–

Reggel fél hét,

a statisztika már friss, ébredés után ellenőrzöm a halottakat, és az új fertőzötteket. Néhány perccel később már a bővített listát olvasom. Reggeli rutinná vált mindez, csakúgy, mint a mosdó, a fogmosás és a kávé. Régebben mindig kiröhögtem anyámat, amikor gyászjelentéssel kezdte a napot. Nem értettem, de mára én is ilyen lettem. A különbség csak annyi, itt nincsenek nevek, legfeljebb számok, és a hozzájuk köthető betegségek. Ezeket elemzem, összehasonlítom a sajátjaimmal. Végtére egy kis magas vérnyomás, némi ciszta a vesén, gyermekkori asztma nem számít, ezekkel még a világból is kirohanok. De érzem a homlokom, ideje lázat mérni.

Egy magamfajta hipochonder élete világjárvány idején bizony nem könnyű, minden nap egy újabb kihívás. 

A lázmérés három fázisban történik, bal-jobb-bal hónalj, abból lehet rendesen átlagot vonni. Mondanom sem kell, egyetlen csipogás kivárása élethosszig tartó folyamat. A lázmérőt közben fertőtlenítem, bár ettől még büdös, mert a fürdést reggelre hagyom, így a hónalj alkotta szagmintából azonnali gyorsteszt végezhető. Nem kell nevetni, ezek azt mondták, ha érkezik a dög, a szaglás és az ízlelés elillan. Szóval benyúlok a póló alá, mutatóujjal mintát veszek, és ha a zamat szele megcsap, következhet a zuhany. 

Gondolkodtam már azon is, esetleg fél citromokat kellene az ágy mellé tenni, szaglás helyett az ízlelőbimbók is megteszik, így még a fürdés sem lenne ördögtől való, de ahhoz boltba kellene menni, és a citromot hipóval tartósan mégsem moshatom. Bár, nem kizárt, hogy kis mennyiségben az is fertőtlenítene. 

Nemrég olvastam egyébként, hogy a szakállat viselő férfiak gondban lehetnek, mert ezek a parányi pitypangok megragadhatnak benne. Ilyen információk hallatán sajnos külső segítséget kell bevonnom. Azt nem állítom ugyan, hogy vannak házi tudósaim, de megfelelő emberek körülöttem igen, így velük együtt arra jutottunk, hogy az arcszőr védelmet nyújt.

Ennek ellenére nagyítóval minden reggel alaposan átvizsgálom, szálanként, és ha valami gyanúsat észlelek, nyomban eltávolítom. 

A reggeli zuhany után néhány percet várok, teret adva egy esetleges száraz köhögésnek, ha nincs, akkor a tüdő következik mint önvizsgálati pont. A tüdő egyébként érdekes szerv, ha kellően figyeljük, bármikor kiprovokálhatunk belőle némi fájdalmat, de kellő gyakorlattal és önmérséklettel ennyi fantomfájdalom egy gyakorlott képzelt beteget bizony nem téveszt már meg. 

A fenti ellenőrző listát követően végül megkezdődhet a nap

Ez többnyire egy belső térben végződik, de néha mégis előfordul, hogy a munka terepre szólít. Ilyenkor úgy érzem, egy személyben harcolok a vírus ellen, atléta helyett gumikesztyűt, fejpánt helyett maszkot húzok, és teljes erővel szembemegyek vele. Test-test elleni küzdelem. Általában akciótervet készítek, a parancsokat én adom, azokat megsérteni nem lehet. A hadtest többnyire szófogadó, leginkább mert egyszemélyes.

A védőfelszerelések különösebben nem zavarnak, a maszkok iránti fétisem még gyermekkorban kezdődött. Leginkább a Forma–1-nek köszönhető, és mivel ötévesen egy pléd alatt versenyzőset játszottam, azt is pontosan tudom, hogy a legjobb tűzálló maszk – a Nigel Mansell-es – a fejre keresztben felhúzott alsógatya.

Maszkokból persze többfélét használok, ellenálló képességük szerint választok, leginkább annak függvényében, az elkerülhetetlen találkozások résztvevői mekkora kockázati tényezővel bírnak. A kesztyűket úgy falom, mint megtermett bálna a cseppnyi planktonokat egy napsütötte délutánon. Ugyanakkor fontos tényező, hogy nem érem be ennyivel. Miután ismét autóba szállok, spray-vel fertőtlenítem a kezem, a biztonság kedvéért pedig a levegőbe is fújok, dögöljenek ezek a szemetek. Persze a gyógyszertári alkohol heveny fulladást vált ki egy zárt jármű légterében, ez többnyire tíz percet szokott elvenni a napomból. Miközben levegő után kapkodok, és nyálkahártyámon maró fájdalmakat észlelek, megvárom az enyhülést, és döntök a továbbiakról. 

A közlekedés egyéb résztvevőit viszont nem értem

Velük szemben a tolerancia legcsekélyebb jeleit sem mutatom. A csapból is az folyik: hestegmaradjotthon, ezt hirdeti boldog-boldogtalan, így felfogni sem tudom, mit keresnek az úton. Egészen biztos vagyok benne, hogy kirándulgatnak, hisz másnak dolga úgysem lehet, ezért a magam pacifista módján vágnám őket hátba szívlapáttal. 

Egy bevásárlás keltette feszültségekről és ingerlékenységről jobb nem beszélni, annak a pihenőideje kizárólag órákban mérhető. Ilyenkor nem csak a megvásárolt terméket, önmagam is zsilipelem egy kietlen szobában.

A gyermekkel való karanténsétát a Duna-parti töltésen vagy az egészségügyi kerékpározást a kihalt úton szinte menekülésként élem meg. Ismeretlen, arc nélküli szellemek elől loholok, akik lépten-nyomon kísérnek, ezért félpercenként sandán hátranézek. A lombokat kerülöm, ki tudja, mit köpnek rám akaratlanul, ha pedig kerékpárral előzésre adom a fejem, az elkerült személy és a saját orrhegyem száznyolcvan fokos szöget zár be, szemem behunyom, és csak bízom benne, hogy nem tátong előttem éktelen kátyú az úton.

A nap egyetlen, kissé nyugodtabb pontja az este

Az éjszakát szándékosan nem írom, mert aludni nem tudok. Viszont az este meghitt és csendes, a tavaszt elkerülni nem lehet. A hársfa illata pont olyan édeskésen lágy, mint tavaly meg azelőtt, és a békák sem kuruttyolnak tompábban a Holt-Duna partján, csillagfényben. 

Esténként a fertőtlenítés egyik alternatív módját választom. A nagy bevásárlóláz idején liszt és vécépapír helyett házi pálinkát vásároltam fel nagy mennyiségben. Eleinte – száz alatti fertőzött számnál – úgy gondoltam, négy centi elegendő lehet a nyájimmunitáshoz, de a számok határozott emelkedésével ezt kénytelen voltam megháromszorozni.

Megjegyzendő, hogy a pálinkát világ életemben gyűlöltem, ezért legújabb szokásom extra erőfeszítéseket kíván, ízét élvezni nem vagyok hajlandó, itt nincs szeánsz, kizárólag funkcionális mozdulatok: merev könyök, és laza csukló.

A jótékony hatása ezzel szemben megkérdőjelezhetetlen, a megbízható fogyasztók rendszerint megtérnek. Mára én is képes lettem csendben gyűlölni a társadalmat, gondolataimba bezárkózva. A lázmérés este természetesen ismétlendő, ugyanúgy háromszor.

A halálra felkészülni valójában nem lehet,

mégis érdemes kaján vigyorral, pökhendi módon szembeszállni vele, hiszen az utolsó szó most úgysem a miénk lesz. A bizonytalanság érzése szokatlan, a holnap rejtélye idegtépő. A frontvonaltól messze vagyunk ugyan, de a lövészárok tárt karokkal vár. Addig is belebújhatok bárki bőrébe, lehetek akár korabeli angol vadászpilóta, az elegánsan nyakukba vetett fehér sál úgyis mindig tetszett. A különbség csak annyi, hogy én a kanapéra rogyva repkedek. Persze nem azon, amelyiken a home office-t tolom, hanem a másikon. Még utoljára megfogom a homlokom, figyelem a lélegzetem, és érzek ugyan némi végtagfájdalmat, hitetlenkedve megállapítom, ez a nap is eltelt. A történet végén pedig szeretném kifejezni legnagyobb tiszteletem mindenki előtt, aki a jelent élhetőbbé teszi, és védelmezi.

Guld Péter

Kiemelt képünk illusztráció