A puszta létezésünkkel szexedukálunk

Mivel nekünk nagyrészt olyan élményeink vannak a szexuális neveléssel kapcsolatban, hogy a szüleink leültek velünk, vagy a kezünkbe nyomtak egy (két, három) könyvet a témában – esetleg mindkettőt megtették, egy darabig mi is úgy gondolkozunk, hogy ezt a témát egy „Nagy Beszélgetés” keretében kell előhozni. Szerintem én szerencsésebbek közé tartozom, mert engem eleinte a gyerekeim vezettek ezen az úton a kérdéseikkel, de Szél Dávid pszichológus azt mondja, hogy a szexedukáció első lépése nem az, hogy hogyan lesz a kisbaba:

„A szexuális nevelés mindenképpen megtörténik valamilyen módon, akkor is, ha egy szó sem esik a szexről. Amikor a gyereket pelenkázzuk, aztán később megnevezzük a nemi szerveket, majd reagálunk arra, ha megfogja a nemi szervét, esetleg maszturbál – ez önmagában a szexuális nevelés. Ha tabusítjuk, »pisilő«-nek nevezzük a puncit vagy a füytit, ezzel is hatunk a gyerekünkre. Ez a szexedukáció implicit része, és van egy explicit is, amikor a szülő úgy érzi, el kell magyaráznia, mi történik szex közben, vagy mi is a szexualitás – de ez csak egy nagyon pici szelete ennek a témának. Erről még mindig sok szülő gondolja, hogy ez egy egyszeri beszélgetés vagy könyvolvasás, és kész is van – de ez nem igaz. Ez egy rendszeresen visszatérő téma kellene, hogy legyen.

A legtöbb gyerek viszonylag önállóan tematizálja a szexuális kérdéseket, ennek az első lépcsője az, hogy érdekli a saját eredettörténete. Amikor ez a kérdés elhangzik, akkor van egy fontos szülői gyakorlat, amire támaszkodhatunk: a visszakérdezés. »Mire vagy kíváncsi?« »Mit hallottál erről?« »Kivel beszélgettél róla?« – és máris nyertünk egy kis időt és megtudjuk, hogy ő mire kíváncsi és mennyit tud a témáról.

De ezt az egész kommunikációt nem úgy kell elképzelni, hogy a gyerek legózik, és akkor a szülő azt mondja neki, hogy »gyere, kisfiam, beszélnünk kell«. Ez a családi hétköznapok szerves része, visszatérő téma, ha olyan helyzet adódik, hogy szóba kerül.”

Ennek kapcsán egyébként a Yelon szülői felületén több cikk is van arról, hogy hogyan érdemes belevágni, ha ti magatok szülőként zavarban vagytok a témától, vagy hogy mi a teendő akkor, ha olyan kérdés merül fel, amire nem tudjátok a választ. Erre azért egy mondatban válaszolok, mint a felnőtt Google-használat lelkes híve: utána kell olvasni. Nekem legutóbb azt kellett kiderítenem, hogyan szerelmeskednek a delfinek. Azért ne tudjátok meg, miket találtam a „delfin+szex” kombinációra. Csendben hálát adtam, hogy ezt most megbeszéltük, és nem a gyerekeim fogják majd pár év múlva kiguglizni (remélhetőleg). De ITT egy cikk arról is, hogy mi a teendő akkor, ha a gyerekünk nem kérdez.

Igenis van, amit tudatosan szóba kell hoznunk (bugyiszabály)

Ahogy Szél Dávid és ez a nagyon fontos Yelon cikk is megfogalmazta: hagyni kell a gyerekeket kérdezni, és visszakérdezésekkel meg a kíváncsiságának a kielégítésével szépen haladni a sűrűje felé (szülő szempontból ideális, ha mindez lassan történik). De közben vannak olyan, a szexualitással kapcsolatos témák, amiket nekünk magunknak kell szóba hozni, mert a gyerekek maximum akkor kérdezik meg, amikor már késő. Ilyen például a bugyiszabály. Erről ITT találtok további részleteket, de én is mindenképpen szeretném összefoglalni: a testünknek azok a részei, amiket fehérnemű fed, csak akkor érinthetők meg, ha engedélyt adunk rá.

Itt nyilván említeni kell az orvosi vizsgálatot, és esetleg azt is, hogy bizonyos helyzetekben akkor is szükség van rá, ha egyébként a szívünk szerint nem adnánk engedélyt rá – mi ezt úgy beszéltük meg, hogy vannak helyzetek, amikor a szülő engedélye lép érvénybe (orvos és tisztálkodás). De ebben szerintem ennek a csomagnak az is a része, hogy a bugyiszabály a családon belül is él, tehát kedvességből, játékból akkor lehet popsit csikizni (bocsánat, hogy ilyen részletesen írom le, csak a félreértések elkerülése miatt), ha az adott fenék tulajdonosa beleegyezik.

„Középső csoportos óvodás korban már érdemes előhozni a bugyiszabályt. Ezt is lehet kérdésekkel indítani, és egyáltalán nem kell hosszú hegyibeszéddel készülni.

Egyszerűen meg kell kérdezni, hogy a gyerek szerint ki nézheti, foghatja meg a fütyijét, punciját, és máris elindult a beszélgetés. Ha nem értünk egyet azzal, amit mond, akkor beszéljük át alaposabban, és jelezzük, hogy ha kérdéses helyzetbe kerülnek, akkor szóljanak nekünk.

Ennyi idős korukban a gyerekek már tudják, hogy vannak szabályok, ez nem különbözik a többi hasonló fontos alapvetéstől, mint például hogy nem megyünk el idegenekkel.” - magyarázza Szél Dávid.

Szerelem, szex, gyengédség helyett BDSM, fisting és gangbang

Egy átlagos magyar kisfiú kilenc-tizenegy éves korában lát először pornót. Ebben a Nyomjuk, anyukám! adásban két tizenéves fiatal teljes mértékben megerősíti, hogy ez általános (és azt is, hogy nem csak a fiúknál ilyen korai ez az időpont), elmesélik a saját első találkozásukat a pornóiparral:

Szél Dávid szerint fontos, hogy mire a gyerekünk elé kerül egy ilyen tartalom, addigra már képben legyen a jelenséggel kapcsolatban:

„Korábban azt gondoltam, hogy a szexuális nevelés és a pornó két külön dolog, de ma már úgy látom, hogy nem lehet a pornóról nem beszélni. Negyedikesen egy gyerek már »elég nagy«-nak számít ebben a kérdésben, szóval addig érdemes elmondani neki, hogy pontosan mi is az a pornó, és miért nem szeretnénk, ha nézné. Azt fontos elmondani, hogy azért nem ajánlott nézni, mert félrevezető. Akkor is félrevezető, ha elméletileg tudjuk, hogy ez nem így van, nem igazi. Mivel velünk nem nagyon beszéltek erről, ez egy teljesen új terep nekünk is, érhető hát a sok bizonytalanság.

Azért kell felkészíteni a gyerekeinket, mert ezek a pornószolgáltatók nem csak igényeket elégítenek ki, hanem ki is alakítanak igényeket. De ezek nem valós igények.

Mint a fogkefe, aminek volt nyelvdörzsölője is. A fogkefe arra van, hogy a fogunkat dörzsöljük vele, de egy rövid ideig el lehet hitetni az emberekkel, hogy a nyelvünket is dörzsölni kell. Ez valójában nem igaz, a lepedékes nyelv problémájára más megoldások vannak. Persze erősen sántít a két iparág párhuzamba állítása, de az mégis stimmel, hogy mindkettő kielégít és termel is új igényeket. Csak hát nyelvdörzsölős fogkefe már nincs, covidos pornó meg van.”

Ha nem néztétek volna meg a korábban linkelt videót, mindenképpen tegyétek meg, mert ott az egyik tizenéves interjúalanyunk pontosan elmondja, hogy a fiúk első gondolata a pornót nézve az, hogy „úristen, ennek az embernek mekkora farka van”. És azt is, hogy az első valós szexuális élménynél realizálják, hogy a lány nem fog rögtön visítva elélvezni, ha szexelni kezdenek. Szél Dávid elképzelte, hogy milyen lehet háttértudás nélkül, a szülőktől hallott szép szerelmi történetek után szembesülni a pornóval gyerekként, ITT tudjátok elolvasni, nagyon tanulságos. EZ pedig a Yelon fiataloknak (gyerekeknek) szóló felületéről egy cikk a pornó és a valóság viszonyáról – ha a szülői felkészítés nincs meg, szerencsés, ha legalább ez az információ eljut a pornót néző tizenéveshez.

Utólag szeretjük picit romantizálni a dolgokat – így az egykori Bravo magazin Szerelem, szex, gyengédség rovatot is, amin a mai szülő generáció a „meztelennős” magazinok mellett felnőtt, de valamennyi rálátással a pornóiparra azt mondom, ebben az esetben nem is teljesen alaptalanul tesszük ezt.

Mert ott tényleg szó volt szerelemről IS, és képek sem voltak, de azért volt a válaszok között akadt alternatív eszköz ajánlás maszturbáláshoz és az orális szex viszonylag részletes leírása is emlékeim szerint. Ehhez képest a legismertebb pornóoldal (csak hogy több reklámot ne csináljak neki) kezdőoldalán több a „speciális” felállás, mint amikor két ember egyszerűen szexel egymással, szóval ha a gyerekeink odatévednek, akkor a szerelemről nem sok mindent fognak találni. Minden másról meg igen (és akkor most extrán finoman fogalmaztam). Ezért kiemelten fontos, hogy mire kattintanak (vagy érintenek, brrrrrrr), tudják, hogy mi vár itt rájuk.

Beszélni kell a szerelemről is?

Nyilván, amikor egy kisgyereknek elmondod, hogy ő hogyan fogant, akkor ez a történet általában a szerelemmel kezdődik. És ez is a szexuális nevelés része. Szél Dávid ezt mondja róla:

„A szexualitás témaköréhez tartozik az is, hogy mennyire látják a gyerekek a szülőket meztelenül, vagy látják-e egymást megölelni vagy megcsókolni, összefoglalva, hogy mennyi intimitást látnak.

Ez mind az implicit szexuális nevelés része, és így könnyen becsatlakozhat a szexualitás témakörébe az érzelmi rész is. Ha viszont egy gyerek azt látja, hogy a szülei folyton bántják egymást, vagy csak gazdasági közösségben élnek, akkor nehéz hitelesen beszélni a szülői szerelemről. Ettől függetlenül az egyedülálló, elvált vagy konfliktusokkal teli kapcsolatban élő szülőknél is fontos, hogy tudjanak erről beszélgetni a gyerekükkel.”

Szerintem a legtöbben még felnőttként is igyekszünk úgy képzelni, hogy a szüleink maximum a mi megszületésünk szent célja érdekében szexeltek, annyi alkalommal ahány gyerekük van, aztán kész. És fordítva, a gyerekeinknél sem biztos, hogy tudni szeretnénk a pontos részleteket… mégis az a szerencsésebb, ha tudjuk. Szél Dávid azt mondja, szülőként arra érdemes törekednünk, hogy olyan legyen otthon a légkör, hogy a gyerekünk el akarja mondani, ha jó vagy ha rossz élmény éri. Ennek része kell, hogy legyen a szerelem, a szex, a pornó vagy bármi más is. Nem mondom, hogy nem szép kihívás. Hajrá mindannyiunknak ehhez!

Könyvek, amik segítik a szexuális nevelést

Aki pedig könyvekkel szeretné végigvezetni a gyerekét ezen az úton, neki is segítünk, most elsősorban az óvodás korosztályra koncentrálva. Bár én szülői felügyelettel találkoztam először a Peti, Ida és Picuri című legendás művel, szerintem egy kicsit túl korán (óvodáskoromban, amikor úton volt a kisebb tesóm). Arra nem emlékszem, hogy a szexről szóló rész különösebben sokkolt volna, de a szülés ma már annyira nem is élethűnek tűnő fájdalmas képei eléggé belémégtek. Szóval ha ezt a retró könyvet szeretnétek megmutatni a gyereketeknek, szerintem mindenképpen várjatok vele iskoláskorig. Helyette ezekkel kezdjetek:

Könyvesmami ajánlásai óvodáskorra

1. Az emberi test

2. Ilyenek vagyunk

Ez a két könyv ott volt az elsők közt, ami segített, mikor a lányok 2 éves koruk közül felfedezték, hogy van különbség a fiúk és a lányok közt. Ennek következményeként hónapokig, ha kutyát, macskát vagy bármi egyebet láttak, a gyerekeim azonnal négykézláb ereszkedtek, majd fenn hangon megállapították, hogy a vizsgált élőlény fiú vagy lány. (Ez mondjuk a szomszéd srác esetében inkább volt kínos, mint cuki...)

3. Állatfa

Ez abból a szempontból volt érdekes, hogy nem csak az emberek élnek családban, hanem az állatok is. Ott is szükség van apukára és anyukára ahhoz, hogy legyenek gyerekállatok.

4. Hogy születik a kisbaba?

Azt hiszem a cím itt magáért beszél... Az első két lány között 14 hónap van, tehát ott nem volt szükség könyvre, ahhoz, hogy a nagylányt beavassuk ennek a testvér dolognak a misztériumába. Viszont a harmadik kislány érkezésekor a nagyok 5 és 4 évesek voltak, akkor ez a könyv nagy segítségnek bizonyult.

5. Anya hasában

Amikor megjelenést követően először kezembe vettem a könyvet, tudtam, hogy ez lesz AZ a könyv. Be is szereztem, de még az eldugott polcon pihen.

Bár a ‘hogyan-lesz-a-gyerek’ témakörre van felfűzve a történet, szerintem nagyon szuper. A két legfontosabb:

  • nincs benne szó méhekről és virágokról
  • nem szerepelnek benne a „hímvessző” és „vagina” szavak, csak simán az van benne leírva, hogy fütyi és punci.
Szél Dávid a korábban már említett Peti, Ida és Picuri mellett a Kiko és a kéz című, a bugyiszabályt gyereknyelven leíró mesét ajánlja.

Ha szeretnétek, nagyon szívesen folytatom a témát az iskolai felvilágosítás kérdéseivel.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images