„Budapesten az Alsó Szomszéd a legelterjedtebb gyerekijesztgető rém” – Rém komoly nyelvjárásgyűjtés kommentelőinktől

–

Mielőtt belemerülnénk ebbe a teljességgel komoly, jelentős néprajzi eredményeket sem nélkülöző cikkbe, hadd emeljek ki valamit: szerintem sem vicces, hogy (amint azt rengetegen kommentelték) a szülők azzal ijesztgetik a gyereküket, hogy intézetbe, árvaházba adják, ha rosszul viselkedik. Tényleg nem, és megértem, ha ez nagyon mélyre ment sokaknál. 

Ugyanakkor nem gondolom, hogy minden gyermekijesztő káros volna – mennyivel jobb például, ha a gyerek (ezt szintén sokan írtátok) a kútnak a közelébe se ment, mert úgy félt az abban lakó lénytől, mint egy baleset, ugye? Szóval én nem kérdőjelezném meg kapásból az összes gyermekijesztő létjogosultságát.

Alább azonban egy kicsit másfajta gyermekijesztők következnek. Én szóltam!

Egy kis félreértés

Néha tényleg nem könnyű eligazodni a sok furcsa kifejezés közt. Különösen gyerekként kerekedhetnek nagy félreértések ebből.

„»Réfaszubagó«, elképzelni se tudtam, mi az a Réfa szúbagó, vagy ré faszubagó, de sose mertem megkérdezni. Ha elvisz, elvisz, mindegy, mi a szar az…” (Anita)

„Jön a »Lolika«! Már majdnem kamasz voltam, mire rájöttem, hogy az a lónak a lika (feneke), amivel ijesztgettek.” (Tamás)

„Én azt mondtam mindig a lányomnak, hogy ne az előszoba ajtajánál játsszon, mert ott jön a hideg. Ő a hidegtől félt.” (Piroska)

„Alig éltem még, amikor nagyanyám azt mondta anyámnak, hogy jönnek a mínuszok. Na ez olyan ijesztően hangzott, hogy hajlandó lettem volna elmenni akár a pomogácsokkal is.” (Tamás)

via GIPHY

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a sok félreértés közt azért megismerhettük végre a kóku becsületes nevét is:

„A kókuval a sógorom kezdte ijesztgetni a gyerekeket, amíg az unokahúgom meg nem kérdezte egy nap: »Mi a neve a kókunak?« – Mmm… Aaa… Kovács… Kulipintyó.” (Gréta)

Láttunk mi már karón… mit?!

A sok komment közt akadt kettő, ami döbbenetes hasonlóságot mutat – pedig két teljesen különböző emberről és tájegységről van szó.

Lássuk először Tünde kommentjét! „Apukám kicsi volt, ötéves talán. Budi kint az udvaron, mellette egy karó leverve. Iszonyatosan rossz kölök volt. Beígérték neki, hogy ha ilyen rossz lesz, éjjelente ott ül a »szar a karón«, és elviszi. De milyen fantáziája volt nagyanyámnak?! Drága mama!” 

És akkor Zoltán a Zemplénből, Erdőbényéről:

„Amennyiben még este ki akartam menni játszani, azt mondta nagymamám, most már ne menj ki, mert az ajtó előtt áll a SZAR A BALTÁVAL!!!”

Ezúton kérjük azokat, akiket ezzel ijesztgettek, jelentkezzenek kommentben!

Helytörténeti adalék Zsuzsától, avagy amikor más ül ott, de ugyanúgy félni kell tőle: „Kömörő végén meg ott ült a gutta, de sose láttam, mert mindig a másik végén ült…” (Igen, csak ezért nem látta. És igen, Szatmárban két t-vel mondjuk a gutát!)

via GIPHY

Néha fel is jött!

A kommentszekció ekkor nem várt fordulatot vett. Kiderült, hogy a gyermekijesztő nem ám csak a vidéki gyerekek kiváltsága! És ha már nyelvészet, alkottunk egy új kifejezést is: alsószomszéd-shaming.

„Budapesten az Alsó Szomszéd a legelterjedtebb gyerekijesztgető rém. Nem is egyszerűen jön, hanem feljön, ha nem hagyjátok abba a rohangálást/ugrálást”

– dobta be Luca, amin egyrészt vinnyogva röhögtünk mindannyian, másrészt olyan kommenteket hívott elő a kollektív emlékezetünkből, mint:

„Nálunk az alsó szomszéd a gatyás rém volt, a klottgatyája mindig le volt csúszva. Kilátszott a kőművesdekoltázsa!”

Vagy Katalin gyöngyszeme: „Az Alsó Szomszéd Pesten kívül megtalálható itt nálunk, vidéken, Németországban is, és mivel tegnap este hazajöttek a telelésből, épp ma kellett az ugribugri kisfiunkat figyelmeztetni, hogy MEGJÖTTEK, és NIX UGRIBUGRI!”

Mint kiderült, az alsó szomszédnak földrajzi elhelyezkedéstől függően számos elnevezése létezik: Husztiné, Mislei bácsi, Gasparecz, Scheller néni… Barbaráéknál például így ijesztgettek vele:

„Meg tudom erősíteni, Győrben, kérem, neve is volt a gyereknek, azaz az alsó szomszédnak: »Ne ugrálj, Barbarám, mert feljön a Rozsovics!«”

via GIPHY

Melinda kommentjéből rögtön egy wagneri alak rajzolódik ki: „Nálunk Siegfried bácsi volt a rém! Még a neve is ijesztő volt, meg amúgy se volt valami kedves, mert volt rá példa, hogy fel is jött.”

Na ugye, hogy létezik!

Sokan gúnyolódtak ám, hogy ilyesfajta marhaságokkal ijesztgetik csóri gyerekeket – no, hát tessék. Gyűjtésünk ékes bizonyságul szolgál minden kétkedőnek: ezek a lények nagyon is léteznek! 

 

„Nagymamám mindig azt mondta, hogy »elvisz a fészkes«. Eleinte azt hittem, a fészkes fenéből jött, de aztán kiderült, hogy ez valami csúf, nem létező állat, aminek erszénye van, és abba rejti el a rendetlenkedőket. A dédimnek volt egy ilyen dísze, egy rusnya, nagy, fekete, meghatározhatatlan fajtájú állat, ami egy zsákot tartott maga előtt. Iszonyat ijesztő volt.” (Anna)

„Nagypapa mindig azt mondta, ne nyúljak a varrógéphez – szabó volt –, mert megharap a heremók. Mindig olyan kedvesen mondta, hogy nem hittem el neki, hogy létezik. Aztán egyszer, ahogy ott ültem mellette, miközben dolgozott (lehettem úgy négyéves), gondoltam, kipróbálom, vagyok-e olyan gyors, mint a tű a gépben.

Vajon ahogy fel-le jár, át tudom-e olyan gyorsan húzni az ujjamat a tű és az éppen varrt ruha között? A kisujjamra esett a választásom, mégiscsak az a legkisebb, gondoltam. Mondanom sem kell, a tű leszakította a felső ujjpercemről a teljes párnát. Ma is viselem a nyomát, így állíthatom: a heremók létezik.” (Marica)

De mégis mire gondoltak?

Kedves szülők! De komolyan. Most nézzetek szépen magatokba! (Jó. Igazából nagyon röhögök.) És ezek némelyike korrajznak is beillik.

„Apukám kitalálta az »útfelügyelő medve« koncepcióját, aki, ha rosszalkodunk/hisztizünk/stb. az autópályán, jön, és megbüntet.” (Anna)

via GIPHY

„Nálunk a vízből anyám úgy parancsolt ki, ha már unta, hogy egy órája pancsolok, hogy azt mondta, kihúzza a dugót, és lefolyok a kakamanóhoz…” (Encsi)

„Ha nem viselkedem, beíratnak a faiskolába.” (Zsuzsanna)

„Hogy nem nézhetem a Dallast…” (Ágnes)

„Jön a Pampák királya.” (Orsolya)

„Még a hatvanas években – óvodáskoromban –, ha nem akartam szót fogadni, apukám csak annyit mondott: Jön a bizottság!” (Stella)

„A prikulics, aki mindig egy kék színű IFA teherautóval jár.” (Marcell)

„Én kicsiként nagyon utáltam enni, egy piszkafa voltam, minden étkezés hiszti, kínszenvedés, bármit csinált nekem anyám, apám. Mikor már nagyon elfogyott a türelem, hogy mégis mivel könyörögjék belém az ételt, na, akkor jött a »hozzuk a szomszédból az etetőgépet, ha nem eszel még egy kicsit«. Azonnal nekiálltam lapátolni!” (Orsi) 

Jézusom!

Szegény Jézus, ha tudná, hogy némely gyerekeket épp vele akarták móresre tanítani!

„Nálunk az volt, hogyha nem ülök helyesen az asztalnál, akkor a Jézuska sírni fog. Mindig elképzeltem, ahogy sír, és szépen befordultam az asztalhoz, és ügyesen ültem.” (Félix)

via GIPHY

Hála istennek vannak ám olyan szülők is, akik éppenséggel harcolnak a gyermekijesztők ellen. Akkor is, ha azok ártalmatlannak álcázzák magukat!

„A tesóm attól rettegett éjszaka, hogy Jézus benéz az ablakon. Aztán apámnak ebből elege lett, és amikor estére bezárta a bejárati ajtót, akkor bekiabált hozzánk a szobába: »Ajtó bezárva, Jézus kizárva!« Utána már nem volt félelem.” (Zsófia)

És akadtak olyan szülők is, akiknek nem volt ilyen könnyű dolguk. Marianna szülei például eszköztelenek voltak ijesztgetés terén:

„Semmivel. Nem találtak nálam rosszabbat!” (Marianna)

Amikor bekúszik a valóság

Van az úgy, hogy az ijesztgetés elsőre jó viccnek tűnik, ugye, kedves, szülők – aztán meg komolyra fordul. Álljon itt tanulságul ez a pár történet!

„Nálunk a zsákos ember. Én is mondtam a fiaimnak nem egyszer. Aztán történt, hogy kint játszottak az udvaron, és arra jött valami házaló asszonyság, hátára kötve a cucc. A két gyerek sprintelve jött a házba, és elbújtak. Percek múlva jöttem rá, mi történt. No, itt megdőlt a dolog, mert könnyesre nevettem magam!” (Marianna)

„Engem a kalauzzal ijesztgettek, amíg egyszer nem ordítottam zokogva a vonaton a jegyellenőrzés alkalmával.” (Fanni)

Mirellának van erre egy kreatív javaslata: „Lehet hogy manapság a Family Frosttal lehetne ijesztgetni, ha valaki nem tud mit kitalálni, a modern zsákos ember, csak már kocsival jár.”

„Nálunk (Berekfürdő) még én meg se voltam, a szomszéd utcában ijesztgették a gyerekeket a zsákos emberrel. Mit ad isten, egy nap arra tekergett drága nagypapám kissé kapatosan, koszosan az egész napi munkától, két jó nagy zsákkal. Egy darabig nem kellett őket ijesztgetni!” (Boglárka)

És ide kívánkozik Krisztina kommentje is Szatmárból: „Megrág a tehen, ha hátramész.” (Igen, tehen, e-vel. Imádom.) Ez ugyanis annyira valóságos veszély volt, hogy velem meg is történt! Igaz, nem tehennel, hanem kecskével, de tényleg megrágta a pólómat fejés közben!

  

Nem is félünk!

Végezetül álljon itt Mariann tanulsága, avagy annak tanúbizonysága, milyen hasznosak az ilyen cikkek:

„Ha tudtam volna, hogy a rézfaszú bagoly ennyi mindenkit be akart gyűjteni, de mégis itt maradtatok, talán nem fostam volna tőle annyira!”

Mit mondhatnék?

Szívesen.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Willowpix