A családban a nők ilyenek, van mit fogni rajtuk.”

A „szeretetből abuzív” megjegyzések tömkelegét teszik családtagok egymásnak, anélkül, hogy észrevennék azt. Hiszen alap volna vigyázni egymásra. Vigyázni egymás külsejére még alapabb (irónia). Ha szeretnéd, hogy a lányod, fiad, anyád jól érezze magát a bőrében, akkor ezt a mondatot iktasd ki a szótáradból. Azonnal.

„Kövéren sokkal mosolygósabb voltál, a koplalás hisztissé tesz.”

 A megjegyzések alól a nádszálvékony lányok sem kivételek. Mivel kizárod az ételedből a cukros ételek habzsolását, ezért nyilvánvalóan egy búval baszott ember vagy – ez áll a totál helytelen gondolatmenetben.

„Áruld el a titkod, mitől vagy ilyen vékony?”
(Áruld el, vagy kínpadra kerülsz!) Egy ismerősömnek, aki rendszerint tíz-tizenkét órákat is dolgozik egy nap, annyira stresszes az élete, hogy sokszor nincs étvágya. Ezért csak úgy szaladnak le a kilók róla. Mióta ilyen kemény melója van, azóta záporoznak a dicséretek, hogy milyen csinos, milyen kiegyensúlyozott, milyen jól tartja magát. „Áruld el a titkod, mindig olyan csinos vagy”... hát, folyton kurva ideges vagyok – ezt szokta válaszolni erre. 

„De, ugye, tudod, hogy úgysem fognak változást hozni az önelfogadós kampányok:”
Sokan úgy gondolják, hogy a plus size-modellek megjelenésétől kezdve az önelfogadást éltető kampányokig, mind csak egy múló trend, ami egyszer alábbhagy. Az, hogy ez ne csak egy trend legyen, tényleg rajtunk múlik. Az, hogy elfogadjuk magunkat és egymást... nos, az röhejes, hogy valakit ma bánthat. 

„Fogadd el a »hiányosságaid«”
A ráncoktól kezdve a szülés utáni terhességi csíkokig minden természetes. Ez mind te vagy, nem pedig hiányosság, amit pótolni, javítani kell. Sose hívd hiányosságnak.

„Elfogadni, hogy egy túlsúlyos lány szép, az nem az elhízás népszerűsítése”
Sportolni jó dolog, egészségesen táplálkozni szintén jó. Pont. Ha például valaki teltkarcsú, az is jó, a kettőt ne állítsuk relációba egymással. 

„Light helyett nem kérsz inkább normálisat?” 

Fordított helyzet: Egy ismerősöm, miután rendelt egy jó nagy adagot, a pincér csak ennyit mondott neki: „legalább a kóla legyen light”.

Egy pillanatig se gondoljuk azt, hogy a durva megjegyzések alól a hírességek kivételek lennének. Nemrég Mandy Moore, amerikai színésznőnek ajánlották azt a kommentelők, hogy „ugorjon be egy hambiért... vagy kettőért” – arra célozva, hogy túl karcsú. 

Jennifer Lawrence is a napokban coming outolt saját bodyshaming-történetével. Amikor még a pályája elején elment egy válogatásra, akkor azzal motiválta őt egy női producer, hogy fogyjon le a szerep kedvéért két hét alatt, és lefotózta őt – a többi jelölttel együtt – meztelenül, majd odaadta neki a képet. Mire a színésznő megpróbált beszélni a film másik producerével a történtekről, aki csak annyit reagált rá: nem is érti, miért mondják a többiek, hogy ő mennyire kövér, mert szerinte  Lawrence teljesen „baszható kategória”... 

Szőcs Lilla

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/gpointstudio