-

Kosztor Sándorné Bodnár Gizella, más néven Repülős Gizi, bár egy Rejtő-regény karaktere is lehetne, hús-vér valódi személy, aki 1926-ban látta meg a napvilágot Miskolcon. Az ötvenes évek elején még jártak Magyarországon belföldi repülőjáratok, így Gizi bűnözői ars poeticája is innen ered, repülőn utazott az ország más és más részeibe, és miután elvégezte a piszkos munkát, az esti járattal hazautazott Pestre, miközben bőröndjében ott lapultak az elrabolt ékszerek. Ezután a remekbe szabott terv után ragadt rá a Repülős Gizi név, annak ellenére, hogy a mai napig tagadja a tényt, hogy ő valaha is repülőre szállt volna.

Az elbeszélések szerint nyugodt gyerekkora volt, több nyelvet beszélő, dekoratív, fiatal hölgyként emlegetik, aki nem mellesleg tanári diplomát is szerzett.

Igazán jó adottságokkal indult neki az életnek, és hogy mégis rossz útra terelődött, azt egy agyhártyagyulladásnak tulajdonítja, aminek következtében kleptomániássá vált – legalábbis gyakran erre hivatkozik a bíróságon. Egész egyszerűen nem tud ellenállni a csillogó holmiknak. (Ezt az érvet én teljesen megértem. Sz. L.) Bűnlajstroma szerint kedvelt célpontjai között voltak az óvatlan lakók, a nyitva hagyott, illetve a könnyen nyitható lakások. Előfordult, hogy álcázta magát munka közben, de az esetek többségében éles eszére, és az emberek hiszékenységére hagyatkozott.

Bár a bíróságon gyakran védekezik idős korával, és az ebből adódó feledékenységére, éles helyzetekben még 89 éves korában is gyorsan reagált: sukorói lebukásakor egy családi házba tört be, és magához vett 3500 forintot. Amikor észrevették, nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy bérelhető lakást keres a környéken, majd kért egy pohár vizet… mert nagyon megszomjazott.

Egy másik eset kapcsán Faller alezredes, a kőszegi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának vezetője vérprofi betörőként jellemezte a sajtónak az akkor 81 éves idős hölgyet. Nemcsak időt szánt a lopott tárgyak elrejtésére, de mindig, minden helyzetben tudta, hogy milyen magyarázattal csitítsa el az áldozatokban felébredő gyanút. Így

maguk az áldozatok is gyakran csak későn jöttek rá, ha egyáltalán rájöttek, hogy kirabolták őket.

Hiszen ki gondolná, hogy egy kedves, mókás, öreg hölgy áldozatává vált? Az ezredes szerint, Gizi néni mindent beismer, amire van terhelő bizonyíték, ha viszont úgy érzi, hogy gyenge lábakon áll a vád, akkor bizony tagad. Egy szombathelyi házkutatás után a következő történetet mesélte el az őrnagy:

A gyanúsított szabadidejében látszólag kötögetett. Öt pamutgombolyagot és  kötőtűt is találtunk a szobájában. Amikor elkezdtük szétvágni őket, akkor a hölgy felháborodottan közölte, hogy ezt nekünk mind ki kell fizetni. Amikor aztán az egyikből előkerült egy maréknyi ékszer, akkor megvonta a vállát, és csak ennyit fűzött hozzá: „Aki mer, az nyer!"

A tolvajok királynőjét – ugyanis így nevezte magát önéletrajzi könyvében – sokszor a saját hírneve buktatta le. Amint a felsorolt esetek is mutatták, még az utolsó pillanatban is sikerül kivágnia magát – kihasználva azt a helyzetkomikumot, hogy egy idős hölgy a rabló – mégis  gyakran megesett, hogy felismerték akció közben. Így hát nem csoda, hogy az őt híressé tevő médiát végül nem zárta a szívébe. Meggyőződésem szerint zsenialitása és legendává válása mégis valahol annak köszönhető, hogy mindig is remekül menedzselte magát, és nemcsak a rendőröknél tudta, mikor, mit kell mondania; interjút adott a sajtó munkatársainak, nyilatkozott a bulvármagazinoknak is, vagy éppen önéletrajzi könyvében vallotta be töredelmesen bűnözői életét:

„Sok életkaland, három gyerek, két férj, egy szerelem, összesen szűk húsz év rabságban töltött idő: ez a mérlegem. Kész a leltár... Itt vagyok én is, az öreg tolvaj, és nincs másom, csak a hírhedtségem. Legenda lettem, és ebbe akár már bele is lehet halni."

Szőcs Lilla

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT.

Kiemelt kép: Nehéz-Posony Kata