Szülői munkaközösség: lehetőségek kontra rémálom

–

Az szmk-sztereotípia

Az szmk-s anyuka mindig nett és mindent tud. Igazi minden lében kanál: jól ismeri a komplett tanári kart és az osztálytársak családjának hátterét. Minden iskolai rendezvényről, nevelés nélküli munkanapról, kirándulásról és beszerzendő biszbaszról teljes körű információ birtokában van. Tudja, ki terhes, ki csalt meg kit és kivel.

A gyereke mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki. Ja! Szabadidejében cupcake-t süt, kézműveskedik az adventi mesedélutánon, tornatermet díszít a sulibulira, felügyeli a Mikulás-diszkót és persze humoros ötletmorzsákkal színesíti a pedagógus napi forgatagot. 

A többi szülő egyszerre féli és imádja, egy dologban viszont egyetértenek: jóban kell lenni vele.

Az szmk valójában

A szülői munkaközösség tagjai olyan szülők – és nem szükségszerűen anyukák –, akik választás vagy önkéntes szerepvállalás útján részei lesznek a tanulókat, azok szüleit és az iskola dolgozóit összekötő félhivatalos szervezetnek. Azért félhivatalos, mert bár az szmk-nak tényleges döntési jogköre nincs – legfeljebb véleményezhet –, feladatai azonban akadnak szép számmal. Az szmk-s szülők felelnek ugyanis

• az egyébként illegális, a rendszer fenntartása érdekében azonban sokszor elengedhetetlen osztálypénz beszedéséért és kezeléséért;

• a bölcsődei, óvodai dolgozók vagy osztályfőnökök munkájának támogatásáért;

• az intézmény és a szülők közötti zavartalan információáramlásért;

• a napi működéshez szükséges extra eszközök beszerzéséért, a vécépapírtól a kézműveskedéshez szükséges zenélő csillámpóniig;

• az intézmény karbantartási munkáinak önkéntes elvégzéséért;

• pénzgyűjtő események – kampányok, karácsonyi vásárok, kézműves délutánok, bababörzék, futóversenyek, bolhapiacok és ki tudja, még mi – szervezéséért, támogatók, szponzorok bevonásáért;

• egyes intézményi programokhoz kapcsolódó operatív feladatok megvalósításáért – vagyis az szmk-s a szülők bálja előtt dekorál, alatta felszolgál, másnap reggel pedig lelkesen takarít, mert valakinek muszáj;

• a nevelők ajándékainak beszerzéséért és a gyerekek Mikulás-csomagjáért, gyermeknapi meglepetéséért, ballagásáért is.

Fontos tudni azonban, hogy a szülői munkaközösség hatáskörébe tartozik a szülők és az intézmény közötti kommunikáció elősegítése, a konfliktushelyzetek jelzése és a szülők – illetve a gyerekek – érdekképviselete is, valamint az átláthatatlan működési helyzetek tisztázása! Ez a joguk azonban gyakran sérül.

„A mi intézményünkben és közösségünkben azt látom, hogy másra használják az szmk-t, mint amire hivatott. A nem szmk-s szülők csak ritkán keresnek meg minket. Érdekképviseletként csak ritkán működünk. A feladatunk 99 százalékban a pénzszerzés. Ez valahol szomorú, ugyanakkor érthető is. Mivel korábban hallottunk pénzek eltűnéséről is, mi inkább tárgyakkal, élményekkel gazdagítjuk az intézményben gyermekeink életét. A tapasztalatom amúgy az, hogy az intézményvezetés együttműködik velünk, bár az elvárásaik magasabbak, mint a rugalmasságuk. Vannak törekvéseink, amiket hiába próbálunk, egyszerűen nem tudtunk keresztülvinni” – meséli az szmk-s Krisztina.

Evelin egyetért vele: „Rutinos szmk-s vagyok, az összes gyermekem intézményében elláttam valamilyen feladatot. Az oviban elnök is voltam, és amikor az intézményvezető választására került sor, nekünk is részt kellett venni a folyamatban. Akkor és ott azonban jelezték számunkra, hogy sok jelentősége nincs annak, amit mi mondunk vagy teszünk. Nekem ez nem nagyon tetszett, így utána vissza is léptem ennél a tisztségnél.”

Kevesen tudják azt is, hogy az szülői munkaközösség és az egyébként nem minden intézményben létező óvoda- vagy iskolaszék nem azonos – bár gyakran részleges vagy teljes átfedést mutat.

Utóbbinak kötelező véleménynyilvánítási joga van az olyan kérdésekben, mint a szervezeti és működési szabályzat, a házirend, az intézményvezető megbízása (vagy a megbízás visszavonása), míg ezek a jogok az szmk számára – elvileg – nem elérhetők.

A szmk-snak lenni nem olyan nagy buli

Bár sokan úgy képzelik, az szmk-ra jelentkezőnek nincs semmi dolga, unatkozik vagy éppen a gyereken keresztül önmegvalósít, a legtöbb általam megkérdezett anyuka azt mondta, hogy elsősorban a gyerekek érdekeinek képviselete miatt vállalta a feladatot és azért ment bele az egész szervezős-ötletelős-megvalósítós őrületbe, mert azt akarta, hogy az intézményben a gyerekeknek több lehetőségük legyen. 

Persze azt is fontosnak tartották, hogy a jobb kapcsolatok, egyszerűbben járható kommunikációs utak révén talán egy kicsivel többet tudnak majd arról, mi történik az oviban, suliban, mint mások.

Kamilla azt mondja, az szmk-s szülőnek már jóval azelőtt a homlokára van írva, hogy az isten is erre a feladatra teremtette, hogy egyáltalán megszólalna. „Tuti rám van írva, mint néhány sorstárs anyukára, hogy lécci, lécci, engem válassz! Komolyan, néha nem tudom eldönteni, hogy értelmet látnak a búrámon, vagy inkább a balekot bennem. Addig persze nem volt velem gond, amíg azt tettem, amit vártak tőlem. De amikor a településünkön összevonták az önkormányzati ovikat egy elég abszurd leírás alapján, úgy éreztem, lépni kell. Így hát jöttem én, a harcos, a gyerekek »megmentője«. Gondoltam, csak kikérjük ezt magunknak! Jól be is izzítottam minden csoport szmk-sait, hogy ezt csak úgy nem hagyhatjuk, de persze tudtam, hogy beleszólásunk valójában nincs. Mégis muszáj volt megszólalni. Így aztán megharcoltuk a nagy semmit. Hurrá! De minden rendben, mert búcsúzáskor, az év végi családi napon egy oklevéllel jutalmazták az áldozatos munkámat. Mi ez a világ nagy dolgaihoz képest, nem igaz?”

Rossz tapasztalatokból, fájdalomból akad bőven. Eszter például arról számol be, hogy sok szülő teherként tekint a feladatra, így amikor valaki más vállalja, lemegy róluk a nyomás, örülnek és együttműködnek. Ők azok, akikkel könnyebb. És hogy mi van a többiekkel? 

„Van a szülők másik része, akik nem vállalnák az szmk-tagságot, de aztán kukacoskodnak, elképzelni sem tudják, hogy képes vagy jól csinálni. Nálunk egész évben tök jól működött a szülői közösség, míg nem az év végi ajándék olyan mértékű klikkesedést és feszültséget szült, amilyet én még soha nem láttam. A végére oda fajult a dolog, hogy néhány szülő a másik szmk-s szülővel karöltve külön vett ajándékot a tanárnak, mivel ők másképp gondolkodtak arról, mint amit a többség megszavazott. Én ezt hátba szúrásnak éltem meg, és erősen gondolkodom, hogy idén átengedem a lehetőséget a többieknek, hisz ezek szerint én nem végzem elég jól a feladatot. Ők – bár nem jelentkeztek szmk-snak – sokkal jobban tudják nálam, mire van szükség.

Ha nem értesz egyet valamiben, ha szót emelsz valamiért, esetleg elrontasz valamit, azt a fejedhez vágják, de nem értékelik, hogy az összes gyereknek egész évben van zsepije, vécépapírja, külön programokon eszköze, ellátmánya…

Szerintem, aki sosem volt szmk-s, teljesen mást gondol az egészről, mint amilyen valójában.”

Petra is jó szándékúan vetette magát a feladatba a gyerekek miatt, de már nem biztos benne, hogy jól döntött.

„A többi szülő azt látja bennünk, hogy mi vagyunk azok, akik mindenkit ismerünk és jóban vagyunk mindenkivel. Azt érzem, kinéznek a szülők maguk közül. Mindenki szerint kell a változás, de személyes erőfeszítéssel, arccal-névvel kiállással hozzájárulni senki se akar ehhez, mert majd az szmk-s úgyis elintézi… Szóval sok szardobálás, dicséret alig. És ha ehhez azt is hozzáteszem, hogy elvileg a gyerekek igényeit, érdekeit tartjuk szem előtt, de nagyobb fókusz van azon, hogy a nevelők karácsonyra milyen értékű ajándékot kapjanak, mint azon, hogy mit lehetne közösen elérni, elkeseredem.” 

Aki szerint szmk-tagnak lenni menő

Vannak olyanok is, akik szeretik az szmk-val járó nyüzsgést, és a rengeteg élményt, lehetőséget. Néhányan közülük „csak” besegítenek egy-egy alkalmi feladatba, mások akár évtizedeken és intézményeken átívelő módon, elhivatott szmk-sként tesznek a gyerekekért.

Ilyen Ildikó is, aki saját bevallása szerint szmk-s szülőként hatékonyabban tudott hozzájárulni az intézményi szintű érzékenyítéshez, mint szerepvállalás nélkül tudott volna. „Pedagógus-szülőként sokat tettem azért, hogy az intézményünkben bekerüljön a köztudatba az SNI fogalma és valódi jelentése. Minden évben kaptam egy elismerő oklevelet a munkámért 12 éven át. Elismerték, hogy mennyi szakmai újító munkát végeztem, amely pozitívan befolyásolta az intézmények működését.”

Ez persze rengeteg munkával járt. 

Zsófi sem tagadja, hogy az szmk-s feladatok teljes embert kívánnak, de szerinte megéri a befektetett energiát.

„Ehhez a feladathoz úgymond minden lében kanál típusnak kell lenni. Egy gyereknapi program megszervezéséhez, vagy egy munkaközösségi bál sikeres lebonyolításához támogatókat kell keresni-találni… Ehhez rámenősnek, nyomulósnak kell lenni. Mi szerencsések vagyunk, hiszen alacsony létszámú az iskola, kicsi a falusi közösség, és önkormányzati, egyházi, közösségi szinten egyaránt hatalmas összefogást tapasztalunk. Mindenki a lehetőségeihez mérten segíti a működésünket. Mindenki szabadon eldöntheti, részt szeretne-e venni a munkában, vagy sem. Viszont, ha vállalja, akkor tényleg oda kell tennie magát. Ez egy egész tanéven át tartó feladat: őszi vásárok, advent, karácsony, bálok, gyereknap – rengeteg plusz időt és energiát kíván mindenkitől a nem kevés otthoni és munkahelyi teendő mellett. Természetesen az ember tanév végére elfárad, de egy jó ügyért dolgozni általában deficites. Viszont felemelő érzés a jól végzett munka tudatával elmenni a vakációra!”

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Drazen Zigic

Z. Kocsis Blanka