Mégsem pörögnek fel a gyerekek a cukortól?
Szakemberek cáfolják az elterjedt nézetet
A hetvenes évek óta tartja magát az elmélet, hogy a sok édesség fogyasztásától egyfajta „cukorroham” alakul ki a gyerekeknél, aminek a következménye az, amit a köznyelvben hiperaktivitásként szoktunk emlegetni. A túlzott cukorfogyasztás valóban sok egészségi kockázattal jár a gyerekeknél, de a túlpörgés nincs köztük. A tévhitet Ben Feingold gyermekallergológusnak a Why Your Child is Hyperactive (Miért hiperaktív a gyereked?) című, 1975-ben megjelenő könyve indította el, amelyben kifejti, hogy az élelmiszer-adalékanyagok – többek között a cukor – összefüggésben állnak a hiperaktivitással, túlpörgéssel. Azóta többször megcáfolták az elméletet, de mégis tartja magát a szülők körében. Tóth Flóra foglalja össze a National Geographic cikkét.
–
Mikor kapnak a gyerekek a szokásosnál több cukrot?
Mark Corkins, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) táplálkozási bizottságának elnöke (és a Tennesseei Egyetem Egészségtudományi Központjának professzora) azt mondja, nincs összefüggés a megszokottnál nagyobb cukorfogyasztás és a hiperaktív viselkedés között – annak ellenére sem, hogy sok szülő számol be arról: a születésnapok és más jeles események alkalmával, amikor a gyerekek rengeteg édességet kapnak egyszerre, a viselkedésük szokatlanul élénkké változik. A legtöbbször azonban
a szakember szerint nem a „cukorroham”, hanem maga a helyzet pörgeti fel a gyerekeket, hiszen ezek a kiugró cukorfogyasztások szülinapi bulikon, ünnepségeken, kerti partikon, strandon szoktak megesni.
„Amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek hirtelen nagy mennyiségű cukrot fogyasztanak, általában valamilyen különleges helyzetben vannak, és ettől eleve túlpörögnek. Ez akkor is így lenne, ha nem kapnának cukrot” – mondja Corkins. Szakértőként azt mondja, ilyenkor maga a helyzet stimuláló, nem a cukormennyiség. Diana Schnee, a Cleveland Gyermekklinika dietetikusa is megerősíti, hogy az úgynevezett cukorrohamra inkább anekdotikus bizonyítékok vannak:
„Sok dolog okozhatja a gyerekek túlpörgését és az érzelmeik hirtelen változásait, részben maga a tény, hogy gyerekek.”
Az érzelemszabályozás képessége ugyanis lassan alakul ki, az óvodás-, kisiskolás korú gyerekek fokozatosan tanulják meg, hogy nem minden helyzetben viselkedhetnek úgy, ahogy azt az aktuális érzelmi állapotuk megkívánja, és nem is vezet jóra, ha ezt pici kortól elvárjuk tőlük. (Persze ez szembemegy azzal, ahogy a mai szülőgenerációk felnőttek, és ez sok feszültséget okoz magukban a szülőkben is, a különböző nemzedékek tagjai között meg főleg: az idősebbek még inkább elvárják, hogy a gyerekek „viselkedjenek”.)
Igazából a „szokásos” cukormennyiséggel van baj, nem az alkalmanként kiugróval
A túl sok finomított szénhidrát fogyasztása akár gyulladásos állapotot okozhat, ami befolyásolhatja a gyerek viselkedését – mondja a dietetikus. Másképpen káros, ha egy gyerek nem eszik elég gyümölcsöt vagy zöldséget, ennek ugyanis székrekedés is lehet a következménye, ami más módon, de szintén befolyásolhatja a viselkedést.
A gyerekek esetében ennek ellenére egyáltalán nem ajánlott a szénhidrátmegvonás, vagy más néven ketogén diéta, mivel a szénhidrátokból lebontott glükózra megfelelő mennyiségben szüksége van a szervezetnek energiaforrásként.
(Ugyanakkor, ha zsírt és cukrot fogyasztunk, az olyan hatást is gyakorol az agyunkra, hogy még többet szeretnénk ezekből.)
A cukrokat a szakértők két típusra osztják: természetes és hozzáadott cukorra, az előbbiből akár nagyobb mennyiséget is fogyaszthatnak a gyerekek, az utóbbiból viszont nem kellene annyit. A természetes cukrok közé tartozik a gyümölcscukor és a tejcukor. A hozzáadott cukrok túlzott fogyasztása viszont elhízást, fogszuvasodást, szívbetegséget, magas koleszterinszintet, magas vérnyomást, 2-es típusú cukorbetegséget és úgynevezett zsírmájat okozhat – mondja az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia. A hozzáadott cukrokat a gyerekek leginkább desszertekben, üdítőkben és rágcsálnivalókban fogyasztják.
Ám a táplálkozástudományi szakemberek szerint
két év alatti gyerekek esetében az lenne az ideális, ha egyáltalán nem ennének hozzáadott cukrokat, két év fölött pedig napi 25 grammot, vagyis maximum hat teáskanálnyit. Csak viszonyításképpen: egy deci kóla 11,2 gramm cukrot tartalmaz (és a gyerekek által kedvelt jegesteák is hasonló mennyiséget), vagyis három deci fogyasztása már meghaladja a napi ideális cukorfogyasztást.
Bár az óvodás, kisiskolás gyerekek kólát talán ritkán fogyasztanak, de egy reggeli péksütemény vagy egy adag gabonapehely a legtöbb esetben simán meghaladja a szakemberek által meghatározott ideális mennyiséget – ezért még Mark Corkins is elismeri, hogy ezt tartani óriási feladat. „A legtöbb gyerek ennél többet fogyaszt” – mondja.
Gyakorló szülőként azt tudom hozzátenni, hogy az ideális szint tartása szerintem a lehetetlent súrolja – ha nem eköré szervezzük az életünket, mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb család által igénybe vett intézményi étkeztetés már eleve tartalmazza, sőt meg is haladja a napi cukormértéket. És persze vannak, akik intolerancia, allergia vagy más ok miatt az átlagosnál sokkal tudatosabbak, de a legtöbben a hétköznapi rohanásban időnként a könnyebb ellenállás felé mozdulunk.
Az Amerikai Egyesült Államokban már kötelező feltüntetni a termékeken külön a hozzáadott cukor mennyiségét, ami megkönnyíti a szülők dolgát vásárláskor, itthon viszont egyelőre csak a cukortartalom szerepel az összetevők között, de ezt is érdemes figyelni, hiába nincs szétbontva természetesre és hozzáadott összetevőkre.
ITT találtok egy kutatást arról, hogy milyen hatással van a gyerekek viselkedésére a sok cukrot tartalmazó étrend.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / mzoroyan
