Csak még egy szeletet! – A pizza még a csokinál is addiktívabb
Az elmúlt években sok mindenről mondtam már le a táplálkozásomban az egészségem érdekében. Régóta nem iszom nyers tejet, de időszakosan mellőzöm az összes tejterméket is, tavaly óta gyakorlatilag zéró tolerancia lépett életbe a vörös húst és a cukrot illetően, de a húsfogyasztásomat általánosságban is igyekszem csökkenteni. Ezek alapján akár úgy is tűnhet, mintha sziklaszilárd akaraterővel bíró egészségnagykövet lennék, pedig higgyétek el, igazi hedonista vagyok, ha ételről van szó, úgyhogy időnként csúfosan el is bukom a reformétkezésben. Leginkább akkor, ha pizzáról van szó. De megnyugodtam, mert ennek már tudományos magyarázata is van. Krajnyik Cintia írása.
–
A férjemmel elképesztően sok dologban hasonlítunk, és abban is, hogy igazi foodie-k vagyunk. Az utazásaink során kardinális jelentősége van a gasztronómiai élvezeteknek, imádjuk a különféle konyhák fogásait, és a „sharing is caring” életfilozófiát különösen kedveljük, így gyakran esünk abba a hibába, hogy a kelleténél sokkal több mezzét, tapast, előételt, falatkát rendelünk be, mondván, úgyis elfogy, ha többen esszük.
Lényegében úgyis mondhatnám, hogy a fizetésünk aggasztó hányadát költjük ételre, és ez nem csak az infláció miatt van így.
Az egyik bevett szokásunk, hogy egy-egy nehéz, stresszes munkanapot úgy teszünk élvezetesebbé, hogy vacsorára nápolyi pizzát rendelünk – én, ugye, a tudatosság jegyében vegát –, azután pedig jóllakottan valahogy nemcsak az aktuálisan kedvelt sorozatunkat látjuk szebb színben a kanapéról, hanem az egész világot. Ezzel csupán annyi a probléma, hogy ha tehetnénk, minden egyes napot így zárnánk, teljes egyetértésben valljuk, hogy a pizza az az étel, ami megunhatatlan, amit bármikor képesek lennénk megenni. Úgy tűnik, ez azonban nem egyedi esetünkben, ugyanis egyes kutatások szerint a pizza a leginkább addiktív étel a világon.
A Michigani Egyetem Ashley Gearhardt klinikai szakpszichológus vezetésével végzett tanulmányában ötszáz embert kért meg arra, hogy fogyasszanak el harmincöt különféle ételt (feltételezem, nem egyszerre), majd számoljanak be a tapasztalataikról. Ahogy azt a Psycholody Today is megírta, a vizsgálat eredménye szerint a pizza lett a leginkább függőséget okozó étel. (Fontos kiemelni, hogy az élelmiszerfüggőség nem pszichiátriai diagnózis a DSM-5 Amerikai Pszichiátriai Egyesület által kiadott könyv szerint, de a kutatásban ezt a kifejezést használták.)
Dupla csapás az érzékeinkre
A pizza nem véletlenül ejt kísértésbe oly’ könnyedén minket, a tésztája ugyanis finomított fehérlisztből készül, amely gyorsan glükózzá alakul a véráramban,
a sajt pedig kazeint tartalmaz, egy olyan fehérjét, amely az emésztés során kazomorfint szabadít fel, ami az agy ópiátreceptoraihoz kapcsolódik, hasonló nyugtató hatást kifejtve, mint a heroin és a morfium
– tette hozzá a cikkben Neal Barnard klinikai kutató. A glükóz felszívódását a zsír még inkább felgyorsítja, nem véletlen, hogy a függőséget kialakító élelmiszerekben – mint például a sütemények, kekszek – szinte kivétel nélkül finomított szénhidrátot és zsírt találunk, hiszen az élelmiszeripar célja, hogy ne elégedjünk meg egy-egy falattal, mindenből egyre többet és többet akarjunk fogyasztani, ezáltal vásárolni.
Olyan, mint a drog?
Az amerikai irányelvek értelmében a szakemberek nem javasolnak napi körülbelül 40 grammnál több sajtfogyasztást, néhány szelet pizzával azonban már könnyen meghaladhatjuk ezt a limitet. Ugyanakkor minél jobban szorongunk és stresszelünk, annál inkább vágyunk a pizza által nyújtott nyugtató hatásra. Ez pedig ördögi körbe taszíthat minket, ugyanis az emberi agyat tanulmányozó képalkotó vizsgálatok alátámasztották, hogy azoknál, akik több gyors- vagy egészségtelen ételt fogyasztanak, bizonyos fokú tolerancia alakul ki, ahogyan a drogok esetében is.
Tehát minél több ilyen élelmiszert eszünk, annál többre van szükségünk ahhoz, hogy kielégítse a vágyainkat.
A kényszeres evés és a kábítószer-fogyasztás közötti hasonlóságot számos patkányokon végzett vizsgálat is alátámasztotta már. A patkányok például nagyobb valószínűséggel habzsoltak csokis kekszet vagy cukormázt, mint más, egészségesebb táplálékot, sőt, ha sajttortával etették őket, az agyuk hasonlóan alakult át, mint a kábítószerfüggő patkányoké. Ha az állatok hozzászoktak a nagyobb dózisú cukorhoz, majd azt megvonták tőlük, az hasonló tüneteket produkált, mint az ópiátmegvonás: agresszívvé váltak és a fogaikat csikorgatták. Az is meghökkentő eredmény volt, hogy a patkányokat hiába büntették a lábukon keresztül áramütéssel, ha a finomított élelmiszerek felé közelítettek, az állatok vállalták az ezzel járó fájdalmat, csak hogy hozzájussanak az ételhez. Ez a viselkedés hasonló, mint amikor a függők bármit hajlandók feláldozni, annak érdekében, hogy alkoholhoz vagy szerhez jussanak.
A vizsgálat szerint a pizza után a csokoládé, a chips, a kekszek, a fagylalt, a sült krumpli, a sajtburger, az üdítő és a sütemények a leginkább függőséget okozó ételek, az előkelő tizedik helyen pedig a sajt végzett.
Dr. Gearhardt csapata arra a következtetésre jutott, hogy a nagymértékben feldolgozott élelmiszerek visszaszorítása az emberekben is kiválthat elvonási tüneteket, mint például ingerlékenységet, fáradtságot, szomorúságot és sóvárgást. Annak ellenére, hogy a társadalom jelentős része tisztában van ezeknek az ételeknek a káros hatásaival, a róluk való leszokás valóságos küzdelem a többség számára. A szakértő a The New York Timesnak azt is elmondta, hogy páciensei kétségbeesett próbálkozásai általában csak rövid ideig sikerülnek, és a visszaesés aránya rendkívül gyakori.
A Psychology Today cikke arra biztatja az olvasókat, hogy az egészségtelen, függőséget kialakító ételek mellett érdemes a sajtfogyasztást is némileg csökkenteni, esetleg különféle zöldségekkel helyettesíteni, így akár újra felfedezhetjük egyes ételek ízét, amelyeket korábban sajttal nyomtunk el. Az avokádó és a magok például tele vannak egészséges zsírokkal, de alternatívaként a vegán sajtok is szóba jöhetnek, bár, ha valaminek igazán zsíríze van szerintem, az éppen a vegán sajtok többsége, de ez teljesen szubjektív vélemény.
Ugyan a sajt nem okoz olyan szélsőségesen megváltozott mentális állapotot, mint az alkohol vagy a kokain, de a túlevés ebben az esetben is járhat bizonyos kontrollvesztettséggel, mint például akkor, amikor már degeszre ettük magunkat, mégis betoljuk azt az utolsó szelet pizzát. Könnyű és fájdalommentes megoldás sajnos nincs, kizárólag az önuralom. Ma este tehát nem rendelünk nápolyi pizzát. Pláne nem négysajtosat.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Dawid Jozwiak
