–

„Ti ezt elhiszitek?”

Kristálytisztán emlékszem arra a napra, amikor eljutottunk csapatilag a karantén mélypontjára, amikor mindannyian szembesültünk azzal a ténnyel, hogy ez az állapot akár májusig, júniusig is eltarthat. Csütörtöki nap volt, mi pedig akkor már harmadik hete karanténoztunk.

Addigra már a tököm tele volt mások kovászával, meg a mindfulnesszel, és azt éreztem, ha még egy imádkozó pózban mosolygó ember pozitív tanácsait meglátom a hírfolyamomban, akkor nem állok jót magamért. Én például a feszültséget futással, kirándulással (impulzusvásárlással – muhaha) szoktam levezetni. Régebben hetente három alkalommal egy-másfél órán át rendszeresen futottam, de ugyanígy rendszeresen „kirándulok” a városban, szeretem kiszellőztetni a fejem, és a tömegközlekedéssel zötykölődés helyett inkább sétálok hazafelé a munkából. Szó, mi szó: hiányzik a mozgás.

Most ez az út kábé a kanapé és a konyha közé redukálódott. Aki hozzám hasonlóan az ilyesfajta mozgást szereti, az végképp érzi, hogy micsoda nagy érvágás, ha ezt nem csinálhatja az ember lánya. Azt hiszem, mondhatom mindenki nevében, hogy nekünk nem kárpótlás az online jóga. Sőt.

Sajnos kocsim nincs, hogy kimeneküljek valahova futni, ahol nincs ember, a város szívében pedig szinte lehetetlen betartani a social distancinget, annyian vannak a népszerű futóutakon és parkokban. Úgyhogy elkezdtem más módját keresni a mozgásnak, miután itt a futópályákon elfogyott minden szabad embermentes időpont.

2020 nem egy szokványos év, de kinek hogyan nem az? – Generációk karanténban

WMN Life – 2020. május 7. – WMN

Így születnek a jó ötletek

Mindig kérdezitek tőlünk, hogy mi inspirál minket egy-egy ötlet megszületésénél, miből merítünk erőt, kreativitást – na, ez a leírt mélypont például ilyen inspirált pillanat volt. Magasztos, heroikus olajfestményre abszolút N-E-M kívánkozó pillanat. Mackónadrágban, kedvenc többszörösen kajafoltos rózsaszín pulcsimban a kanapén szenvedtem. Majd jött a megvilágosodás: csettintettem egyet, és azt mondtam magamban: ebben a helyzetben a nyolcvanas évek retró aerobikvideóira van szükség!

Nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak, mind zeneileg, mind pedig internetes kultúrtörténeti kitekintésként. Az egyik ilyen kedvenc videóm a nyolcvanas évek amerikai aerobikbajnokságának indító zenéje. Amerikában pedig egy rettentően jó fej család úgy gondolta, hogy ha már karanténban vannak, akkor családilag TikTokon eltáncolják ennek az elképesztően vicces videókoreográfiának egy részletét. Sajnos ezt nem tudom beágyazni, de mutatom az eredeti nyolcvanas évekbeli koreográfiát, ami vírusként terjedt az interneten, annyira muris. 

Így indult tehát a karanténkihívásunk: bedobtam az ötletet a szerkesztőségnek, hogy keressük elő a retró cuccainkat, és pattintsuk ki magunkat együtt a nyolcvanas évek legkúlabb zenéjére.

Ezt a videót pedig megtekinthetitek itt a cikkben – olé!

Elképzelés vs. valóság

Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelkes lesz a társaság. Itt volt mindjárt Marossy Kriszta, aki egyszerre négy különböző táncos részletet is elküldött, hibátlanul. Amikor megláttam a videóit, akkor egy picit, bevallom, elkezdtem aggódni, hogy én leszek a legcikibb a videóban – épp, aki kitalálta ezt az egészet.

Szentesi ezzel ellentétben, ghostingolt egyből. Nem is értem, mit vártam arra a kérdésre, hogy „Hé, Vicus, lenne kedved felvenni egy tornadresszt, és begyakorolni ezt a retró koreográfiát?” Remélt válasz: Alap, Dzsuni, bármikor, olyan jó fej vagy. Racionális válasz: Szerinted úgy nézek ki, mint aki igen? A valóság: ghostingolt.

Azt sem gondoltam volna, hogy egy hónapnyi karanténozás után ekkorát tud romlani az állóképességünk. Gyárfás Dorkának napokig izomláza volt – bár tény, hogy ő még a magas lábemelést is vállalta (!), miközben én a három alapmozdulatsorból álló koreográfia betanulásának első harminc másodperce után fújtattam. Kevés ennél kifejezőbb szó van annál, ami tökéletesen leírja az állapotot, ahogyan az ember érzi magát a karanténbeli első házi edzése után. Világjárvány ide vagy oda: sportolni muszáj.

Dián Dóriékra mindeközben szó szerint ráomlott a szomszéd ház. Azt hinné az ember, hogy csak holmi légből kapott kifogásokkal jönnek majd a kollégák, hogy miért nem tudnak gyakorolni. Hamar rájöttem, hogy ez az a csapat, ahol a „kutya TÉNYLEG megeszi a leckét”. Íme, Dóriék összeomlott háztömbje.

Mindeközben Kégl Ági kollégánk Londonban gyakorolta a táncot, aki azt a szülői stratégiát választotta, hogy az énidőt úgy garantálja magának a lakásban fia mellett, hogy eltorlaszolt ajtók mögött tornázik. Az eredmény pedig határozottan meggyőzött afelől, hogyan kell magunkra szánni egy kis időt. Remélem, ha vége a karanténnak, nekem is ilyen lapos hasam lesz.

Ezzel szemben mások, mint például Szabó Anna Eszter, abban láttak lehetőséget, hogy itt a remek alkalom, és végre-valahára maximálisan kifáraszthatják a gyerekeiket. Anna az egyiket a hátára kapta, míg a másik az ágyon ugrált a zenére. Ami pedig a videóban már nincs benne, az az, hogy közvetlenül ezután a kicsi a szőnyegre pisilt, és közölte: pocsolyában akar ugrálni.

A zene elnyomja ugyan irodavezetőnk, Erika párjának instrukcióit, de Tibi amellett, hogy istenien főz, partner in crime mindenben, például Erika házi aerobikvideójának elkészítésében. Ezen olyan dolgok hangzanak el, amiket nem írhatok le, mert szeretném megőrizni a jó kapcsolatomat Erikával. Remélem, egyszer megengedi, hogy az eredeti vágatlan anyagot is közzétegyük, mert az mindent IS überel.

Ha már pároknál tartunk: sokaknak az aerobikvideó-kihívás igazi „couple goal” volt, amire nem tudunk eléggé irigyek lenni. Míg Erikának és Annának a pasija vette videóra az alkotást, addig Pásztory Dóriék emelték a tétet: férjével, Mártonnal választottak a videóból egy páros részt, amit a hozzá illő autentikus szettben adtak elő, csodás összhangban, azt üzenve a világnak: „Na, ezt csináljátok utánunk!” És mi csináltuk! Az már más kérdés, hogy nem tudjuk felvenni velük a tempót, annyira őrülten jók.

A videó mindannyiunkat megtanított sok mindenre például, hogy

  • a tornadressz méltatlanul elhanyagolt ruhadarab, pedig mennyire jól áll mindenkinek (NEM);
  • néha kell egy kis megőrülés, ennek tökéletes kifejezési formája a tánc;
  • kijárási korlátozások ide vagy oda, mozogni k-e-l-l (!), a Netflix-maraton nem tartozik az igazolt mozgásformák közé;
  • a tánc pedig egyértelműen a legjobb orvosság a legnagyobb világjárvány idején is.

Úgyhogy nézzétek meg a videónkat Instagramon, és ha kedvet kaptatok hozzá, csináljátok ti is utánunk!

Mi is megtaláltuk a hozzánk passzoló edzésformát💃🏻 íme a wmn retro aerobic kihívása😂 Éljenek a nyolcvanas évek🤘 #maradjotthonfitten #decathlonmagyarország

Szőcs Lilla