Ezek voltak a történelem legnagyobb (és leggroteszkebb) pénzrablásai

–

Ilyen, amikor egymilliárd dollárnak lába kél 

A nagyszabású rablás egy nappal az iraki háború kezdete előtt történt, 2003-ban. A terv mögött pedig nem más állt, mint Irak akkori diktátora, Szaddám Huszein, aki idő előtt átlátta az akkor még láthatatlan káoszt, és elküldte fiát, Qusayt és csapatát, hogy vegyenek ki egymilliárd dollárt az Iraki Központi Bankból. Qusay a bagdadi bankba apja kézzel írott feljegyzésével érkezett, amelyben a diktátor elrendelte, hogy vonjanak ki egymilliárd dollárnyi zöldhasút, és engedjék át az összeget az ország kasszájából. Mi sem egyszerűbb, ugye? Három teherautóra pakolták a pénzt, a műveletet pedig számos iraki tisztviselő – köztük Qusay – felügyelte.

A nagy összeg ellenére a pénzfelvétel egyes jogi szakértők szerint nem biztos, hogy jogellenes volt. Szaddám Huszein abszolút hatalmából kifolyólag személyesen és közvetlenül ellenőrizte az ország irányítását, beleértve a központi bankot és más gazdasági intézményeket is.

Az egymilliárd dollár akár Szaddám Huszein saját pénze is lehetett, amit több mint két évtizedes iraki kormányzása alatt gyűjtött össze. Az amerikai hírszerzés tisztviselői először úgy vélték, hogy Huszein talán a hatalmon töltött idő zsákmányát próbálta átmenekíteni a határon, mások szerint viszont arra használta volna a pénzt, hogy családtagjai és barátai biztonságban elhagyhassák az országot.

Sorozatos házkutatások és különböző járőrözések révén sikerült megtalálni mintegy 650 millió dollárt Szaddám Huszein másik fia, Uday egyik palotájában, a fennmaradó 350 millió dollárt azonban azóta se látta senki. 

Rablás ide vagy oda, meg kell adni, amit az illem megkíván 

A londoni Brink’s Mat raktárának kirablását az évszázad bűntényeként emlegetik. A beszámolók szerint a rablást a cég munkatársai követték el, az eset reggelén ugyanis Anthony Black, a Brink’s Mat biztonsági őre beengedett egy bandát a cég raktárába. A rablók ezután megkötözték a többi őrt, és megkezdték a lopást. A rablóknak szerencséjük volt, mivel nemcsak hatalmas mennyiségű készpénzt, hanem aranyat és gyémántokat is találtak, így 1983. november 26-án 41 millió dollár értékű szajrét tulajdonítottak el. A hab a tortán az volt, hogy a rablók boldog karácsonyt kívántak a személyzetnek, mielőtt elmenekültek volna.

A második legnagyobb pénzrablás során 300 millió dollár tűnt el

2007. július 11-én az iraki Dar es Salaam Investment Bank kirablása volt a második legnagyobb pénzrablás, aminek becsült értéke nagyjából 300 millió dollár. Ráadásul a rablással kapcsolatos legtöbb részlet a mai napig tisztázatlan maradt.

A tisztviselők szűkszavúan nyilatkoztak a bűncselekményről, de míg a helyi rendőrség szerint két őr tervelte ki a rablást, a belügyminisztérium egyik tisztviselője három résztvevőt emlegetett. Azt mindkét forrás megerősítette, hogy az ellopott pénz amerikai dollárban, nem pedig iraki dinárban volt, az azonban nem világos, hogy miért tároltak a bankban ennyi dollárt, és az sem derült ki, hogy a rablóknak hogyan sikerült ekkora összeget elszállítani anélkül, hogy bárkinek szemet szúrt volna a folyamat.

Számos összeesküvés-elmélet állítja, hogy az őrök kapcsolatban álltak az iraki katonai erőkkel, ami nagyban megkönnyítette a szökésüket, a rablásról azonban nem hoztak nyilvánosságra további részleteket – ami arra enged következtetni, hogy az elkövetők nagy eséllyel megúszták a balhét.

A rablás, ami bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe

A 2005. augusztus 6-i esetet a világ egyik legaprólékosabban megtervezett rablásának tartják – ezzel került be a rekordok közé is. A 25 tagból álló banda három hónappal a rablás végrehajtása előtt kezdte az előkészületeket: úgy tettek, mintha egy kertépítő vállalkozásban vennének részt, és hónapokat töltöttek azzal, hogy egy közel 80 méter mély alagutat ássanak a brazíliai Banco Central páncélterméhez. A rablás napján a tolvajok közel 71,6 millió dollárt loptak el. A nyomozás során csupán a banda nyolc tagját, és nagyjából 20 millió dollárt talált meg a rendőrség.

„Főnök, már nem fér sehova”

Persze azt nem tudni, hogy ez a mondat valóban elhangzott-e 2006. február 21-én este, de az biztos, hogy megdöbbentek a Securitas raktár kirablói az angliai Kentben, amikor kiderült, hogy csak azért nem kaszálhatnak nagyobbat, mert nem tudják mivel elszállítani az ott lévő mérhetetlen mennyiségű pénzt. Az eset emberrablással kezdődött, és február 22-én kora reggel ért véget, amikor a bűnözők közel 53 millió fontot zsákmányolva távoztak a raktárból – és további 154 millió fontot hagytak hátra.

A legtöbb menekülő járművet a következő héten megtalálták, az egyikben 1,3 millió fontnyi lopott bankjegy volt. A kenti rendőrség razziái során Wellingben kilencmillió fontot, Southboroughban pedig nyolcmilliót foglaltak le, 2007-ig 36 embert tartóztattak le a bűncselekménnyel kapcsolatban. 32 millió fontot nem sikerült visszaszerezni, és bár az elkövetők közül jó párat börtönre ítéltek, 2016-ban több gyanúsított még mindig szökésben volt.

A legnagyobb ír bankrablás a mai napig megoldatlan

A belfasti Northern Bank kirablása sokak figyelmét felkeltette, miután egy csapat rabló 41 millió dollárt zsebelt be. Egy héttel 2004 karácsonya előtt néhány rendőrnek álcázott rabló betört két bankigazgató házába, és a családjaikat túszul ejtették. Addig tartották fogva őket, amíg a bankvezetők nem követték a betörők utasításait. Arra kényszerítették őket, hogy másnap, mintha mi sem történt volna, bemenjenek dolgozni, majd beengedjék a rablókat az épületbe – akik 41 millió dollárt és további devizákból álló zsákmányt tulajdonítottak el. Az esetet az eddigi legnagyobb ír bankrablásként tartják számon, ráadásul a bűntény mai napig megoldatlan.

Az olasz playboy esete a Knightsbridge biztonsági letétjével

Az angol Knightsbridge-i biztonsági letét kirablását 1987. július 12-én Valerio Viccei, egy ügyvéd fia vezette, aki 1986-ban érkezett Londonba szülőhazájából, Olaszországból – ahol ekkor már ötven fegyveres rablás miatt körözték. Angliába érve gyorsan folytatta karrierjét, hogy finanszírozhassa korábbi playboy-életmódját. Ez alkalommal belső segítséget is szerzett a kokainfüggősége miatt súlyosan eladósodott ügyvezető igazgató, Parvez Latif személyében.

A rablás napján két férfi lépett be a Knightsbridge-i széfközpontba, hogy kibéreljenek egy széfet. Miután bevezették őket a páncélterembe, fegyvert rántottak, és túszul ejtették az igazgatót, valamint a biztonsági őröket. A tolvajok ezután az intézmény ajtajára akasztottak egy táblát, amely szerint a széfközpont átmenetileg zárva van, miközben az épületbe további bűntársakat engedtek be. Számos széfet feltörtek, és egy 60 millió font értékű zsákmánnyal (akkori árfolyamon nagyjából 98 millió dollárnak megfelelő összeggel) távoztak.

A nyomozás során a rendőrség egy véres ujjlenyomatot talált, amit Valerio Vicceivel kötöttek össze. 1987. augusztus 12-én több bűntársát is letartóztatták egy összehangolt razziasorozat alkalmával, Viccei azonban Latin-Amerikába menekült. És bár sokáig úgy tűnt, hogy megússza a dolgot, később visszatért Angliába, hogy Latin-Amerikába szállítsa a Ferrari Testarossáját, végül ez okozta a vesztét. A rendőrség élt a lehetőséggel, és rögtön letartóztatta a férfit. 

Hogy mi a tanulság? Soha. Nem. Térünk. Vissza. A. Tetthelyre.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – A nagy pénzrablás című sorozat