–

A fél életem a telefonomon van, szinte természetes meghosszabbítása a kezemnek, már fel sem tűnik, csak nyomogatom zombiként. Időnként egy barátokkal töltött estébe is belerondít, ha egyikünknek még el kell intéznie valamit, vagy akár csak reflexből húzogatja a képernyőt. Az utóbbi időben úgy tűnik, nemcsak nekem lett ebből elegem, ugyanis egyre több barátomnál láttam a nyaralások alatt újságot, rejtvényfüzetet, és én is a kártyát pakoltam be először a fürdőruhám mellé a hátizsákba. A nyaralásnak ugyan vége, de ez ne tartson vissza senkit, hogy „ódivatúan” múlassa az időt. Hoztam néhány ötletet, akár egyedül, akár társasággal foglalnátok el magatokat.

Sudoku

Iszonyú büszke voltam magamra, amikor kisiskolásként először megértettem, hogyan működik ez az addig rejtélyesnek tűnő számsor. A mai napig le tud kötni, hogy mindegyik számnak megtaláljam a helyét, sorban haladva a különböző kis gondolatmenetemmel, repül az idő, és hatalmas öröm, ha egy újabb szám kerül a képbe, akár egy kirakós darabkája.

Nemrég a párommal takarítás közben a kezünkbe került egy régi újság rejtvényoldala néhány sudokuval, felettük a felirat: haladó. Több se kellett nekünk, nekiálltunk megfejteni a feladványt, összedolgoztunk.

Egy idő után félre kellett tennünk, mert túl sok tennivalónk volt még aznapra, de a büszkeségünk és a bennünk élő gyerek nem hagyta sokáig, a következő néhány estét azzal töltöttük, hogy az összeset megfejtsük. 

Íme, az emberi intelligencia nyolc fajtája – Neked melyik az erősséged?

WMN Life – 2022. szeptember 18. – DD

 

Kártya

Kiskamaszkorom tévésorozataiban a pasziánsz, meg úgy általában a kártyázás folyton „nyugdíjas” tevékenységként jelent meg, valahogy a képernyőn mindig csak az idősek kártyáztak (kivéve a pókert, az valami titokzatos, dögös dolog volt, amit öltönyös/koktélruhás emberek játszanak sűrű cigarettafüstben). A számtalan nyári tábor és kempingezés azonban bebizonyította, akár a villogó képernyők előtt felnövő öt-hat éves táborozóinkat is le tudjuk kötni két pakli franciakártyával meg egy türelmes felnőttel, aki akárhányszor elmagyarázza a szabályokat. A baráti társaságunkkal a hosszú hétvégénket is végigkártyáztuk, vérre menő „kentkupézásoktól” és kanasztapartiktól volt hangos a ház, de a párommal töltött nyaraláson is a kártyapakli került elő, ha túl nagy volt a hőség ahhoz, hogy megmozduljunk. Amíg itthon rögtön a telefonom után nyúlok, ha épp nem ér valami inger, a lángosomra várakozva egyszemélyes kártyajátékokkal próbáltam múlatni az időt. Itt az ideje, hogy újra előkerüljön a pakli.

Keresztrejtvény

Szintén klasszikus kedvencem, a nagyszülőknél rengeteg keresztrejtvényt töltöttünk ki, egy idő után pedig hiúsági kérdést csináltam belőle, hogy senki ne segítsen, és egyedül töltsem ki a hatalmas oldalakat. Mivel már nem szoktunk nyomtatott újságot venni, régóta nem volt keresztrejtvény a kezemben, ezért is örültem meg nagyon, amikor az egyetemi csapatépítőre egyikünk egy rejtvényújsággal érkezett. Rövidesen a fél társaságot megmozgató program lett, hogy egy-egy nehezebb kifejezésen törjük a fejünket, apránként rakva össze a megfejtést.

Ittuk a sörünket és lógattuk a lábunkat, mintha egyetlen gondunk az lenne, hogy rájöjjünk, melyik ómaláj törzs neve áll három betűből, vagy milyen négybetűs községek vannak Vas megyében. Bár mindannyiunknak ott a világ összes tudása a farzsebében, eszünkbe sem jutna rákeresni. Az csak elrontaná a játékunkat.

Kirakó 

Pár éve rászoktattam a családomat, így azóta karácsonyi programunk a közös kirakózás, egész napokat tudunk eltölteni a nehezebbnél nehezebb, párezer darabos tájképek összerakásával két bejglievés között. Bár a lakásban nehezen férünk el tőle, időnként azért itthon is nekiállok egy-egy képnek, egészen meditatív állapotba kerülök közben. Társaságban jókat lehet beszélgetni fölötte, miközben elszöszmötölünk a darabkákkal, egyedül pedig jobban lezsibbasztja az agyam, mintha a TikTokot pörgetném bambán, és még végeredménye is van, amitől nem érzem elvesztegetettnek a rászánt (és közben észrevétlenül pihenéssel töltött) időt. 

„Népbetegség, mégsem vesszük elég komolyan” – Demens családtagok gondozása

WMN Life – 2022. szeptember 18. – KAd

 

Nem csak a gyerekeknek

A nyugdíjasok mellett a gyerekeknek is „megengedjük”, hogy látszólag céltalan feladatokkal, játékokkal töltsék az időt (ami persze elengedhetetlen a fejlődésükhöz). Időről időre bekerülnek a családi csetcsoportokba a rokon gyerekek nehezen megoldható iskolai feladatai, amikbe a szüleiknek beletört a bicskája. Ezek közül a kedvenceim a logikai feladatok, számsorok, csavaros matekpéldák (amik néha tényleg meghaladják a kisiskolás szintet), és rettentően bánom, hogy az egyetemen már nem ilyen játékos formában próbálják megtanítani a deriválás szépségeit. Ezeknél az egyszerűnek tűnő feladatoknál a nyomás is nagyobb, hiszen „nehogy már ne tudjunk megoldani egy gyerekfeladatot”, de jól szórakozunk rajta, miközben próbáljuk megtalálni a megoldást. Még akkor is, ha végül a gyerekek hamarabb jönnek rá, mint mi.

Engedjük meg magunknak, hogy ne mindig a valóságon pörögjön az agyunk. A kirakós darabjaiból összeáll a teljes kép, a rejtvények és fejtörők világában mindennek van értelme, és ha elég ideig gondolkozunk, meg fogjuk találni a választ.

Amire valljuk be, nagy szükségünk van.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/urbazon

Pichler Zsófi