A szinglik napja „antiValentin-napként” indult egy kínai fiúkollégiumban ’93-ban, ahol négy srác úgy érezte, az egyedülállóknak ugyanúgy jár a maguk ünnepe, mint a pároknak a virág- és csokiáradatba boruló február 14-e. A gondolattal olyannyira nem voltak egyedül, hogy az eleinte agglegénynapként ünnepelt november 11. (azaz 11/11) nem maradt a kollégium falai között, ahogy nem maradt a férfiak kiváltsága sem; meghódította mindkét nemet és az egész Távol-Keletet.

Az organikusan szerveződő új hagyományra pár évvel később le is csapott a a legnagyobb kínai online vásárlási felület, az Alibaba, amelyre az intenzív fogyasztásösztönzés hatására idén egy óra alatt 14 milliárd dollárnyi megrendelés futott be.

De a vásárlási mámornál fontosabb, hogy az egyedülállókhoz tapadó negatív sztereotípiákat és a szigorú társadalmi elvárásokat is megtépázta egy árnyalatnyit ez a nap – ami nagyon nagy szó.

Főleg a világnak egy olyan szegletében, ahol hatalmas társadalmi nyomás nehezedik a fiatalokra, hogy mielőbb házasodjanak. A mielőbb végső határa pedig valahol a húszas évek közepén helyezkedik el.  

Amikor még „maradék” voltam

Ha szingli, akkor önző, válogatós, és úgy eleve valami baj van vele. Ha ráadásul nő az illető, akkor nagy esély van rá, hogy a karrierista, vagy akár a férfigyűlölő jelző is előkerül. Egyedülálló időszakomban ezekkel a sztereotípiákkal találkoztam függetlenül attól, hogy sokaknak semmilyen valós információja nem volt arról, hogy tudatos döntés miatt vagy kényszerből nem élek éppen párkapcsolatban. A fejekben lévő képek irodai sutymorgásokból rajzolódtak ki számomra, és köszönőviszonyban sem voltak a valós helyzettel. Nem tudom, mennyit koptak a szingliket sújtó fals elképzelések időközben, de

abban biztos vagyok, hogy a legtöbb éppen egyedülálló nem önző, nem feltétlenül válogatós, és nem is a másik nem esküdt ellensége. Egész egyszerűen életének egy olyan szakaszában jár – akár saját döntésből, akár kényszerből – , amelyet éppen facérként él meg.

Menyasszonyt tessék!

A kínai szinglik házassági kilátásait nemcsak az irodában kísérik fürkésző tekintetek, de olyan nagy a társadalmi nyomás és aktív a családi ösztönzés, hogy nem véletlenül terjedt el a házassági szorongás kifejezés.

Törvényi meghatározás szerint késői házasságnak tekintik lányok esetében a 24 évet, fiúknál pedig a 26-ot. Sok helyen a szülők nem állnak meg a folyamatos fülrágásnál, hanem kezükbe veszik gyermekük sorsát és házassági kilátásait;

Sanghajban például egész pontosan egy táblát vagy egy nagyobb kartonpapírt ragadnak magukhoz, amellyel a vasárnapi házassági piacra vonulnak. Ezen a gyerekük neme, életkora, fizetése, magassága szerepel, és a kerítőként funkcionáló szülők egymás között vitatják meg a potenciális ángyukkal a kapcsolat kilátásait.

Ehhez a törekvéshez kapcsolódott néhány cég is, amelyek évi nyolc szabadnapot adnak egyedülálló női alkalmazottaiknak „férjkeresésre”.

Köteles vagy házasodni

A húszas éveik második felében járó szingli lányokat sokszor illetik a „maradék” kifejezéssel – erősen sugallva a jövőre vonatkozó negatív esélyeiket. A társadalmi nyomás hatalmas méreteket öltött az elmúlt időszakban, és az elvárások, valamint az egyéni döntések és élethelyzetek közötti feszültség a felszín alatt munkálkodik. Az ott burjánzó sebeket a japán SK-II kozmetikum reklámjával kezdte nyitogatni: az önállóságra, igaz szerelemre, karrierre vágyó fiatal lányok érzését és a szülők elégedetlenségét sűrítette bele négy percbe. Kínában a házasság nem feltétlenül szerelemből köttetik, sokkal inkább társadalmi,- és a szülőkkel szembeni kötelesség. A négyperces film végén szerencsére a családokkal együtt éljük át a katarzist: a szülők elfogadják lányaik döntését.

„Maradék” persze a másik nemből is akad, méghozzá milliós nagyságrendben. A férfi-nő arány ugyanis olyan mértékben tolódott el a férfiak javára az elmúlt évtizedekben, hogy mára 30-40 millió között mozog azoknak a férfiaknak a száma, akiknek valószínűleg nem jut majd feleség.

A jó három évtizeden át hatályban lévő egygyermekes politika miatt családok millióiban nem születtek meg az úton lévő lányok az értékesebbnek (!) tartott fiúgyermek és a család jövőjének biztosítása miatt.

Az üzlet az üzlet

Miközben az egyedülállók helyzete közel sem fáklyásmenet, a szinglik napján tombol a vásárlási őrület – olyannyira, hogy mára a világ legnagyobb online vásárává nőtte ki magát, kenterbe verve az amerikai Black Fridayt.

Én kilenc éven át voltam „maradék”, úgyhogy nagyon tudok azonosulni az SK-II filmjének utórezgéseivel: az elfogadással, amelyet mindenki megérdemel, akár saját döntéséből, akár kényszerből egyedülálló éppen.  

Trembácz Éva Zsuzsanna