D. Tóth Kriszta: A szomjas vándor – Viszlát, Korona-, helló, WMN-naplók!
Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.
Ti is észrevettétek, hogy mennyire elszabadultak az érzések? És milyen nehéz nem felülni rájuk? Előbb olvass, aztán válaszolj.
Dóri évek óta magának rajzolja a határidőnaplóját, de az elmúlt hónapok során egyszerűen nem tudta folytatni. Hiszen minek egy tervező, ha nem tudsz tervezni semmit?
Íme, a mi csodás irodavezetőnk, akinek most nincs mit vezetnie, ezért már csak az emlékeiből él…
Pár napja tudjuk, hogy hamarosan a bölcsik, ovik, részben az iskolák is kinyitnak (de marad a digitális oktatás), a játszóterek meg már most tele vannak – de milyen lesz a visszatérés a korábbi valóságba? Tóth Girlzonboard Flóra ezen gondolkozik. Meg azon, hogy mi volt a jó a karanténban.
Bál van az Operaházban, igazi bál van, s nekem réges-régi vágyam, az hogy megtaláljam
„Mintha egy másik életben találkoztunk volna utoljára – most mégis itt vagyunk, együtt.”
Hogyan tudjuk megőrizni a karantén adta pozitívumokat, ha véget ér majd ez az időszak?
És ezzel nincs semmi baj, sőt.
Ne álljunk már ennyire (ál)naivan a világjárványhoz! Vegyük inkább észre, mi lesz a hosszú távú következménye (nem, nem a virágos réten önfeledten kergetőző, fogyasztói béklyóitól megszabadult emberiség).